Nagy bajban vagyok. Mit tegyek?

Bocsánat, hogy hosszú leszek, de rövidebben nem tudom leírni.

Szóval az a helyzet, hogy régebben volt egy férfi, akibe nagyon szerelmes voltam. Együtt voltunk egy ideig, aztán szakítottunk. Pár napra rá megkeresett, és felvetette az ötletet, hogy lefeküdhetnénk egymással úgymond "legutolsó szex" címen. Belementem, mert még akkoris nagyon szerettem, aztán végleg megszakadt a kapcsolat szerelmi szinten, viszont barátok maradtunk. Én viszont még a barátságunk alatt is nagyon szerelmes voltam belé, ezért próbáltam elterelni a figyelmem felőle, ismerkedni kezdtem, nem is telt bele sok idő, megismertem életem új nagy szerelmét. (Illetve előtte már ismertem őt egy kisebb baráti körből, de csak most lettem belé szerelmes.) Ez nagyon jellemző rám. Szóval, megismertem a nagy szerelmet, akinél tényleg azt éreztem, hogy vele le tudnám élni az egész életem. Ő is így gondolta, alig ismertük egymást pár hete, össze is házasodtunk, hihetetlenül boldogok voltunk (most is azok vagyunk), teljesen el voltunk kábulva a rózsaszín ködtől, született is két ikerlányunk. A gondok csak akkor kezdődtek, amikor a gyerekek el kezdtek cseperedni. Most négy és fél évesek, és talán most látszanak olyan... "furcsának".. nem is ez a jó szó.

Tehát, a lényeg az, hogy egyáltalán nem hasonlítanak az apjukra. Mint említettem, az ex-párommal jóban voltunk, még mindig barátok vagyunk, bár már kevesebbet beszélünk, de amikor meg tudta, hogy gyerekünk született, egyszer-kétszer elött, hogy megnézze őket. A férjem egyszer nevetve megemlítette, mennyire hasonlítanak rá. Akkor egy kicsit idegeskedni kezdtem, mert tényleg rengeteg vonásban hasonlítanak rá, nemcsak külsőben, belsőben is. És, ha észszerűen végig gondolom, nagy rá az esély, hogy a volt barátomtól vannak a gyerekek.

Kérlek, ne szidjatok le, nagyon jól tudom, felelőtlen voltam, de most nagyon nagy dilemmában vagyok. Nem merek apasági tesztet csinálni, mert akkor valamelyik személyt, vagy a volt, vagy a mostani páromat bele kell vonnom. Kérlek, adjatok tanácsot, nagyon szeretem a férjemet, de szerintem nem igazán örülne a ténynek, hogy azok a gyermekek, akiket magáénak tud a születésük óta nem is az övéi... szerintem ennek senki sem örülne. Vagy egyszerűen hunyjak szemet felette, lehet, hogy csak túl reagálom?

Egyébként én most 25 éves vagyok, a párom 26, a volt párom pedig 24.

Előre is köszönöm a segítőkész válaszokat!