Akiknél már eléggé csak a gyerek összetartja a kapcsolatot, kérem, azok írjanak, hogy miért érzik úgy, hogy összetartja?

Köszönöm a 3. válaszoló magyarázatát helyettem, nem voltam gépközelben.

Még ha nem is anyázzák egymást, csak csendben tűr az egyik fél, akkor is megérzi a gyerek, hogyha valami nincs rendben, ezért nem értem... De hogy látja ezt a kérdést egy olyan válaszoló, akiknél a fentiek szerint van, és szerinte a gyerek tartja össze kapcsolatukat?

Más téma amit írok, de nem lehet, hogy pont azért egészségesek mentálisan, mert nyílt családban nőtt fel, ahol nem magukba zárták a problémákat?

Csak mert van a környezetemben ennek ellentéte, ahol a férfinek felnőttként is sok problémája van az új családjában amiatt, mert bár szülei nem látszatházasságban éltek/élnek, de mindent az egyik fél irányít, a kapcsolataikat, gyerekeik életét is akarja, a másik fél ráhagy mindent és mindenben mellette van, megszokta már. Ott nem nyíltan kommunikálnak egymással, külsőre úgy néz ki, szépen élnek, és aki ilyen környezetben nőtt fel, annak szerintem még nehezebb lehet, mint ahol nem titkolják a gyerekek előtt a problémákat. Szerintem még mindig jobb, hogy nem azt játszották el a párod szülei, hogy minden happy.

Én is nyílt családban nőttem fel, nagyon rossz viszony volt szüleim között, de jobb ez, mint akiről írtam.