Mit tegyek? Meg fogok bolondulni.

Az anyosomekkal van a baj. 3 eve külföldön vagyunk a parommal, es a gyerekkel, mert a ferjem jo munkat kapott ott. Nem birjak elviselni a tavolsagot, ezt persze megertem, hiszen imadjak az unokajukat, de miert nem ertik meg, hogy mi csak igy boldogulunk?Eddig ket havonta hazajartunk, de mostmar nem tehetjük ezt meg, hiszen több mint 1500 km - re vagyunk, es rengeteg penzünk megy el az utazasra, es egyebkent is faraszto az ut, kocsival szoktuk megtenni.Masreszt nem akarjuk a gyerektöl elvenni a lehetöseget, hogy ket nyelvet beszeljen anyanyelvi szinten, mostmar itt jar kint oviba. Ez öket nem erdekli. Allandoan panaszkodna, mindenbe beleszolnak, az en anyukamat is többször felhivta anyosom zokogva, hogy hogy engedheti, hogy ilyen tavol legyen az unokaja. Ha hivjuk öket, nem akarnak jönni, monvan, hogy veszelyes az ut. N ekünk nem az pici gyerekkel? Anyosom fondorlatossagarol nem is beszelve.Eddig azzal zaklattak, hogy szüljek mar, legyek terhes, es akkor a terhesseg alatt ugyis otthon leszek, hogy ne legyek egyedül. Mostmar selytem, hogy a következö gond, ami idok lesz, az az üzletük lesz, monvan, hogy mar öregek, nem birjak vezetni, szükseg van a fiukra. Ja es hirtelen mindenki a halalan van, ha nem megyünk haza ket honapig. Elegem van. Mit tegyek? Kerlek titeket adjatok tanacsot. Mar ha vegig birjatok olvasni:-)