Szerintetek hülye vagyok, hogy még mindik a páromat teszem felelőssé a kisfiam haláláért?
Négy évvel ezelőtt az akkor öt éves fiam vízbefulladt amit azóta sem tudok a páromnak megbocsájtani.
Soha nem felejtem el, December 7.-e volt. Aznap én dolgoztam és a párom volt itthon a fiammal. A kisfiút délután négy óra fele elengedte az "unokatestvéreivel" (párom bátyjának a fiaival 11, 13 évesek voltak akkor) anyósomékhoz akik nem messze laknak. A gyerekek egy úgynevezett csapáson mentek keresztül ahol egy kis kanális van, a fiam a sötétben belecsúszott a vízbe és megfulladt.
Annak ellenére mentek arra, hogy el lett nekik mondva, hogy nem mehetnek arra főleg nem sötétben.
A mai napig minden vita alkalmával felhánytorgatom ezt a páromnak, hogy tulajdonképpen miatta halt meg a fiam.
Anyámék azt mondják, hogy erről senki nem tehet, sajnos megtörtént és nyugodjak bele.
Szerintetek is én reagálom túl a dolgot?
(Bocs a helyesírási hibákért, telefonról írok.)
Szóval itt inkább a két másik gyereket kéne véresre verni, mert nekik aztán tudni kellett volna mi a helyes, a kérdező párjának nem kellett volna tudnia, hogy ne engedje el a kicsit. Gratulálok.
Nagyon szép, hogy ilyen toleránsok vagytok, senki sem hibás. Na persze. Ha a ti gyerekeitek meghalna más felelőtlensége miatt, akkor is ilyen megbocsájtóak lennétek? A kérdező azért vádolja a párját, mert valóban emiatt halt meg a kisgyerek. Ennyi. Ezt lehet szépítgetni meg orvoshoz járni, de attól még ez tény. Egyébként megkérdezte az anyukát telefonon, hogy elengedheti-e?
Kedves utolsó és kedves kérdező, nem nem hibás senki és valószínűleg, ha a mi gyerekünket érné hasonló baleset mi sem lennénk ennyire toleránsak, magamat ismerve pedig mindenkire rákenném a hibát, aki csak szembe jön velem. Igen, de a kérdező tőlünk, kívülállóktól kért tanácsot, és a legtöbb ember, reálisan, nem érzelmektől, fájdalomtól vezérelve, úgy véli a tragédiát baleset okozta...
Kérdező, ha a párod hátát karikás ostorral vered minden nap véresre, amiért szerinted ő a hibás, a gyereked akkor sem fog soha a büdös életben visszajönni. Lépj túl ezen, a gyász egy hosszú folyamat, olvastam, hogy vannak különböző stádiumai:
-sokk
-kontrollált szakasz
-Tudatosulás
-Átdolgozás
-Adaptáció.
Továbbá Wikipédiából,:
Hipertrofikus gyász
Általában hirtelen halál (gyilkosság, baleset) bekövetkezése után jelentkezik ez a túlzott mélységű, szokatlanul erőteljes gyász, ami nagyon gyakran sokáig elhúzódik.
Először is őszinte részvétem kedves kérdező!Nagyon sajnálom, ami történt.
Elhiszem, hogy nagyon nehéz feldolgozni, viszont 4 év után is a párod hibáztatni nem szabad. Ez egy olyan baleset volt, ami bármikor bárkivel megtörténhet, akkor is, ha 1000%-osan figyelünk a gyerekre.
Mindenképp becsülendő, hogy a párod melletted volt folyamatosan, és nem engedte, hogy hülyeséget csinálj.
Viszont én önző dolognak tartom részedről, hogy te nem akarsz tőle gyereket, mert az nem lesz olyan, mint a fiad. Persze, hogy nem lesz, nem is kell, hogy olyan legyen. De születhetnének nagyon szép, aranyos gyerekeitek, akiket ugyanúgy szeretnél/szeretnétek. Miért akarod ezt a párodtól megvonni?
Nekem az elég furcsa felfogás, hogy azért fáj neked, hogy meghalt a fiad, mert az első nagy szerelmedtől van. Oké, hogy a gyerekben láttad a régi szerelmed,de a mostani párod, hol van a képben?
Mindenképp menjetek el szakemberhez, mert ez nem normális állapot.
Ne csak magadra gondolj, hogy neked mi a rossz, hanem a párodra is.Próbálj kilépni az önsajnáltatásból végre. Attól nem fog élni a kisfiad, hogy elmarod a szeretteid magad mellől, s boldogtalanná teszed azt, aki melletted volt végig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!