Feleségek, barátnők, ez elkényeztetésnek számít?

1. Az, hogy reggel kicsit "kényezteted" és reggelit készítesz illetve bekészíted a táskáját, TÖLED szivesség és nem kötelesség.

2. HA a barátod ezt elvárja, akkor sörgösen meg kell vele beszélned, mert ezt csak akkor KÖVETELHETNÉ töled, ha te nem dolgozol és ö tart el.

3. De ettöl függetlenül ha valami kimarad, azért nem szidhat le, mert te is tévedhetsz.

Én 25 éve készítem össze a reggelit a férjemnek meg a munkába amit visz, szintén én csomagolom és teszem a táskájába, de a mai napig MINDEN alkalommal megköszöni. HA netán beteg vagyok vagy valami más okból nem tudom megtenni, akkor SZÓ NÉLKÜL megcsinálja ö.

Ezt én ÖNKÉNT teszem, mert szeretek vele együtt reggelizni, és így mire a fürdöszobában végez, ott az asztalon a reggelink, és van 10-15 percünk közösen.

De amennyiben elkezdene követelözni, vagy megjegyzéseket tenni, ha valamit elfelejtek, még ma is tisztátnám vele, hogy ez SZIVESSÉG a részemröl, és nem várhatja el, csak örülhet, ha megteszem.

MIndenképpen MÉG MOST tisztázt vele, hogy nem cselédje vagy, hanem társa. HA valamit megteszel szivességböl, azt köszönje meg, de semmiképen sem követelözhet.

Ti külön pár vagytok, sem az ö szülei, sem a tieid nem mérce, úgy kell a mindennapokat megoldani, ahogy mindkettötöknek jó. Ha nem tudtok megegyezni, akkor jobb még most elválni egymástól.

Hogy megy nálunk? Én nagyon kómás vagyok reggelente férjem gyorsan kelő ő hozza be nekm a kávét megisszuk az ágyban elmegy fürödni addig kitálalom a reggelit megesszük együtt és utána mindketten megcsináljuk a saját tízórainkat, ebédünket.

A kapcsolatunk legeleje óta figyeltem arra hogy nem csináljak olyat amit életem végéig nem tudok vállalni, pl ha gyerek lesz. Mert szerintem sokkal rosszabb mikor a másik megszokik tőled valamit, ami bármilyen indokkal is egyszer csak megszűnik....És ezt vártam el tőle is..

08:01-es: "kb öt perc, amit leírtál. Azért nem olyan világrengető. Talán ő is megtesz valamit neked este, vagy amikor ráér. Nem kell ilyesmin rágódni, tenni kell, méricskélés nélkül, amiről úgy látjuk segítő a másiknak. Ilyen egyszerű lenne. Ami kell hozzá: odaadó szeretet."

Tévedésben vagy, itt NEM az 5 percröl van szó - ezt a kérdezö világosan írta, hogy önként teszi meg neki -, hanem arról, hogy ezért a "szivességért" adott esetben leszidja a barátja, ha valamit elfelejt és ezt KÖVETELI!!!

Az "odaadó szeretet" NEM azt jelenti, hogy csúszik-mászik a másik elött, a barátja "elvárhat töle dolgokat" és "cserébe" sziidást kap!!!!!

"Tévedésben vagy, itt NEM az 5 percröl van szó"

Nem vagyok tévedésben. Arról van szó, hogy kisstílű méricskélésekkel, üzleti adok-veszekkel tarkítjuk az együttélésünket, vagy teljesen természetes, hogy azt tesszük, ami kell, ami jó. Odaadó szeretettel. Így lehet kedvesünkkel együtt élni. Ha ez nincs a piactérre kell menni és alkudozni a kereskedőkkel. Az más műfaj.

Két ember együttélésekor az odaadó szeretet kell(ene) mindkét részről. Hogy ez az 5 perces kérdés felmerült, látszik, hogy baj van - és mindkét részről.

"Valamint a szeretet-tartály kiürül, ha nem kap utánpótlást..."

Nem értek egyet. Akkor ürül ki, ha nem szeretetből, hanem kényszeredettségből, alkuból van adok-veszek cserekereskedelemből van.

A odaadó szeretet különös: minél többet ad belőle valaki, annál több van belőle neki is..

Én is szinte minden nap csinálok reggelit. Ha kedvem van főzök teát, viszek az ágyba neki kávét. De ha nincs kedvem abból sincs nálunk gond. de ha én reggelit csinálok akkor ő elugrik a boltba kenyérért. Szóval olyan gördülékeny de nem görcsös az egész. Hétvégén van hogy ő csinál nekem reggelit, ha meg nincs kedvem kaját készíteni akkor elugrunk a pékségbe. Szóval semmiből nem csinálunk problémát. Ha dolgozni megy akkor készítek neki egész napra is, vagy vesz magának. Ebből sincs gond.

Szóval nálatok az a baj hogy téged hibáztat és ez nem normális dolog. Ő is megcsinálhatja ha nem tetszik valami.

Önmagában nem lenne elkényeztetés a dolog.

Kedvesség, szivesség, amit szívesen csinálsz.

Az a baj, hogy mindig, ez annyira természetessé vált,hogy teljesen rád hagyatkozik. Elvárás lett nála, az ő érdeke,hogy minden bennlegyen ha dolgozik, tehát minimum, hogy megnézi, és nem téged hibáztat..

Általában én is összecsomagolom a férjemnek a dolgait..

2 eset van, a normális, amikor mindent a táskája mellé készítek, és majd ő teszi be, akkor látja mi van nála, és, hogy nem maradt-e le semmi.

A másik, ha késésben van, akkor mindent be is pakolok, de evés közben elsorolom mit raktam be /ilyenkor többször átgondolom, nehogy kimaradjon valami/

Persze vannak esetek, amior éncsak az ebédet teszem dobozba, vagy elmondom hol találja a hűtőben, és én kapom ágyba a kávémat. Neki nem természetes, hogy megcsinálom, mindig jegköszöni.

Ez a nagy különbség, pedig nekem most nem külön munka..stb mert sajnos munkanélküli vagyok.