Bonyolult de olvassátok el! Vélemény?

Nekem az a véleményem, hogy sokkal több lehetnél, ha hinnél magadban. Sok rossz dolog ért, némelyiket biztosan nem könnyű feldolgozni, de biztos vagyok benne, hogy lesz benned annyi erő, hogy túllépj a múlton és előre nézz. Az a baj, hogy túlságosan támaszkodsz másokra, akár anyukádat veszem, akár a párodat. Rázd meg magad, és indulj előre, hidd el neked is sikerülni fog.

És mindenképpen trenírozd az agyad arra, hogy elfogadd saját magad, utána elmúlik a kisebbségi érzés is. Biztos létezik a világon számtalan szebb, okosabb, tehetségesebb, stb. ember nálad, DE BELŐLED CSAK EGY VAN!

Az iskolától meg mindenki kiborul időnként, ez természetes, de attól még járj iskolába, és hozd ki magadból a maximumot, mert amit megtanulsz, azt senki nem veheti el tőled, és minél többet tudsz, annál hamarabb leszel képes a saját lábadra állni, és független lenni. Szorítok, hogy helyrerázódjanak a dolgok, és ne feledd: a legfontosabb, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy:) (amúgy biztos vagyok benne hogy klassz vagy, csak te kételkedsz). Kitartás!

Mi lesz ha 18 évesen otthon nélkül maradsz? Most édesanyádtól függsz, s az a legrosszabb, ha tetszik ha nem, de ő a 'főnök'.

Nem az a lényeg mit mond -bár rossz eszközt használ arra, hogy jó útra tereljen- hanem azt, hogy Te mit akarsz. Annyira fiatal vagy!

Lehetőség. Mi van ha a következőket betartod, s öt év múlva már normalizálódik a helyzeted, de minden egyes pontot be kell tartanod. Um. a fiúzás még ráér, intenzív tanulás, később főiskola, önmagad megismerése, mamával való kapcsolat helyrehozása. Hm? Benne lennél ebbe? Tudom nehéz, de az eredmény mégis kecsegtető.

Fel a fejjel! Nincs világvége! Szerintem Te ebből csak tanulsz. Látom kapsz itt meleget és hideget is. Minden ember másképp lát egy adott problémát.

A megoldás ott van benned, még ha nehéz is elővenni. 21 hónap semmiség a Te 17 évedhez képest.

Én bízok benned! Megoldást vedd elő. Ok?