A tesóm nem meri elmondani a szüleinknek, hogy transzszexuális. Mivel segíthetnék neki?

14 és 16 évesek???

Idióták vagytok, divatból majmoljátok egymás hülyeségeit, mert azt hiszitek, ez menő! Inkább tanuljatok, az többet ér!

14 éves? Ja, azt hittem, felnőttről van szó, és komoly a kérdés.

14 évesen nagyjából semmilyen "szexuális", csak követi az éppen aktuális divatot. Várd meg a jövő hónapot, ha a kínai nők/férfiak lesznek sztárolva, azokért lesz megőrülve "szexuálisan" is.

A hangnem nem stimmelt valóban az utóbbi pár válaszban, a tartalmával viszont többé-kevésbé egyetértek.

Tesód nagyon fiatal még, ha az elkövetkezendő 3-5 évben sem változnak az érzései saját magát illetően, akkor lehetne elkezdeni ezen gondolkodni, hogy ez már így marad.

Gondolj bele utolsó, vagy kérdező! Ha mondjuk nem lenne internet, akkor tesód azt sem tudná mi az, hogy FtM (mellesleg én sem tudom, de ez mindegy is). Szóval amikor jönnek az ilyenkor szokásos gondolatok, hogy "ki vagyok én?", akkor csak az őt körülvevő mintákból tudna meríteni, ami ugye a klasszikus női és férfi szerep, akár el is múlhat a válság, és éli az életét a természet által rászabott szerep szerint. Így viszont két kattintással utána tud nézni, és bele tudja magyarázni saját magát egy más kategóriába, amibe lehet igazából nem is tartozik bele, mert gyerekként, tiniként elég kuszák az ember érzései.

Pl én is minden további nélkül le tudnám vezetni, hogy szociopata vagyok, vagy éppen társfüggő, ha éppen olyan oldalt nézek amin pont olyan tulajdonságok vannak, amiket magamra rá tudok húzni.

Közben meg nyilván nem vagyok egyik sem, és ha nem láttam volna ilyen oldalakat, akkor élném tovább az eddigi teljesen átlagos és normális életemet.

Valamokka:

Képzeld akkor most el a következő szituációt: Kiskorod óta érzed, hogy valami nem stimmel veled, nem érzed jól magad úgy hogy (tegyük fel) lányként kezelnek, tudod, hogy te belül inkább fiú vagy, közéjük akarsz tartozni. Várod, hogy majd pubertáskor végre fiú irányba fog elkezdeni fejlődni a tested. Ehelyett melleid nőnek és menstruálni kezdesz és egyre rosszabbul érzed magad a bőrödben. Srácok elkezdenek szexuálisan közelíteni feléd, mint lányhoz, és (még ha tegyük fel férfiakhoz vonzódsz is,) a gyomrod forog a gondolattól, hogy valaki barátnője legyél. Keresed a helyed a női szerepben, hogyan tudnád elfogadni magad ahogy vagy, vagy épp minden éber pillanatodban próbálod figyelmen kívül hagyni, hogy néz ki a tested, miként viszonyulnak hozzád az emberek. Lehet, hogy megpróbálsz fiúsan öltözni, és reméled, hogy fiúnak néznek. Vagy épp nagyon nőies stílust veszel fel, hogy hátha attól majd jobban érzed magad belül is ebben a szerepben. Aztán egyszer valami úton rájössz, hogy van olyan, hogy transzszexualitás, és végre minden értelmet nyer. Akár már rögtön mikor megtudod, akár pár hónap/év ön-megkérdőjelezés után, de beismered, hogy valójában, belül te fiú/férfi vagy.

Ez csak egy narratíva, nem az összes eset, de gyakori a transzneműek között. Azok közül, akik már ilyen korban tudják, van, aki már egész kis korától tudja, mások serdülőkorban lesznek benne biztosak. Az ilyen miért várjon tovább, mint szükséges, ha már mondjuk évek óta tudja magáról és biztos benne? Bármi _aktuális_ lépést, még névváltoztatást is úgyis csak pszichológusi és pszichiáteri szakvélemény megszerzése után lehet és testi változtatásból semmit nem engednek asszem 18 év alatt. Ne azt hidd, hogy az emberek után dobják a nemi hormonokat az orvosok az utcán, végig kell küzdenie magát az embernek egy olyan orvosokból álló rendszeren, akik közül sokan még mindig csak a sztereotíp nemi szerepekbe illő, heteroszexuális embereket fogadják csak el, mint "igazi" transzszexuálisok.

"élném tovább az eddigi teljesen átlagos és normális életemet"

Van, aki számára ez az élet nem csak hogy nem adna boldogságot, de kész kínszenvedés lenne. Ehhez még csak transzneműnek sem kell lenni, de ha pl. egy cisz (=nem-transz) meleg/biszex/aszexuális/stb. ember is csak a "klasszikus női és férfi szerep"-ből merítene, annak csak szenvedés lenne a vége. Az embernek mernie kell követi a saját belső igazságát, hogy valóban boldog legyen.

- MoonEyes

Nos,akik nem lennének vele tisztában a szexuális érdeklődés nem egyenlő a nemi identitással.

A szexuális érdeklődés olyan 10-12 éves kor körül kezd megindulni.

Még a nemi önazonosság,akár már 6-7 éves korban is kialakul.

Ami igazán fontos,hogy biztos,hogy valami kisebbséghez tartozik.

Én is gyerekként azt hittem,hogy transznemű vagyok.Lányokkal játszottam,lányos dolgokkal,de aztán rájöttem,hogy ezek nem feltétlen egyenlőek a transzneműséggel.Ma már 25 évesen melegnek érzem magam.Jól érzem magam férfi testben,de a fiúkhoz vonzódom.

Szerintem a lényeg az,hogy pontosan ki kell deríteni,hogy ő milyen.Ha transznemű szerintem ha szeretne majd beavatkozásokat,akkor azzal ráér 18 éves kora után is.

Mert ha meg utólag kiderül,hogy nem transznemű,hanem meleg,akkor az elég baj lesz.

Az a könnyebb dolog talán,hogy elmondani ezt másoknak.Ha tényleg transznemű a neheze utána jön.Anyagilag,érzelmileg és fizikailag sem egyszerű.

Hidd el ez a legkönnyebb része hogy elmondjátok.De ha ő nem szeretné,akkor ne erőltesd.Ha már elég érett akkor elmondja ő.Vagy az iskolában kérdezd meg,hogy hogyan lehet ne megoldani,hogy előbb egy pszichológussal beszéljen,aki felméri,hogy ő milyen állapotban van,lelkileg képes-e ezt a tényt megosztani,14 évesen ez nagyon nehéz lehet.Még felnőttként sem lehet könnyű.A pszichológus pedig úgy is köteles titokban tartani a dolgot.

Amúgy ne becsüljétek le azért mert 14 éves.

Sokan ilyen korban is már olyanok megélnek,amik egy felnőttnek is nagy kihívás lenne.És pont egy ilyen dolog teszi őket már korán nagyon éretté.

Még neked heteró létedre az a legnagyobb gondod,hogy holnap a suliban írtok e a dogát,másoknak ezek az apróságok mellett még ilyen extrém dolgokkal is meg kell bírkózniuk.

Mindegy,aki egyszerű heteró,átlagos ember azoknak csak nagyon kicsi része,a nagy érzelmi intteligenciával rendelkező személyek értik ezt meg.Ilyenek a pszichológusok is.