Szerintetek hülye vagyok, hogy még mindik a páromat teszem felelőssé a kisfiam haláláért?
Négy évvel ezelőtt az akkor öt éves fiam vízbefulladt amit azóta sem tudok a páromnak megbocsájtani.
Soha nem felejtem el, December 7.-e volt. Aznap én dolgoztam és a párom volt itthon a fiammal. A kisfiút délután négy óra fele elengedte az "unokatestvéreivel" (párom bátyjának a fiaival 11, 13 évesek voltak akkor) anyósomékhoz akik nem messze laknak. A gyerekek egy úgynevezett csapáson mentek keresztül ahol egy kis kanális van, a fiam a sötétben belecsúszott a vízbe és megfulladt.
Annak ellenére mentek arra, hogy el lett nekik mondva, hogy nem mehetnek arra főleg nem sötétben.
A mai napig minden vita alkalmával felhánytorgatom ezt a páromnak, hogy tulajdonképpen miatta halt meg a fiam.
Anyámék azt mondják, hogy erről senki nem tehet, sajnos megtörtént és nyugodjak bele.
Szerintetek is én reagálom túl a dolgot?
(Bocs a helyesírási hibákért, telefonról írok.)
egy 5 éves gyerekről beszélünk...mégis miért lenne a gyerek felelős a saját haláláért? Még csak belátási képességgel sem rendelkezik.
Ahogy a 11 és 13 éves gyerekek sem nagyon rendelkeznek belátási képességgel.
A párod nagyon felelőtlen volt mikor egy 11 és egy 13 éves gyerekre bízta az 5 évest!
Én itt a panelrengetegben is látok úton futkosó 5-6évesnél nem idősebb gyerekeket felügyelet nélkül...félelmetes!
Elösször is, egy ilyen tragédia után bármit amit teszel, normális. Ez is, amit a pároddal művelsz.
Viszont ahhoz hogy az életed normális legyen, nem mindegy mit teszel.
Én azt látom, hogy nem tudod magad feldolgozni ezt a tragédiát. Ami persze nem is meglepő.
Én azt javaslom szakemberhez fordulj, mert te magad is nagyon jól tudod hogy a viselkedésed nem helyes,
csak érthető. S azt is tudod szerintem hogy nem tudod magad megoldani, máskép megtetted volna.
Sok választásod nincs. Neked is csak egy életed van, viszont a tied még tart.
Fogalmam sincs, hogy lehet ilyesmit feldolgozzni. Azonban ugy tudom vannak olyan emberek, akik ezt tanulták, ez a munkájuk s ebből élnek.
Nincs más ötletem csak az, hogy tőlük kell segitséget kérni.
A párom nélkül nem bírtam volna ki a történteket. Próbáltam másnap öngyilkos lenni de ő megmentett.
Gondolom a gyerekek nem gondolták, hogy baj lesz, ha arra mennek.
Egyikőtök helyében sem tudnám feldolgozni a történteket. Még a gyerekeim kicsik, de egyszer a nagyobbik kifutott az útra, épphogy nem ütötte el az autó.
Azóta nagyon sokat eszembejut, mindig a gyomromig hat az ür és a fájdalom, hogy mi történhetett volna..
Leirhatatlanul sajnálom azokat , akik elveszítik a gyereküket. Részvétem. Ennél nagyobb tragédia tényleg már csak az, ha mi magunk vagyunk a felelősek. szóval a férjednek sem lehet könnyű. sok esetben elmondható, hogy mi lett volna , ha. Mi lett volna ha épp te vagy otthon a gyerekkel, akkor ő vágná a fejedhez? Nem hinném.
Irány pszichológus, ez nem olyan probléma amin túl lehet csak úgy lépni!!
Szerintem azonban, ha képesek vagytok egymás iránt újra olyan bizalmat és szeretetet érezni ami elég erős egy gyerekvállaláshoz, akkor mindenképpen vállaljatok még egy (vagy több) gyereket. Úgyanúgy biztosan nem lehet szeretni, de ugyanolyan mértékben, lehet.Nem is az a cél, hogy úgyanúgy szeresd, hiszen nem egy kis hasonmást vállalsz, hanem egy másik személyiséget, másik gyermeket, más tulajdonságokkal.
Számomra a gyerekeim adnak erőt egy csomó mindenhez, s egy ilyen tragédia esetén egy másik gyerek segíthet abban hogy új életet kezdj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!