Szerintetek hülye vagyok, hogy még mindik a páromat teszem felelőssé a kisfiam haláláért?
Négy évvel ezelőtt az akkor öt éves fiam vízbefulladt amit azóta sem tudok a páromnak megbocsájtani.
Soha nem felejtem el, December 7.-e volt. Aznap én dolgoztam és a párom volt itthon a fiammal. A kisfiút délután négy óra fele elengedte az "unokatestvéreivel" (párom bátyjának a fiaival 11, 13 évesek voltak akkor) anyósomékhoz akik nem messze laknak. A gyerekek egy úgynevezett csapáson mentek keresztül ahol egy kis kanális van, a fiam a sötétben belecsúszott a vízbe és megfulladt.
Annak ellenére mentek arra, hogy el lett nekik mondva, hogy nem mehetnek arra főleg nem sötétben.
A mai napig minden vita alkalmával felhánytorgatom ezt a páromnak, hogy tulajdonképpen miatta halt meg a fiam.
Anyámék azt mondják, hogy erről senki nem tehet, sajnos megtörtént és nyugodjak bele.
Szerintetek is én reagálom túl a dolgot?
(Bocs a helyesírási hibákért, telefonról írok.)
Sajnálom :( Ezt nem lehet feldolgozni. Szerintem az emberi természet olyan, hogy mindenképpen keresni akar egy felelőst, mert anélkül még nehezebb megérteni, hogy miért történt.
A kérdésre a válasz, nem tudom, hogyan viselkednék ilyen helyzetben, szerintem ezt csak az tudhatja, aki átélt ilyet.
Gondolj arra, hogy biztosan párod is már 1000x kívánta, hogy bárcsak ne engedte volna el. De hát ki gondolta, hogy ez lehet belőle. Utólag már nem lehet változtatni a múlton.
Ha szeretet a párodat, akkor kérjetek segítséget és járjatok valamiféle terápiára.
Te reagálod túl. A párod nem hibás. A fiad a hibás, mert tudta, hogy nem szabad arra menni, még is arra ment.
Ha nehéz is, próbáld túltenni magad a történteken.
Tudom, hogy ez akkor is megtörtént volna, ha én engedem el, vagy lehet el sem engedtem volna velük. Talán azért okolom a páromat mert nem ő volt az apja.
Párszor már azt is a fejéhez vágtam, hogy biztos örül, hogy meghalt a fiam. Tudom, hülyeség de ez van.
ezt sosem lehet feldolgozni, sajnálom a történteket
az, hogy a párodat hibáztatod, sőt azt mondod neki, hogy biztos örül oda fog vezetni, hogy elhagy ... előbb még csak bűntudatból marad veled, aztán elhagy ... el kellene felejtened, hogy őt okolod
Nézd, szörnyű ami tortent, de baleset volt. Veled is megtörténhetett volna.
Ha ennyire ot látod felelősnek, nem értem, hogy miért vagy vele. Ha engem "ütnél" igazságtalanul, mar elhagyta lak volna. O melletted van meg mindig, mindezek ellenére is. Vagy hagyd abba a hibaztatasat, vagy fejezd be a kapcsolatot.
Menj pszichológushoz vagy pszichiáterhez, hátha segít feldolgozni ami tortent.
De ő is olyanokat mond nekem, hogy persze, hogy örül a fiam halálának meg ilyenek. Miért mond ilyeneket?
Ha akkor nem engedi el a fiam még most is élne. Olyan szép kisfiú volt, hatalmas szempillái voltak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!