Feleségek, barátnők, ez elkényeztetésnek számít?

Szerintem természetes dolognak kéne, hogy legyen egy párkapcsolatban, hogy a felek kölcsönösen segítik egymást. Amit a párod csinál az viszont cseppet sem az. Lecsesz azért, mert néha elfelejtesz betenni valamit?? No comment.

Nálunk én vagyok a nehezen felkelő (én vagyok a nő), így általában a párom szokta nekem összekészíteni az ételt, amit munkába viszek. De ha éppen úgy jön ki a lépés, akkor én csomagolok mindkettőnknek. Nem szoktuk méricskélni, hogy ki mennyit "dolgozik" a másiknak. Képzeld, egymás ruháit is ki szoktuk vasalni, sőt elmosogatunk egymás után. A WC-t néha én pucolom ki, néha ő.

Kölcsönösség, szeretet, kommunikácó, kedvesség, odaadás, gondoskodás.

Nem kelnék fel korábban csak ezért. És fordítva sem várnám el. Ez olyan, mintha a gyereked lenne.

Az én párom eleve nem akarná, hogy miatta felkeljek, amikor egyébként aludhatnék még.

Szerencsére mi általában együtt kelünk, de akkor is együtt készítjük a reggelit, vagy egyszer ő, egyszer én.

"ez elkényeztetésnek számít?" - nem Kérdező, ez egy értelmetlen kérdésnek számít:)))

Szóval nincs olyan, hogy "a párkapcsolat ISO szabványa", egy párkapcsolat kb úgy néz ki, hogy vannak az alapvető dolgok amelyek az emberi együttélés minden közösségre/kapcsolatra igaz alapvető szabályai, mondjuk hogy nem bántalmazzuk a másikat, nem csapjuk be a másikat, meg ilyesmi... és ezen tól meg az van, hogy mindenkinek adott, hogy mit tud nyújtani egy kapcsolatban illetve mit várna el egy kapcsolattól - és ha ez a két dolog találkozik, akkor jól működő kapcsolat lesz, ha meg nem, akkor nem fog hosszú távon működni a dolog. (hogy egy harmadik félnek miről mi a véleménye, az igazándiból semmit nem számítana, illetve, ha valakinek mégis az a döntő, akkor az egy függő személyiség, ami eleve negatív előjel a párkapcsolatra nézve...)

Bár sokszor inkább az a valóság, voltaképp teljesen tipikus, amikor valaki a saját elvárásait vetíti ki a másikra is... ugye, amikor pl. a feleség egy vitában a férj fejéhez vágja, hogy "bezzeg én minden nap főzök rád", holott ezt a férj soha nem kérte, a feleség egyszerűen ezt látta vagy a saját szüleinél vagy a párja szüleinél, és ebből azt hiszi, hogy a férjnek ez az elvárása - közpen pedig mondjuk fenéket, a férj meg egy jó ideje pont azon dühöng magában, hogy a felesége minden esete órákat a konyhában tox el, ahelyett, hogy...(bármi).

Ugye ezt hívjűák úgy, hogy egy kapcsolatban nem létezik a kommunikáció, nem képesek a felek egymással megbeszélni, hogy mit tudnak nyújtani és mit szeretnének a másiktól, ehelyett abból indulnak ki, hogy az anyós, a szomszédasszony, a Náncsi néni...

Nem azt mondom, hogy nálatok ez van, lehet, hogy nálatok tényleg azt várja a párod a kapcsolattól többek közt, hogy legyen bepakolva másnapra a táskája, a fene tudja... nem ismerjük a párodat. De nem a nem létező normákat, szabványokat kellene keresni, hanem le kellene ülnötök végre megbeszélni egymással, hogy melyikőtök mit vállal fel, és mit vár el.

Ilyen tenyleg van meg?:) Nekem ugy tünik, hogy te belementel ebbe, ha nem szeretned tovabb csinalni, vagy szeretned, hogy egy kicsit jobban ertekelje, akkor mondd el neki (de ne tamadoan). Csinalhatod tovabb tovabbra is, ha ugy döntesz, de akkor legalabb valami elismerest kaphatnal, ha mar nem szivesen csinalod. A paromnak sokkal nagyobb a rendigenye, mint nekem, ezert többet takaritok, mint amennyit takaritanek, ha egyedül lennek,mert szeretnek a kedvere tenni. Neha megkapom, hogy kimaradt egy negyzetcentimeternyi resz. En kedvesen, normalis hangnemben ezutan megmondtam neki, hogy azert takaritok többször, hogy ö jol erezze magat, es jol esne, ha ezt neha szoban elismerne, ha pedig nem olyan, amilyet szeretne, akkor nyugodtan tegye rendbe a kimaradt reszt (amit nyilvan enm szandekosan nem csinalok meg, hanem egyszerüen nem veszem eszre).

Azota odafigyel ö is, es mindig nagyon halas, hogy többet takaritok az ö kedveert.

[nem tudom van-e értelme még pár nullást beszerválni, de ott a tévedés: hogy a szeretet valamiféle tartályból jön.

Máshonnan jön, ered, forrásozik és ez a különbség nagyon is fontos. Ha egy tartályból ránk döntik a 'szeretetet'- attól menekülünk], ha 'tiszta forrásból' ered a szívünk átmelegszik és megrendülünk.

Mi nem toroljuk ki egymas feneket.A szemelyes dolgait mindenki maganak intezi(kave,szendvics,vasalas stb) A tobbit pedig felezzuk(fozes,mosas,takaritas)

Evek ota jol mukodik,egyikunk sem alarendeltje a masiknak.

Lehet, hogy kicsit elkényeztetted, de a ti dolgotok. Ha téged zavar, akkor változtass rajta.

Mi is szeretjük elkényeztetjük néha egymást, pl. ágyba visszük egymásnak a teát, megfőzzük kávét. Nem mindig, de szoktunk ilyen gesztusokat tenni a másik felé, azt hiszem, mi már nem is fogunk változni, szeretünk gondoskodni.

Az én párom három műszakba jár, általában én készítek neki kaját, de ő pakol be magának. Viszont mikor reggel fél ötkor kel, akkor nem kelek fel én is, olyankor már előző nap este előkészítem a kajáját, beteszem a hűtőbe és reggel elrakja.