Nagy bajban vagyok. Mit tegyek?
Bocsánat, hogy hosszú leszek, de rövidebben nem tudom leírni.
Szóval az a helyzet, hogy régebben volt egy férfi, akibe nagyon szerelmes voltam. Együtt voltunk egy ideig, aztán szakítottunk. Pár napra rá megkeresett, és felvetette az ötletet, hogy lefeküdhetnénk egymással úgymond "legutolsó szex" címen. Belementem, mert még akkoris nagyon szerettem, aztán végleg megszakadt a kapcsolat szerelmi szinten, viszont barátok maradtunk. Én viszont még a barátságunk alatt is nagyon szerelmes voltam belé, ezért próbáltam elterelni a figyelmem felőle, ismerkedni kezdtem, nem is telt bele sok idő, megismertem életem új nagy szerelmét. (Illetve előtte már ismertem őt egy kisebb baráti körből, de csak most lettem belé szerelmes.) Ez nagyon jellemző rám. Szóval, megismertem a nagy szerelmet, akinél tényleg azt éreztem, hogy vele le tudnám élni az egész életem. Ő is így gondolta, alig ismertük egymást pár hete, össze is házasodtunk, hihetetlenül boldogok voltunk (most is azok vagyunk), teljesen el voltunk kábulva a rózsaszín ködtől, született is két ikerlányunk. A gondok csak akkor kezdődtek, amikor a gyerekek el kezdtek cseperedni. Most négy és fél évesek, és talán most látszanak olyan... "furcsának".. nem is ez a jó szó.
Tehát, a lényeg az, hogy egyáltalán nem hasonlítanak az apjukra. Mint említettem, az ex-párommal jóban voltunk, még mindig barátok vagyunk, bár már kevesebbet beszélünk, de amikor meg tudta, hogy gyerekünk született, egyszer-kétszer elött, hogy megnézze őket. A férjem egyszer nevetve megemlítette, mennyire hasonlítanak rá. Akkor egy kicsit idegeskedni kezdtem, mert tényleg rengeteg vonásban hasonlítanak rá, nemcsak külsőben, belsőben is. És, ha észszerűen végig gondolom, nagy rá az esély, hogy a volt barátomtól vannak a gyerekek.
Kérlek, ne szidjatok le, nagyon jól tudom, felelőtlen voltam, de most nagyon nagy dilemmában vagyok. Nem merek apasági tesztet csinálni, mert akkor valamelyik személyt, vagy a volt, vagy a mostani páromat bele kell vonnom. Kérlek, adjatok tanácsot, nagyon szeretem a férjemet, de szerintem nem igazán örülne a ténynek, hogy azok a gyermekek, akiket magáénak tud a születésük óta nem is az övéi... szerintem ennek senki sem örülne. Vagy egyszerűen hunyjak szemet felette, lehet, hogy csak túl reagálom?
Egyébként én most 25 éves vagyok, a párom 26, a volt párom pedig 24.
Előre is köszönöm a segítőkész válaszokat!
válasza:Tényleg kicsit "Romana füzetek" szerű, de tételezzük fel, hogy igaz. Egy ilyen kérdésnek - ha a férjedben nem támadnak komoly kétségek, és nem ő veti fel, hogy biztosan tőle vannak-e a gyerekek - max akkor lenne jelentősége, ha pl szervátültetésre lenne szüksége valamelyiküknek, s donorként a szülők is számításba jöhetnének, vagy kiderülne, hogy a férjed valami súlyos betegséget örökíthetett át rájuk, amit időben kell kiszűrni és kezelni... De hálistennek itt ilyesmiről szó sincs.
A gyerekek vércsoportja valamelyest támpontot adhat, hogy a házasságodból, vagy az előtt fogantak.
De végső soron azt hiszem, nem kell és nem is érdemes ezt a kérdést bolygatni. Ti négyen vagytok egy család, szereted a férjedet, ő téged és a kicsiket. Ennek kell örülni, nem azt nézegetni, hogy rá hasonlítanak-e vagy sem. Nagyon sok gyerek nem hasonlít se egyik, se másik szülőre,mégsem futkosnak tömegek genetikai vizsgálatot csináltatni.
Amúgy ha kiderülne, hogy az exedtől vannak,mi történne? Otthagynád a férjedet? Újra beleszeretnél a volt pasidba? Te kellenél neki a két gyerekkel? Na ugye...
válasza:Köszönm az eddigi válaszokat.
ma 20:05
Ha ismernél, nem lepődnél meg rajtam :) Én mindig ilyen voltam, hamar szerelembe esős, aztán, ha szakítottak velem, mindig magamat gyötörtem. Nagyon érzékeny vagyok, és tudom, hogy eléggé naív is, talán azért is házasodtam meg hamar, mert eléggé megviselt az előző kapcsolat, de ez most nem lényeg. Amúgy gyereket nem akartunk ilyen gyorsan, egyáltalán nem volt tervben, de terhes lettem, és nem akartuk elvetetni. És ezt egyáltalán nem bánom, mert imádom a gyerekeimet, dehát melyik anya ne imádná?:)
ma 20:07
Azért jött el, mert barátok vagyunk, (bár én nagyjából minden volt barátommal barátságban vagyok, de ő valamiért nagyon közel áll hozzám, mondjuk úgy, hogy sok mindenen átmentünk, és talán barátnak jobb, mint párnak), és ha jól emlékszem, csak egyszer jött, de már akkoris nagyon feltünő voit a hasonlóság, a hajuk, szemük, arcuk.
Viccelődött, mert szerintem ő is zavarban volt, de csak egy mondat erejéig jegyezte meg, aztán terelődött a téma, nem igazán rágódtunk ezen sokáig. Csak most kezdtem el én idegeskedni.
Az ex-baráttal már eléggé meg van szakítva a kapcsolat, munka miatt időnként találkozunk, vagy ha valami fontos dolog történik, de amúgy nem is nagyon beszélünk.
A vércsoportra mindenképp rákérdezek, amint tudok, de még ettől is tartok. Hihetetlenül parázós vagyok, mindentől félek, amiben van egy csöppnyi kis kockázat. Nekem egy ilyen dologhoz is sok erő kell, különben ott helyben elsírom magam.
Teljesen igazatok van abban, hogy jobb lenne hagynom az egészet, de azt nem élném túl, amikor a lányok felnőnek, és valahogy, valamilyen véletlen folytán netalántán kiderülne, hogy nem a férjem az apjuk. Nekik lenne a legrosszabb. Ha ezt az oldalát nézem, jobb lenne most tisztázni a helyzetet.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a válaszokat.
válasza:és amíg ezeket írogatdo, hol van a férjed?
:))))))))))))))))
Amikor a volt barátommal lefeküdtem, akkor "csak" ismertem a mostani férjemet. Tudom, hogy eléggé felelőtlen voltam, de ez már lassan öt éve történt, azóta nagyon sokat változtam, teljesen máshogy gondolkodom, de nem tudom megváltoztatni a múltat.
Nem tűnt fel, hogy terhes vagyok, egy nagyon picit talán nagyobb lett a hasam, de ezt én csak hízásnak tudtam be. Amikor már túl sokat késett a menstruációm, akkor kezdtünk el gyanakodni.
De kérlek, nem az a legfontosabb, hogy történt, mert már megtörtént, és nem bántam meg semmit, remélem nem is kell megbánnom. Én csak tanácsot kérek, nem faggatást. Köszönöm.
válasza:Romana füzetek ezen besz@rtam:-D
Amúgyis énis amondó vagyok,hogy hagyd ezt az egészet,verd ki még a fejedbúl is nehogy kiszivárogjon.nem mindig a teljes őszinteség a legjobb megoldás. Amugy ha elkezdenél apasági vizsgálatokat csináltatni,szinte biztos vagyok benne hogy a férjed érezné h van valami amiről nemtud..és ha neadj isten ő kezd el nyomozni? Az még sokkal roszabb mintha esetleg te efcsegnéd ki neki..
Szóval ezt le se ird többet,ne bezsélj rola snekinek. Ez nem igaz,meg sem történt.:-)
válasza:Nem kell apaságit csináltatni. A magad és a férjed vércsoportját gondolom tudod, a gyerekeké pedig rajta szokott lenni a születéskori zárójelentésen. Megnézed, hogy ne az legyen, hogy A-s a férjed, te és a gyerekek pedig nullások. Vagy más variáció.
A vércsoporton nagyon könnyű "lebukni". Arra még a gyerekek is felfigyelnek, mert tanulják a suliban.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!