Aki nem tud annyit költeni idén karácsonyra, mint amennyit szeretne, miről kellett lemondania?

Mi már 3-4 éve nem visszük túlzásba az ajándékozást.

Jó valamit azért adunk, de inkább jelképeset, amire minimálisat költünk és ennyi, de javarészt csak alapanyagokra és saját magunk rakjuk össze tehát félig meddig kézzel készült ajándékokat adunk egymásnak.

Nálunk a karácsonyfa az amire mindenképp költeni kell, mert apámnak elég rossz gyerekkora volt és ő megfogadta hogy ha kell akkor kivág egyet de mindig lesz legalább 1,5 méter magas karácsonyfánk. Igazi fa, nem mű.

Díszeket már legalább 2 éve nem vásároltunk a régi égősorokat használjuk fel a ház kidekorálására, de hogy ne fogyjon annyit a villany így mindig 22-23 án díszítünk és január 6-án meg egyből leszedünk mindent, vagy nem kapcsoljuk fel ha nincs idő rá. De ez a kis időszak legalább legyen hangulatos mi úgy vagyunk vele.

A fiam most 1 hónapja kezdett el dolgozni, és fél éve van barátnője, ő neki mondtam hogy most ne adja ide a rezsi pénzt mert ha azt nézzük eddig is megvoltunk anélkül így mondtuk hogy vegyen valami szépet a barátnőjének karácsonyra, aki igaz nem a pénze miatt szereti, egyszerűen bejönnek egymásnak, és mivel a fiam közel 20 évesen eléggé nehezen ismerkedik, nem nagyon jár el itthonról sem így legalább ezt az örömöt megadjuk neki hogy a barátnőjének tudjon kedveskedni ha már így szeretik egymást, legalább ő érezze magát nagyon jól az ünnepek alatt, mert ha azt vesszük megérdemli, mert sok mindenről lemondott amikor a családunk hirtelen nehéz helyzetbe került.

Szerencsére nem halunk éhen és mindent tudunk fizetni, de plusz dolgokra már 4-5 éve nem telik. Családi nyaralás az elmúlt 4 évben idén volt először az is csak szűk 3 éjszakás kiruccanás volt, de jól éreztük magunkat és ez a fontos. A lányomra is büszke vagyok mert 15 évesen ő is megérti hogy mi a helyzet, hitelünk van de szerencsére már a végét járja a dolog tehát jövő ilyenkor ha minden jól megy már végre megszabadulunk tőle.

Az egészségünk rendben van, a családunk boldog, főleg a fiam, aki élete első barátnőjét kapta meg az élettől akinek nagyon nagyon örül mert olyan szinten depressziós volt idén húsvétkor hogy már a lány haverjaihoz sem volt kedve elmenni locsolni, mert nem volt barátnője.

Végre boldognak látjuk őt a férjemmel, és nekünk ez a legnagyobb ajándék. A lányunknak is van barátja, ők is boldogok, de még nagyon fiatalok de elfogadtuk a helyzetet, én is 14 évesen már fiúztam, a férjem is ilyen tájt kezdte a csajozást. Egyedül a fiam nem, persze próbálkozott de fele sikerrel, de most végre összejött neki, mert végre boldognak látom, végre hajlandó kimozdulni itthonról, egyből jobban ment az álláskeresés is. Büszke vagyok rá, a családdal együtt, és nekünk ez a legszebb ajándék. A többi már csak jelképesség hogy mégis legyen valami apróság a fa alatt.

Az ünnepi ebédünk sem lesz nagy durranás, de mi ezt sosem vittük túlzásba még akkor sem amikor megtehettük volna a hatalmas dőzsölést. Sütik lesznek 3-4 féle, meg még kapunk is, és mi is adunk olyannak akinek egyáltalán nem telik még erre sem. Tehát mi azért adunk is mer valóban jó érzés adni, segíteni másokon.

Nekem sosem lesz olyan a karácsonyom amilyennek igazán örülnék. Nem anyagiak miatt, mert azzal hál' Isten idén nem volt gond, de hát a többi... Az egész egy rohanás. 22-én megyünk egyik mamához, 24-én reggel érünk haza, megyünk párom anyukájához este, 25-én anyukámhoz, 26-án apukámhoz és csak 27-28-án érünk haza. fát sem állítok, mert minek??? Mindennek a tetejébe a párom utálja a karácsonyt egyetlen díszt nem akar látni, és semmit, nyűg neki az egész.

Milyen lenne az ideális karácsony? Mindenki egy helyen akikhez rohangálni kell, MINDENKI. Persze ez a mi családunkban olyan lenne mint egy komplett lagzi, ráadásul anyám nem hajlandó egy helységben lenni apámmal, párom anyja sem hajlandó az ő apjával, úh... bukta az egész ahogy van. Pedig egy ilyen karácsonyért elcserélném az összes ajándékot.

én sem vagyok egy nagy karácsony fan, de szerettem fát állítani és nevetni azon, hogy mindenki összeveszik mindenkivel valamin, de ez is csak szűk család volt anyáékkal, akkoriban még mindig menni kellett apához, mamákhoz, most meg, hogy külön élek... rémálom!