Hány évesen kell önállósult életet élni?

Én külföldön tanultam tovább és nagyon tetszett az ottani rendszer. Lényegében gimi után a többség elköltözik otthonról még akkor is ha nem megy másik városba tanulni. Az iskola biztosít szállást illetve étkezést olcsóbban. Igy kb. egy hétvégi vagy este félműszakos melóval fent tudja tartani magát a diák. Ott sem könnyű, a pénz épphogy elég és szinte mindenki rászorul a diákhitelre. Mégis a többség bevállalja. Az önnállósódás fontos része a felnőtté válásnak és a többség már gimi végén vágyik a szabadságra. Mégsem érzik tehernek, örülnek, hogy maguk döntenek az életükről, buliznak és küzdenek nagyon, hogy később jobb legyen.

Én úgy gondolom, hogy nem könnyű fejest ugrani a mélyvízbe, de a bátorság és az életrevalóság később kb. annyira fontos, mint maga a diploma. Mindig kockáztatni kell az életben ha valaki sikeres szeretne lenni, annak lépnie kell.

Szerintem Magyarországon ez nagyon nehéz, mert diákmunkából nem feltétlenül lehet megélni. Viszont szerintem a túl nagy biztonság, semmit sem próbálok ki maradok a szülők nyakán és 30 évesen még mosni sem tudok dolog nagyon nem jó.

Ha pedig valaki 26 évesen nem képes elszakadni az anyukájától.. Nem akarok gonosz lenni, de később, hogy fogja megállni magát az életben?

nem azzal van baj, hogy valaki otthon lakik 25-30éves korában.

Ha nincs indok hogy elköltözzön:

munkahely a közelben

nincs párja akivel összeköltözne

nincs a szülőkkel konfliktus, és nem folynak túlságosan bele az életébe

hiszen manapság nem egyszerű, és a legnagyobb spórolás az, ha az ember tud a szülőknél lakni (szülőknek is jó, mert beszáll a gyerek a költségekbe, a gyereknek is kevesebb költség.

Ha nincs különösebb ok,akkor egyedül felesleges elköltözni..

De ez a mondat "mi lesz velem anyuék nélkül" elég gáz.

Az önállósulás nem a költözéssel kezdődik, és valósul meg!

Akkor van véged, ha azt akarod, hogy véged legyen.

Amúgy erre nincs olyan, hogy "kell"

A szüleim engem tudtak támogatni az egyetem alatt is, de amikor csak tehettem, akkor dolgoztam annyit( suliban, hogy legyen ösztöndíjam, és mellékállásokkal), hogy megfelelő bevételem legyen. Volt olyan félév, amikor nem kellett 1 Ft támogatás sem.

tehát 18 évesen elkezdtem az anyagi önállósodást, de a többit már előtte is.

23 évesen költöztem el otthonról...a párommal össze.. azóta házasok is vagyunk

26/n

26 évesen nem kéne úgy gondolkodnod már, hogy jujj mi lesz velem anyuék nélkül.

Viszont az, hogy valaki otthon él még anyagi okok miatt, nem jelenti önmagában azt, hogy önállótlan.

Tanulsz? Dolgozol?

Ha tanulsz, akkor ennyi idősen már dolgozhatsz is mellette, diákmunkát, vagy akár rendes munkát is. Így lesz egy kis alapod az önállósághoz.

Ha dolgozol, akkor meg gondolom vannak terveid, hogy hogyan képzeled el az elköltözést, stb.

Ez leginkább anyagiaktól függ, ha neked már 23 évesen van annyi pénzed hogy házat vegyél, kocsit tarts fent, biztosnak mondható munkahelyed van, akkor már önálló felnőttnek számítasz. Ha 26 évesen semmije nincs az illetőnek és hiába dolgozik, hónapról hónapra él, akkor meg egyszerűen lehetetlen önálló életet kezdeni.

21/F

Szerintem az önállósulásban nem a mosás-főzés-takarítás, csekkbefizetés a fő kérdés. Ezek banális dolgok, bárki meg tudja csinálni. Én anno úgy költöztem el, hogy semmit nem tudtam ezek közül. Nagy ügy, utánajártam a textil kresznek, meg elolvastam a mosógép használati útmutatóját. Receptek alapján kezdtem főzni, érzésre takarítani. Életem első csekkjével meg elmentem a postára és kétségbeesetten ránéztem az ügyintézőre, hogy "bocsánat, de én ezzel most mit csináljak?" Kinevetett persze, de aztán megmutatta.

Inkább az számít, hogy az ember bízzon magában. Ha lépni kell, merjen lépni, ha kockáztatni kell, kockáztasson. Tudja, mely dolgok fontosak, melyek nem. Döntsön és vállalja a döntéseiért a felelősséget.

Sok ember persze egy életet leél anélkül, hogy igazán felnőne: az anyja szoknyája mellől a férje/felesége szárnyai alá menekül. De az ugyanúgy nem önállóság.

"Példaértékű" 3-asnak:

"Én sem szívesen alakítanék ki párkapcsolatot egy olyan férfival, aki még mindig nem tudja hogyan kell feladni egy csekket, mi kell egy háztartásba, és a szülők nélkül nem tudna boldogulni...tehát, szedd össze magad! "

Az első kettőt nem tudom, honnan vetted, a kérdező nem írta, hogy ezeket nem tudná. Az meg, hogy nem kezdenél olyan pasival, aki nem tud csekket feladni, téged minősít. Most komolyan, képzeld el, hogy megismerkedsz valakivel,aki ezt nem tudja, hát 2 perc alatt elmagyarázod neki, ez kizáró ok egy kapcsolatban? Röhej. Meg egyébként is mi van akkor, ha ezt nem tudja valaki? Ha egyszer még nem volt rá szüksége, nem baj, ha meg lesz, majd elmegy a postára, és megmondja neki az ügyintéző és kész.

Az meg, hogy olyannal se kezdenél, aki nem tud a szülők nélkül boldogulni, szintén szomorú. Szóval ha valaki munkanélküli, akkor elhajtod? Gondolkozz.

Előző, szerintem igaza van a 3-asnak. A csekkes példával szerintem az önállótlanságra akart célozni. Olyannal aki életképtelen és a szüleitől függ, én sem kezdtem soha és nem is kezdenék. Nekem csak az a fura, hogy dolgozik, tanul és mellette háztartást vezet. A pas mit csinál? Mert ha semmit sem segít, akkor nem sokkal különb a kérdezőtől...

A kérdezőnek meg annyit, hogy a szüleid előbb-utóbb meghalnak. Akkor mihez kezdesz?

Én 18 évesen kerültem más városba (200 km-re) az egyetem miatt, szóval azóta önálló vagyok. Ezt úgy értem, hogy önállóan tudok háztartást vezetni azóta. Amíg tanultam, a szüleim tartottak el, ha tudtam, akkor vállaltam diákmunkát is. Az egyetemet 24 éves koromban fejeztem be, nyáron diplomáztam, szeptembertől el is kezdtem dolgozni. Ennek már több, mint 2 éve, azóta vagyok anyagilag is független tőlük.

Hogy mikor kellene önállósulni? Jó kérdés, nyilván mindenkinek máskor jön el ez az idő az életében. Szerintem akkor lenne az ideális, miután befejezi az ember a tanulmányait, tehát az érettségitől számítva 3-5 éven belül.

27/n