Milyen "jelekből" lehet leszűrni, ha a pasival nem érdemes családot, jövőt tervezni?

Gyermekem apjával több mint egy éve együtt éltünk mikor gyereket vállaltunk.elötte segitett mindenben,főzés,háztartás,kutyák,stb....álompasi volt akkor...

Aztán megszületett a fiunk és 180 fokos fordulat:nem ért haza időben,bulizott,nem jött haza mire megbeszéltük,nem segitett,egész nap csak tévézett vagy xboxozott...azt mondta maszekolni megy,de pénzt nem láttam belöle...

Semmi jele nem volt elötte hogy igy kifordul magából...de gyanigy forditva is lehetséges,ha megtudja hogy véletlenül(mondjuk védekezés melett) összejött baba,akkor felelösségteljes családapa lesz,ilyen is volt az ismeretségi körömben.

Az állatos szülős nagyon jó

Ajánlom még hogy figyeld hogyan bánik azokkal a nőkkel akiket nem akar meg..ni

Kedves Kérdező!

Bocsi az offért, de engem is mostanában kezdett el foglalkoztatni ez a kérdéskör. 1 éve vagyunk együtt a párommal, 5 hónap után költöztünk össze (én 27 éves vagyok (nő), a párom 34). Nagyon szuper minden. Eszembe szokott most már jutni, hogy vajon milyen férj és apa lenne a párom és én is, ahogyan te, szeretnék 'bizonyosságot' kapni.

Annak ellenére, hogy remek a kapcsolatunk néha befészkelik a fejembe magukat a hülye gondolatok. Ez főként azután következik be, hogyha rossz példát látok.

"Figyeld meg hogy bánik a szüleivel, az állatokkal. "

Az állatokkal való bánásmód inkább irányadó. A szüleivel már nem éppen... Vannak olyan nem éppen minta szülők, akiktől menekül a gyerek és látni sem akarja őket. Pedig a külvilág számára olyan tökéletes szülők... De ki tudja azt, hogy bántak a gyerekükkel?! Csak a gyerek! És ha egy ilyen gyerek utálja a szüleit, látni sem akarja, az nem jelenti azt, hogy ő is olyan lesz a családjában a saját gyerekével, sőt! Épp az ellenkezőjére törekszik, a szülei módszereit pedig annyira nem fogadja el, hogy elkerüli őket...

Egyébként pedig néhány hónap ismeretség után csak érzi az ember, hogy ha valami nem stimmel. Ha valami hiányzik, ha magányosnak érzed magad vele, akkor nem érdemes vele tervezni. A gyerekvállalást és a főbb célokat pedig tisztázni kell házasodás előtt, és nem csak reménykedni, hogy hátha ő is úgy szeretne mindent, ahogy te... Ez ritkán van így, ezért sokan el is vállnak egy felelőtlen, megalapozatlan döntés után... Jó esetben... rosszabb esetben véletlen becsúszik a baba, aztán jön a vita, hogy de hogy erről nem is volt szó...

Én úgy tapasztaltam, hogy míg nem költözöl össze vele, sok tulajdonságát nem ismered. Az én párom is szuper pasinak tűnt (annak mutatta magát). Amint összeköltöztünk, elkezdett veszekedni velem, hogy neki "nagyobb tér kell"- ez annyit jelentett, hogy munka után este tízig a haverokkal akart kocsmázni minden nap, még hétvégén sem volt egy nap ami csak a miénk, rám talán ha napi 1 órája jutott volna.

Azóta rengeteget változott, kinőtte, de még mindig van több dolog ami számomra arra utal, hogy vele nem lehet családot alapítani. Pl. semmiképpen nem akar elköltözni (anyjáékkal élünk egy telken akik majd 10 év után sem kezelnek családtagként), ha megkérem valamire addig halogatja míg megcsinálom helyette, és bár most nem kocsmában ül lefekvésig hanem a számítógépe előtt de ugyanúgy nem foglalkozik velem. Ha család lenne akkor sem lenne másképp, csak nekem lenne plusz egy feladatom amiben megint csak nem segítene.

Emellett még sorolhatnék rengeteg apró dolgot, de szerintem tényleg csak lakva ismered meg a másikat, hiszen akkor nem csak jó passzban látod, nem tud senki 24 órában más lenni mint önmaga. :)

Én azt mondom, nyugalmi, kiegyensúlyozott állapotban mindenki olyan, amilyen a magáról alkotott ideális énképe. De érzelmi konfliktushelyzetekben!... Hány hozzászólás van arról, hogy lelépett az első alkalommal, amikor valami - vélhetően - számára kellemetlent kellett volna megbeszélni!

Annak ellenére, hogy a nője várandós volt!

nos, az enyém is lelépett, amikor az első kellemetlen kérdést szegeztem neki. 6 hónapja nem tudom válaszra bírni! Azóta kiderült, nemi betegségünk van, hívtam, menjünk együtt - sikítva menekült. Azóta más nőkkel is volt, adja nekik át.... az anyukája védőnő. Ott tartok, hogy felhívom és reklamálok, hogy védőnő létére hogy nem bírta megtanítani a fiát alap eü. dolgokra!

Szóval GYÁVÁK, GYENGÉK, ezeket ki tudod ugrasztani a bokorból. Csak az ember nem erre bazíroz, hogy nyulat ugrasszon, amikor kapcsolatot épít és azon van, hogy megnyerje magának az illetőt! Ezért ezek természetesen túl későn buknak mindig ki!

A nyitóban említett nők pedig hajlandók nem párkapcsolat tartalmú kapcsolatokban sínylődni. Ez van.

Itt látható javulás csak akkor lesz, ha egyik nő sem fogad el semmiféle érzelmi gyengeséget, inkorrektséget, becstelenséget, felelőtlenséget a férfiaktól.

Anno meg tudták tenni a nők, hogy addig nem szexeltek a férjeikkel, amíg valamilyen politikai vagy hadi lépést meg nem tettek (pl. békét nem kötöttek) - akkor most, a SAJÁT életnívónk érdekében mért nem tudjuk összefogva megtenni?