Ti mit tennétek? 21 éves vagyok, és albérletbe szeretnék költözni. Csak rezsit kellene fizetni, a szüleim viszont lelki terrort használnak ellenem, hogy visszatartsanak az elköltözéstől.
Dióhéjban: lány vagyok, és egy régről ismert fiú barátomhoz akarok költözni. Nem akarok tőle semmit, és ő sem tőlem. Megbízható, de a szüleim nem ismerik őt, és azt hajtogatják, hogy biztos "más szolgáltatásokat" vár majd tőlem. Nagyon elkeserít, hogy nem bíznak bennem, ilyen dolgot gondolnak egy barátomról és olyan téveszméik vannak, hogy elrabolnak majd engem, és eladnak prostituáltnak.
Egyetem mellett dolgoznék, és úgy fizetném a havi kb. 20 000 összeget (plusz felmerülő költségek). Már régóta tervezgetem az elköltözést, mert nyomasztónak érzem a szülői házat, és a magam lábára szeretnék végre állni, magamról gondoskodni. Ennél jobb lehetőségre nem is igen számíthattam.
Félek, hogy a lelki terror miatt soha nem leszek majd képes elköltözni. Ki mit tenne ebben a helyzetben? Segítsetek, nagyon kétségbe vagyok esve.
Szia,
Én is költöznék a helyedben, de csak akkor hogy ha valóban biztos a munka. Az ilyen fenyegetőzéseket és egyéb bullshit-et el kell felejteni, aki mondja az úgyse teszi...
Másrészről aki hisztizik, hogy miért hagyná, hogy ingyen lakjon ... én is voltam ilyen helyezetben. (férfiként), hogy egy gyerekkori (lány) barátom hozzám költözött és én se akartam tőle semmit, pedig egy kimondottan szép lány.
Mivel a ház az ennyim volt ezért nem kellet bérleti díjat fizetni csak rezsit azt elfeleztük és mindenki boldog volt.
8 évig éltünk így együtt, úgy hogy közben mindenkinek lett párja aki szintén egy jó ideig nálam lakott, végül akkor költöztek el amikor az akkor még menyasszonyom terhes lett, így szükség szerűvé vált a dolog. De a mai napig jó döntésnek tartom a dolgot, nagyon sok jó emlék kötődik mindannyiunknak azokhoz az időkhöz
Persze megint más kérdés, hogy ez egy nagyobb ház és itt mindkettőnknek volt saját lakrésze (szóba, fürdő wc) egyedül a nappali és a konyha volt közös. Persze más lett volna a helyzet, hogy ha egy 1,5 szobás panelban éllek, de akkor is befogadtam volna, hogy ha bajban van, és akkor se akartam volna megdugni.
a fenyegetésekre tegyél magasról, és kezd el élni a saját életedet.
az nem ingyenlakás ha valaki fizeti a rezsi felét, és van még elég sok normális pasi a világon, akik nem veszik magától értetődőnek hogy megdugják a lakótársukat ha az történetesen lány.
Amikor egyetemistaként albiba költöztem, akkor gyakorlatilag teljesen ismeretlenül költöztem össze 2 csajjal és 2 pasival egy három szobás albiban. Aztán változott a helyzet és lett rajtam kívül 3 pasi és 1 csaj.
Ha így utólag belegondolok, nem tudhattam előre, hogy nem pszichopata-e valamelyikük:)
Ha van annyi jövedelmed, hogy ha nem jön be a sráccal lakás, akkor is be tudj társulni egy diáklakásba, akkor én mindenképpen költöznék. Lehet, hogy a sráccal is jól kijönnétek, nem lehet tudni, 1-2 hónapon belül kiderül. Ha nem jöttök ki, de van elég jövedelmed, akkor nyugodt szívvel válthatsz.
Anyud részéről szerintem ez üres fenyegetés. Én 24 évesen költöztem el végleg otthonról, de nem könnyítették meg.
Igaz, nálunk nem volt érzelmi zsarolás, de egyfolytában azt hallgattam, hogy úgysem megyek nélkülük semmire. Azt hiszem, hogy az majd milyen könnyű lesz...stb.
Nem lett igazuk, a legjobb dolog volt, hogy a saját (és a párom) lábára álltam.
Csak támogatni tudom az önállósodási törekvésedet. Ne félj, anyud nem fogja felakasztani magát, értelmes ember, egyszer el kell fogadnia, hogy a lánya éli a saját életét. Azt próbáld tudatosítani benne, hogy attól még ugyanúgy szereted, csak már felnőttél, a saját utadat akarod járni. Ez az élet rendje.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!