Másfél év önállóság után haza kell költöznöm a családomhoz, akikkel sosem jöttem ki. Hogy lehetne elkerülni a konfliktusokat?
Sajnos sosem voltam jóban a családommal, ugyanis alapvetően eltérő természetűek vagyunk. Anyám és testvéreim azok a tipikus hisztis, "minden úgy legyen ahogy én akarom, különben rosszat teszek veled"- emberek... én meg valahogy pont az az érzékeny, aki ezt nagyon nem bírja elviselni. Ráadásul, ők mind otthonülősek, én ellenben társasági - a legtöbb vita épp ebből adódott. Anyám 18-19 éves koromig jóformán sehova nem engedett el, utána meg állandóan húzta a száját, ha háromhetente egyszer elmentem bulizni a barátaimmal. Mindig meg akarta szabni, hogy mikor és hova és meddig mehetek.
Így hát 20 évesen szépen leléptem otthonról, amíg meg nem szűnt a munkahelyem. Hónapok óta keresek mást, hiába, feléltem a félretett pénzem, muszáj hazaköltöznöm. Ráadásul szeptembertől egyetemre szeretnék járni.
Javukra legyen mondva, mióta elköltöztem, javult a kapcsolatunk, abszolút felnőttként kezelnek. Sose szólnak érte semmit, ha mesélem, hogy hol voltam, azóta barátom is lett, őt is kedvesen fogadták. DE nem tudom, ez hogy marad, ha hazamegyek. Anyám nem egy szörnyeteg amúgy, tud teljesen normális lenni, de mihelyst olyat csinálnék, ami nem egyezik az ő véleményével, nem hajlandó komromisszumot kötni, hanem azonnal ön ez az "amíg itt laksz, én mondom meg"- dologgal, és ez ellen ugye nem tudok túl sokat tenni.
A másik dolog, amivel nagy problémám van: a húgommal közös szobánk van... na most mégis így hogy oldjam meg a dolgokat, ha jönne hozzám a barátom?Mert az okés, hogy nagy nehezen majd kikönyörgöm tőle vagy fizetek neki, hogy a nagyszüleinknél aludjon, de mégse zárhatom ki egész nap a szobából, viszont nem hármasban szeretném tölteni az időt...
Vélemények, tapasztalatok, tanácsok?
1. Külön szoba, külön bejárattal
2. Mindig pakolj el magad után
3. Adj bele lelkiismeretesen a rezsibe, kajába
4. Mindenben adj nekik igazat még ha nincs is nekik. Ha felidegesítenek, ne szólj vissza.
5. Próbál meg minél előbb újra függetlenedni.
Nem megoldható, hogy hosszú távon a nagyszüleimhez költözzek, és igen, én is gondoltam erre, hogy lesz majd egy nagy beszélgetés, csak ugye elég egy újabb streszes nap és anyám igazi idegbeteg lesz - én pedig emlékszem még arra az időre, mikor egész nap a szobában kuksoltam és ki sem mertem onnan menni, nehogy megint kezdődjön a lelki terror. Őszintén szólva, félek kicsit hazamenni.
Kedves utolsó, írtam, hogy tudom, hogy a húgomat sem tehetem ki állandóan, de 21 évesen talán nem nagy igény, hogy szeretnék néha a párommal lenni - vagy igen?
Szerintem csináld azt, hogy egyszer a tesód alszik a nagyinál, máskor meg ti. És akkor így tesódnak is egyedül lehet, meg te is, a barátoddal.
A konfliktust sajna nem lehet kikerülni, majdnem ugyanolyan helyzetben vagyok amúgy mint te, csak én iskolába jártam 2 évig, és úgy költöztem haza, és nekem sincs saját szobám. Én általában a páromnál vagyok, mert így nagyjából jó mindenkinek. Igazából ha a párom nem lenne, nem is tudom, hogy mi lenne, biztosan már idegosztályra kerültem volna..:(
Mért nem költözöl a párod családjához vagy valamelyik rokonához? és egyáltalán mit melóztál, és milyen területen keresgélsz?
A továbbtanulás marha pozitív gondolat, csak ugye jelen helyzetben elég lutri h lesz is belőle valami vagy csak terv marad, de akkor is amellet pl hogy akarsz boldogulni? Ha valami komolyabb valamit érő szakra mennél akkor amellett nemigen lesz időd másra, büfészakra meg nincs értelme. Akkor újabb zűrös 4 év jön a nyakadba.
Máskülönben maximálisan díjazom, hogy ennyire önálló, talpraesett egyéniség vagy, remélem megtalálod a számításaidat.
Menjetek a barátodhoz romantikázni.
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!