Mit tegyek? Meg fogok bolondulni.

Ne tegyél semmit. Úgyse lenne értelme. Hallgasd végig a telefont (ki lehet hangosítani és akkor nyugodtan takaríthatsz közben) végigmondja, elköszönsz és kész. Ne magyarázkodj, ne kérj bocsánatot és főleg ne érezd úgy, hogy rosszat csinálsz. Ha sírás van, hogy nem látják az unokát, akkor max. kérdezz rá, hogy akkor mikor jönnek megnézni.

Mást úgyse tehetsz.

Jezusom! 2 havonta hazamentetek??? Mennyi penz, ido, energia ez! Ezt felejtsetek el surgosen!

En Angliabol egyszer egy evben nyogve-nyelosen (anyukam nem el, igy igazabol ninc miert hazamennem)szoktam hazamenni.

Ne foglalkozzatok vele, ha hiv benneteket, hangositsatok ki a telcsit, es had beszeljen csak, ne is foglalkozzatok vele. Igennel es nemmel valaszoljatok neki, ne magyarazkodjatok, nagyon erthetetlen szegenyke, nincs mit magyarazni neki. Ugysem erti meg, hogy mi a dorges nalatok!

A kicsit a nyari szunetre vigyetek nekik haza, had oruljenek, a kicsinek is jo lesz a mamanal, es neked is, hogy lesz felugyelet a nyaron. Amugy pedig ne foglalkozzatok vele! Ne beszeljetek neki sokat, mert minel tobbet beszeltek, annal inkabb o is mondja, mondja, mondja a magaet. Szornyu lehet!!

Hm. nálun hasonló a helyzet, csak a pici unoka az 23/F, az én volnék... Édesanyám egy Krétai nyaraláson eset szerelembe édesapámmal aki szintén nyaralni volt ott, de kicsit közelebről, Athénból! 2-3 év után végül eldöntötték hogy összeházasodnak és édesanyámmal Athénba is laktak ahol én is "felnöttem" 13 éves koromig! No viszont anyira nem nyaggatták őket hogy menjenek haza(mármint édesanyámnak haza), viszont azt érezni lehetett hogy zavarta őket, főleg nagymamát aki viszont most egyedül van! Most már ugye 10 éve itt élünk egy ikerház szerüségben(egy nagyobb ház volt amit átalakítottunk) az anyukám bátyájával és a nagymamámmal aki mindig neki ad igazat, amikor egyszer leültem vele ezt megbeszélni akkor azt mondta nekem hogy hogy azért mert a nagybátyám mindig itt volt neki és anyukám pedig itt hagyta őket mert ők nagyon nem akarták hogy hozzá menjen édesapámhoz, de közben fel sem fogta hogy menyire bántó ez nekem, hiszen ha édesapámhoz nem ment volna hozzá akkor aztán magyarázhatná ezt nekem!

Én aztmondom próbáljatok nem törődni azzal amit akarnak, igyekezzetek megértetni velük hogy nektek és a kis unokájuknak az a legjobb! Persze tudom hogy ez nehéz, de valahogy azt kell felfogniuk szépen lassan hogy a szeretet unokájuknak akinek ugye ők is a legjobbat akarják hogy az a jó!

Elsőnek és 21,09-nek tökéletesen igaza van.

Egyébként meg minek idegesíted magad miattuk feleslegesen?

Örülj annak az 1500km távolságnak,tönkre tennék az életeteket ha közelebb lennétek hozzájuk.Ha kifejezetten téged fűz anyós mert tudja,hogy a fiával nem megy semmire,akkor ne kertelj,mondd el neki egyszer amit gondolsz,hogy eszetekben nincs hazamenni,látogatóba is csak ritkán tudtok.Az anyukádat meg nem hívogassa,ennyi.

Éld a saját életed ahogy neked jó!

Ne akarj megfeleni ne engedj az anyos által keltett bűntudatnak .Az ilynek erre apellálnak mert unatkoznak otthon nincs akit szeressenek meg szekáljanak.

Én 20 évig probáltam anyámmal jo kapcsolatot kialakitani mindent megprobáltam a végén letettem rola elengettem és azota sokkal jobb.

Ha talizunk köszönök és kész.

Légy boldog a családoddal ,felnőtt vagy éld az életed ahogy neked jó