Másfél év önállóság után haza kell költöznöm a családomhoz, akikkel sosem jöttem ki. Hogy lehetne elkerülni a konfliktusokat?
Sajnos sosem voltam jóban a családommal, ugyanis alapvetően eltérő természetűek vagyunk. Anyám és testvéreim azok a tipikus hisztis, "minden úgy legyen ahogy én akarom, különben rosszat teszek veled"- emberek... én meg valahogy pont az az érzékeny, aki ezt nagyon nem bírja elviselni. Ráadásul, ők mind otthonülősek, én ellenben társasági - a legtöbb vita épp ebből adódott. Anyám 18-19 éves koromig jóformán sehova nem engedett el, utána meg állandóan húzta a száját, ha háromhetente egyszer elmentem bulizni a barátaimmal. Mindig meg akarta szabni, hogy mikor és hova és meddig mehetek.
Így hát 20 évesen szépen leléptem otthonról, amíg meg nem szűnt a munkahelyem. Hónapok óta keresek mást, hiába, feléltem a félretett pénzem, muszáj hazaköltöznöm. Ráadásul szeptembertől egyetemre szeretnék járni.
Javukra legyen mondva, mióta elköltöztem, javult a kapcsolatunk, abszolút felnőttként kezelnek. Sose szólnak érte semmit, ha mesélem, hogy hol voltam, azóta barátom is lett, őt is kedvesen fogadták. DE nem tudom, ez hogy marad, ha hazamegyek. Anyám nem egy szörnyeteg amúgy, tud teljesen normális lenni, de mihelyst olyat csinálnék, ami nem egyezik az ő véleményével, nem hajlandó komromisszumot kötni, hanem azonnal ön ez az "amíg itt laksz, én mondom meg"- dologgal, és ez ellen ugye nem tudok túl sokat tenni.
A másik dolog, amivel nagy problémám van: a húgommal közös szobánk van... na most mégis így hogy oldjam meg a dolgokat, ha jönne hozzám a barátom?Mert az okés, hogy nagy nehezen majd kikönyörgöm tőle vagy fizetek neki, hogy a nagyszüleinknél aludjon, de mégse zárhatom ki egész nap a szobából, viszont nem hármasban szeretném tölteni az időt...
Vélemények, tapasztalatok, tanácsok?
válasza:Ha te azért költöztél el otthonról, mert akkora terrorban éltél, akkor eszedbe sem jut visszaoldalogni.
Ha te valódi terrorban élsz, akkor nemhogy igényeid nem lehetnek, de nagyjából szavad sem lehet (hogy ne írjam le durvábban). Mert a terror azt jelenti. Ott tényleg meg kell magad húzni, és azon igyekezni, hogy mielőbb elhúzz onnét, ahol bántanak.
Te nem vagy független, nem is voltál soha. Azt képzelted, hogy X évesen bevágod az ajtót magad mögött és milyen szép és jó lesz minden. Amikor azonban felmerülnek a komolyabb problémák az életedben, azonnal hazaoldalogsz, és még te akarsz rendezkedni, hogy mások hogyan alkalmazkodjanak hozzád, mert te hazatérsz.
Szerintem egyszerűen próbálj megállni a lábaidon. Ha nincs pénzed, menj ki külföldre bébicsősznek, keresd meg az egyetemre valót, pl. ott is járhatsz egyetemre (többre mégy egy külhoni diplomával, mint egy otthonival és 5 év múlva elég jól fogsz egy nyelvet beszélni).
Ha pedig tényleg terrorban élsz, akkor miért nem keresel meg egy pszichiátert vagy egy pszichológust, hogy segítsen neked?
válasza: válasza:> Amikor azonban felmerülnek a komolyabb problémák az életedben, azonnal hazaoldalogsz, és még te akarsz rendezkedni, hogy mások hogyan alkalmazkodjanak hozzád, mert te hazatérsz.
Szövegértési gondok vannak?
KOmolyabb probléma? Nincs meló, ergó vagy a híd alá megy, vagy haza.
Senki nem mondta, hogy mindenki álljon haptákba neki, csak annyit szeretne, hogy hagyják simán békén, ne piszkálják, hagyják élni.
A közös szoba: bocs, de a hugidon múlik, hiszen közös, ugyanannyi joga van, mint neked. Legyél vele nagyon jóban és megértő lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!