Miért nem tudok tartós barátságokat kialakítani senkivel?
Van párom 3 és fél éve, ő az állandó személy az életemben, és vannak visszatérő szereplők. Volt a koliban egy barátnőm, akivel mindent meg tudtam beszélni, de ballagás óta nem keres, két hete az emailemre sem válaszol. A fősulin is van egy csaj, akivel viszonylag jóba vagyok, de csak iskolán belül, azon kívül semmit nem tudok róla, szinte nem is beszélünk ilyesmiről. Eddig akárkivel próbáltam barátkozni mind távolság tartó volt.
A fiúkkal jól kijövök, de velük nem lehet megbeszélni a dolgokat, velük csak hülyéskedni lehet. Egyedül párommal tudok beszélgetni bármiről, de ha vele vannak gondok, akkor nincs senki, akivel meg tudom beszélni.
Rajta kívül egyedül vagyok, mint a kisujjam. Miért? Mit rontok el?
Ki mondta, hogy nem nyertél meg senkit....
Én léptem egyet feléd, most rajtad a sor...
Küldj egy e-mailt egy msn címmel.....
Szia!
Az elso evem nekem is ilyen volt az egyetemen. Kozepiskolaban sem voltak barataim, mert egyszeruen nem az en tarsasagom volt. Oket helyettesitette a parom, akivel 8 evig voltunk egyutt, mindent egyutt csinaltunk es soha nem unatkoztam. Aztan az egyetem masodik evetol elkezdtuk a masodik szakunkat neheny addigi csop.tarsammal, ahol akarva akaratlanul mindig egyutt voltunk veluk es a tobbiekkel. Nagyon jo kis csapat alakult ki, bulikat szerveztunk meg minden. Azota van 2 baratnom. Az egyik mar "legjobb" statuszba kerult. :) Diploma utan elmentem Pestre tanulni, most vagyok itt fel eve, de a baratsag nem szakadt meg. Mivel itt nagyon rosszul erzem magam, szeptembertol visszamagyek videkre es ujra surubben fogunk talalkozni. :) De a baratsag akkor is baratsag, ha egy evben csak egyszer latjatok egymast... Nem azon mulik, ha igazi. Bar azert nem art valahogy tartani a kapcsolatot. Tobbek kozott azert nem szeretem Pestet mert itt iszonyuan zarkozottak az emberek, pedig bolcseszkarra jarok. Fel ev alatt nem sikerult egy baratot sem szereznem, barmilyen tarsasagba beilleszkednem, pedig en kimondottan baratkozo ember vagyok, viszont sajatos poennal rendelkezem, es ezt is csak akkor tudom hasznalni, ha mar olyan a legkor. Szoval unalmasnak tartanak engem is... Aki megismer es szeret annak viszont igyekszem olyan baratja lenni, akire mindig szamithat, bar en magam eleg kiszamithatatlan vagyok. Ha gondolod, en szivesen beszelgetek veled neten, bar a szamitogepes jatekokban nem vagyok otthon (bolcsesz, ugyebar :D ), de azert lany vagyok ;). Ide irhatsz vagy irhattok,(mert latom masoknak is szuksege lenne valakire :) ) e-mailt, ha szeretnel/szeretnetek: szempila@gmail.com
Nem garantalom, hogy birni fogtok, de azert egy probat tehetunk, legfeljebb nem lesz belole semmi. :D BOcs h hosszu voltam. Sziasztok!
Ez tök érdekes, amit írsz, Kérdező. Én épp hogy azt gondoltam, hogy lányokkal nem nagyon tudok új barátságot kötni, mivel az én koromban a csajok jó része párkapcsolatban él, kialakult élete van, és azt hittem, ők nem igénylik különösebben az (új) barátságokat. Én 25 éves egyedülálló nő vagyok, egyetemista.
De ezek szerint a párkapcsolatban élő nők is igénylik a barátságokat, és azt kell hogy mondjam: ez jó. Mármint az nem, hogy nehezen találsz, de az igényed ezek szerint megvan.
Hát igen, ha kicsit visszahúzódóbb vagy, nehéz barátokat szerezni. Ha szgépekkel foglalkozol, jól sejtem, informatikusfélének tanulsz? Ott mondjuk tényleg nincs túl sok csaj.
Egyelőre nekem sem jut jobb az eszembe, mint fórumokon ismerkedni, úgymond "csajos" témákról beszélgetni. Aztán hátha alakulna valamit a dolog...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!