Milyen nyomokat hagyhat egy lányban az, ha apa nélkül nő fel? Ha nem ismeri, sosem látta, de még a vezetékneve sem az övé?

Nem volt nevelőapám sem. Ez névtelen szerencsére, így leírhatom, hogy anyám szó szerint a falu/város k.rvája volt... Sose szeretett engem, mesélte a nagynéném, akivel nagyon nincsenek jóban, hogy amikor megtudta, hogy terhes, (19 éves volt) akkor ők csak azt látták, hogy folyamatosan ugrált lefelé egy nagyon magas fáról, később kiderült, abban a reményben, hogy elvetél. De nem vetélt el... Aztán a kórházban az egyik orvos már nem akarta elvetetni, mert már túlhaladt akkor már az időben, amikor már nem vesznek el egy babát. Volt egy másik orvos viszont, aki megcsinálta volna, de a főorvos megtiltotta, azt mondta neki, hogy ezt a babát márpedig meg fogja szülni. (már nem tudom, hány hónapos voltam akkor pontosan) Aztán még valami nemi betegsége is volt akkor tájt... De nem születtem fogyatékkal sem szellemileg, sem testileg... Valamiért nekem meg kellett születnem a nagynéném szerint.

Aztán később, ő már pár hónapos koromban visszament dolgozni a kocsmába pultosnak, és nagyon sokszor volt, hogy például letagadta másoknak, hogy van gyereke, meg nem engedett be engem, meg a nagynénémet, mikor jöttünk hazafelé az óvodából, vagy az iskolából, (mert mindig a nagynéném járt értem).

Voltak pasijai, de nem hozta őket haza, egyébként a nagymamáméknál laktunk/lakunk. Meg mindig elmondott mindennek világ életemben, meg olyat is, hogy minek szültem ezt meg... Mintha én tehetnék róla. Meg a másik nővére fiait meg állandóan ajnározza... Kiskoromban mindig azt kértem Istentől, bárcsak fiú lehetnék, mert akkor lehet, anyám jobban szeretne és nem bántana. De amúgy ma már nem érdekel... Csak félek, nehogy ezek kihatással legyenek az életemre a jövőben.

Most 21 éves vagyok.

Még annyit, hogy kiskoromban, még mikor nagyon kicsi voltam, az egyik nagybátyámat apának szólítottam párszor, de tényleg nagyon kicsi voltam, nem tudtam, hogy nem szabad, és ő szólt, hogy ne szólítsam így.

Van egy másik nagybátyám viszont, akire mindig szeretettel gondolok valamiért, pedig ritkán találkozunk, meg akkor is maximum köszönünk egymásnak, ritkán beszélgetünk. Neki egy lánya van, és folyton veszekednek. Én régebben sem értettem, miért nem becsüli az apját, most sem, pedig az apja sokat dolgozik értük.