Gonosz vagyok, mert nem támogatom a szüleim kapcsolatát? És nem megyek haza karácsonyra? Ti megtennétek?

Van egy olyan mondás, hogy fehér ember sosem felejt. Teljesen logikus, hogy azt tartod anyádnak, aki felnevelt, nem pedig azt, aki otthagyott.

Apád gondolom mindig is szerette szülőanyádat, aki azért hagyta apádat ott, mert úgy érezte, hogy kellően csinos ahhoz, hogy nagyobb lábon élhessen, most pedig már hogy kopik a szépsége beéri újra apáddal is.

Apádat ne hibáztasd, férfiember néha nőknek sok mindent megbocsát, még akkor is örülhet egy szeretett nő társaságának, ha tudja, hogy az csak kihasználja.

Apádat tiszteld meg azzal, hogy meglátogatod karácsonkor, szülőanyáddal se keresd a konfliktust, de legyél vele kimért. Az ilyen típusú nőkre jellemző, hogy próbálják felnőtt gyerekeiket anyagilag kihasználni.

36F

Minket is apukánk nevelt fel. Anyukánkkal tartjuk a kapcsolatot, de ez kiskorunk óta abból áll, hogy kb. kéthavonta találkozunk 1-2 órára, és mondjuk mikor kicsik voltunk hetente-kéthetente emellett felhívott. (De volt olyan időszak, hogy kb. fél évig nem tudtunk róla semmit...)

Ma, hogy nagyobbak vagyunk, nem is hív, néha SMS-t küld. Ennyi.

Nagyon-nagyon furcsa lenne, ha összejönnének, el nem tudom képzelni, hogy vele éljek. Ugyanolyan lenne, mint egy idegennel. :S

Szóval megértelek. Bár, ha nem utálnám kifejezetten (én az enyémet nem utálom, inkább semleges), akkor azért elmennék, hiszen ugyanúgy elmennék akkor is, ha idegennel jönne össze apukám...

Sztem igazad van. Én sem mennék haza. Az a nő, aki ott hagyja a gyerekét, mindegy neki hogy mi van vele, aztán amikor kényelmes, visszajön, és még ő szól le...

Nem mondom , mi a véleményem az ilyenről.

Ne hagyd hogy zsaroljon, nyomást gyakoroljon rád.

Az szenved aki haragszik aki nem tud megbocsajtani nem az akire haragszanak.

Megbocsatas a szeretet egyik legfelsobb foka de ez nelkul nem mukodik.

Nem tudsz mindent ne iteld el anyadat beszelj vele halgassd meg az o oldalat lehet maskent fogsz hozza allni.

Utolsó, hagyd már a szentbeszédet, látszik, hogy téged nem hagyott el egyik szülőd se. Ez sokkal nagyobb fájdalom, mint az, hogy ha valaki megbánt, vagy beszól, vagy valami hibát vét.

Igen, azokat meg lehet bocsátani, de arra nincs indok, hogy aki megszül, vagy egy apa esetében megcsinál, az elhagyjon. Egyszerűen onnantól kezdve, hogy vállal téged, vállalja azt is, hogy tisztességesen felnevel és nem csak önmagát nézi ezek után. Hiszen jobb esetben józanul vállal valaki gyereket és önmaga csak a 2. helyre kerül. Nem is sejti, mekkora fájdalmat okoz azzal, hogy fel kell nőnöd azzal a tudattal, hogy nem kellettél neki, pedig semmi rosszat nem tettél.