Ma van a születésnapom, és a családom még annyit sem mondott, hogy isten éltessen. Veletek történt már ilyen?

Már régóta azt érzem, hogy utálnak engem és lesz@rnak. De ez az érzésem csak ma reggel vált biztossá, amikor felkeltem anya semmit sem mondott, s addig bámultam rá meredten, amíg le nem esett neki a tantusz. Aztán meg persze csak mentegetőzött, hogy bocsánat, annyi dolgom volt, hogy kiment a fejemből. Az öcsém is csak elviharzott mellettem, a húgommal (akivel amúgy egy suliba járunk) háromszor futottam össze a folyosón és egyszer sem mondott semmit. Szerintem kb. az se érdekli, hogy élek-e vagy halok. És most ez tényleg az utolsó csepp a pohárban, annyira ridegek velem, hogy ezt már nem bírom.. Ilyen esetben mit lehet tenni? Ha ezt így elmondanám nekik, akkor kiakadnának, hogy miket feltételezek róluk. A barátnőimet/barátaimat nem akarom ezzel terhelni, a szakemberekben nem bízom. (rossz tapasztalatok)Most mégis mit tegyek? Úgy érzem, ha kinyírnám magam akkor se lenne semmi, letojnák, de legalább nem néznének rám úgy, mint egy darab sz@rra többet.