Feleségek, barátnők, ez elkényeztetésnek számít?

Ha kölcsönös lenne, akkor rendben van. Ha egy kiskorú lenne a másik fél és úgy egyoldalú, akkor is rendben van.

Egyébként nincs.

Nálunk én vagyok reggel kómább, de korábban kelek (hogy legyen időm felébredni és ne essek le a lépcsőn). A kávét megcsinálom mindkettőnknek, aztán leülök és egy órán át nézek ki a fejemből.

Szendvicset a férjem szokott csinálni.

Este ő fáradtabb, én akkorra ébredek fel, így olyankor én vagyok aktívabb.

Nálatok az a gond, hogy a barátod nem kedvességnek, hanem kötelességednek tekinti, amit csinálsz. Mivel ezen akkor sem változtatsz, ha bántóan viselkedik, hallgatólagosan egyetértesz azzal, hogy ő az úr, te meg a házi rabszolga.

Mi már 16 éve együtt vagyunk. :)

Eleinte én keltem hajnalban,mert ö nehezen kelö volt.Leföztem a kávát,bepakoltam.Azt´sn erröl leszoktam,mikor a gyerekek megszülettek.Akkor ö is "megtanult" felkelni.. :D

Azóta is ö akészül reggel magának...Azóta én ismét dolgozok.Ez nem is menne a gyerekeket készíteni saját magam extra még a férjem 2 órával korábban.

A párod igen is pakoljon magánk ha nem tetszik ahogy te csinálod.Sokat fonak változni még a dolgok az életben...

Ùgy látszik anyuci pici fia ,és apuka is....

Gondolom anyuci meg otthon vn és nem dolgozik.

Figyelj, tapasztalatból mondom, hogy ennek így nem biztos, hogy jó vége lesz. Még csak 3 hónapja éltek együtt, és máris hibáztat, ha valamit elfelejtesz bepakolni neki, mi lesz pár év múlva?

Mi 10 éve vagyunk együtt, 6 éve vagyunk házasok. Ilyen szinten soha nem szolgáltam ki a páromat - igaz, ő nem is szereti, ha a táskájába nyúlkálok -, de nálunk is alap volt, hogy csinálok neki reggelit, kiteszem elé az ebédet stb. Az eredmény: ma már a légyszíves szó sem szerepel a szótárában, hanem "Hányszor mondjam, hogy csináld már meg azt a sonkás kenyeret?" Én erre persze mindig mondom, hogy amíg szépen nem kéri, addig nem csinálok semmit, erre hajlandó egy légy szívest odabökni. Nagy veszekedést nem szeretnék a gyerekek előtt, fektetés után mindig megbeszéljük, hogy ez így nem mehet tovább, akkor meg is ígéri, hogy változtatni fog, de másnap kezdődik az egész előröl.

Nagyon szomorú ezt így leírnom, mert nem így indultunk. Ennyi miatt nyilván nem fogok válni, de az biztos, hogy ha előröl kezdhetném, nem szoktatnám ehhez hozzá, mert leszoktatni nagyon nehéz, talán lehetetlen.

Én nem vagyok se feleség, se barátnő, de amikor a párom hasonlókat megtett, megtesz nekem(nagyon meglepődtem rajta, sosem láttam ilyet, családunkban se volt szokás) nagyon szeretem érte, nagyon aranyos.

Szóval ha valaki nincs hozzászokva ehhez, biztos egy életen keresztül hálás lesz Neked érte...ha meg igen? Hát akkor lehet, konfliktusforrás lesz, ha már nincs kedved megtenni, és lehet megunod majd, csak magadat fogod elemészteni a kapcsolatban.

A kölcsönösségnek meg kell lenni, különben valaki kimerül, hamarabb...

Hát én első férjemnek megcsináltam egy ideig a szendvicsét,de akkor jött hogy ezt mért így ezen mért nincs több vaj?stb

Na akkor leszoktam.

Most mivel érzem a kölcsönösséget és a munkamegosztást és azt hogy jár érte jó szó,elpakolom az egész napi ennivalót reggel és megelpit is készítek meg vicces dolgokat csinálok,de 7végén ő csinál nekem reggelit,kávét 7közben ő főzi és ágyba hozza,7végén én csinálom kávét s viszem ágyba.Nagyobbik gyereknek ő csinálja reggel teát,kisebbiknek ő csinálja tápszert és akkor reggel minden gyereket kávét teát tápszert odahoz nagyágyba.Én meg elkészítem a kaját,tiszta ruhát,dolgait összeszedem egy helyre teszem hogy semmi ne maradjon itthon a reggeli rohanásba.És aztán kapok napközben meglepi e-mailt,meglepi csokit.És soha nem szólt le,és ha nincs valamiért lehetőség megcsinálnom akkor megcsinálja ő.Ez akkor is így volt amikor ketten és hárman voltunk és dolgoztam,és kismamaként is meg most amikor már négyen vagyunk.Szóval attól függ ő hogy áll hozzá.És milyen bensőséges a viszony.Nálunk nagyon az!