Valóban gyerek vagyok? Mikor növök fel?
24 éves lány vagyok, szüleim elváltak. Én anyunál nőttem fel, és a mai napig ő tart el, mert még most csinálom a diplomáimat (egyszerre többet), ami mellett teljes munkaidős állást nem tudok vállalni, de sima érettségivel nem is kapok sehol (már próbáltam, ez nem Pest). Emiatt nagyon hálás vagyok az édesanyámnak, hogy ezt lehetővé teszi nekem, mivel kb 30 éves leszek, mire mindennel végzek, de ő ezt vállalta, azt mondta, addig eltart, csak nyugodtan legyek, aztán keresek egy állást, és arra is hagy majd időt (tehát nem egyből a diplomaosztón vonja vissza a támogatását). Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért.
Viszont ma hívott az édesapám, akivel egy családi ügyet próbáltam megbeszélni. Szó szerint azt mondta, hogy hagyjam ezt a felnőttekre, az én dolgom csak a tanulás. Ez megütötte a fülemet, hogy milyen felnőttek meg tanulás, ilyen szöveget anyu is csak utoljára 12 éves koromban mondott nekem. Kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy 24 vagyok, nem 14, mert ő ilyen idős korában házasodott meg anyuval. Azt mondta erre, hogy hoppá lányom, de én ekkor már magamat tartottam el, te meg nem, ezért gyerek vagy. Mondom, akkor érdekes lesz még 30 évesen is gyereknek lenni. Szóval a pénz határozza meg nála azt is, hogy mikortól mondhatják el nekem a család dolgait? Olyan hangon beszélt velem ezután is, mint egy sz.ros gyerekkel se szoktak már manapság, teljesen lekezelően. Azt is mondta még, hogy pont ezzel a tiltakozásommal, hogy nem vagyok gyerek, váltam teljesen gyerekké, épp csak azt nem mondta, hogy menjek vissza szépen babázni, de ez volt a hangjában. Akármit mondtam, nem lehetett igazam, mert mindent arra fordított, hogy mennyire gyerek vagyok.
Letettem neki a telefont, mielőtt elsírtam volna magam, mert akkor végképp gyerek maradtam volna.
Ő nem vett részt a nevelésemben, már születésemkor elváltak a szüleim. Új családja egyiküknek sincs. Amikor elmondtam ezt anyunak, felháborodva felhívta apámat, hogy mennyit segítek a családi dolgokban (a mi oldalunkról), tehát ne kezeljen le, mert meg lehet velem beszélni a dolgokat.
Annyit olvasom, hogy más 24 évesen mekkora tekintéllyel rendelkezik az emberek előtt, nekem meg ezt a maradék kis semmi tekintélyemet is elvette ma apám. Tudtam, hogy előtte nekem nincs sok, de az a baj, hogy ezt így már az egész család megtudja, akik ezek miatt eddig se néztek sokra. Tudom, hogy többet kellene felmutatnom, de nem k.rválkodom, nem váltogatom a pasikat, igyekszem mindent megcsinálni a bővebb családnak is, nemcsak a szüleimnek, tudják, hogy csak fütyülni kell egyet, és én rohanok, akár éjszaka is. Van egy 30 éves unokabátyám, akit sokszor szedtem már össze részegen éjszaka az édesanyja kérésére, a 3 gyerekét elhagyta, mégis ő a "nagy felnőtt", neki olyan tekintélye van a családban, hogy csak lesek, és miért? Mert ő dolgozik (ha éppen nem iszik be). Nem vagyok rá féltékeny, mert nagyon szeretjük egymást, én is nagyon szeretem őt, együtt nőttünk fel, mert egyikünknek sincs tesója. De ahogy írom ezeket, szinte már azt érzem, hogy ez is csak kamaszos "lázadás" részemről, és már hallom is apám hangját, ahogy mondja, hogy hova akarok még felnőni, leszek még eleget felnőtt. És ilyenkor olyan, mintha tényleg lázadnék, csak közben 24 éves vagyok. Mondjuk csak a koromat tudom felhozni érvként... Ennyit számít a pénz? Ha kerestem is a nappali meg a levelező egyetem mellett egy kis pénzt diákmunkában, az max a tankönyveimre, vagy a befizetnivalókra volt elég, magamat ezzel a diákmunkával így se, úgy se tudom eltartani (rezsi, esetleg albérlet, kaja-ruha, egyszerűen nem megy diákmunkából, lassan már rendes 8 órás fizetésből sem).
Mikor növök fel?
Azokkal értek egyet,akik azt mondjhákmhogy anyukád rosszul nevel.30 éves korodig eltart,amikor végzel,nem csak a karrier építése lesz nehéz,hanem az önálló élet is.Nem tudod,hogyan kell egy háztartást vezetni a keresetedet beosztani,gondolom főzni sem tudsz.Ezek pedig elengedhetetlenek az önááló életvitelhez.Keserves dolog lesz ezt 30 évesen tanulgatni.( Az,hogy segítesz otthon,nem egyenlő a fenti dolgokkal)
Tapasztalatom szerint azok az anyukák,akik így nevelik a gyereküket,soha ne engedik őket teljesen felnőni.Ha elkerülnek is otthonról,akkor is mindent tudni akarnak róla,beleszólnak mindenbe,ha valami gond van,azt ők akarják megoldani.Emiatt nagyon sok párkapcsolat is tönkre megy.
Valóban jobb lenne,ha önállósdítanád magad.Attól még anyukád segíthet neked anyagilag.
Szerintem anyudnak ez jó, hogy te otthon vagy vele, mert nem akar egyedül maradni.
Tényleg komoly lány vagy, és a való életben is ügyesen megfogod állni a helyedet!
Apáddal ne foglalkozz, ő egy gyermeteg agyú ember.És nem is ismer.
Én most végeztem, és bizony emgem is a szüleim tartottak (de mellette 2 évig dolgoztam diákmunkát. Sajnos az miatt még ráhúztam egy évet, úgyhogy nem tudom, hogy végülis megérte-e). Most sincs munkám, de ettől még nem vagyok gyerek, meg segítek is otthon, meg amiben lehet.
Én a mai pasikat tartom gyerekesnek, mert nem képesek önállóan élni, mindig valakire (ált. egy nőre) támaszkodnak.
Szülőnek mindig gyerek maradsz, de nem mindegy hogy gyerek vagy , ill. gyerekes. Mindenesetre összeteheted a kezed, hogy ilyen anyukád van, és semmi másra nincs gondod, biztos színjeles vagy mindenből. Ha lányom (aki most 4 éves) is egyetemre akar majd járni, ha megtehetem én is támogatom, hogy nappalin tanuljon, amig meg nem szerzi az első diplomáját. Persze ránk számíthat, de kell hogy tudja mi az a munka, hogy szünetben ha dolgozik, az lehet a zsebpénze, de tudja milyen az ha meg kell dolgozni érte, másként becsülöd a dolgaidat, ha tudod mennyit dolgoztál érte. Én nem tanulhattam nappalin tovább, mert édesapám az érettségim után nem sokkal elhunyt, anyukám pedig 11 éves koromban. Most 31 éves vagyok, dolgoztunk rengeteget a férjemmel, saját házunk van ( örökség+munka+hitel) lányunk, vállalkozásunk.
Apukádnak lehet nem kellett volna igy lehordania, de az valószínű ez már régóta gyűlik benne. Nem azért mondta hogy bántson, hanem hogy elgondolkodj, és be akard bizonyítani nem vagy már gyerek. Végül is ütött a dolog, mert filózol rajta. Lehet neki is mondják a rokonok az okosságokat, és most volt lehetősége kiadni magából.
Üdv:
Amig az anyád tart el addig gyerek vagy igen. Az megint más ha harmic éevsen és otthon fogsz lakni,de együtt vezetitek a héztartéást és dolgoztok meg a vizért,gázért,villanyért.mégis mitől lennél felnőtt? Azért mert már betöltötted a 18at? Papiron az vagy igen,de nem vagy önálló,az anyád lát el téged,rakja az ételt a szádba, biztosit számodra lakhelyet. Szeirntem ebben a helyzetben én nem pattognék.
ui: az előzőt nem én irtam neked,de ha ez földbe döngöl téged,akkor az aztjelenti te is érzed hogy ez nincs igy rendjén. Mert nincs is...
Szerintem ne problémázz édesapád mondatain. Lehet, hogy tényleg az volt a célja, hogy elgondolkozz a dolgon, bár ezt feltételezni naiv dolog a körülmények ismerete nélkül.
Mindenesetre én innen is örülök, hogy felnyitotta a szemed. A munkáról pedig annyit, hogy igyekezz ne diákmunkát keresni, hanem valami felelősségteljes állást, azt mindenki többre becsüli. A családban meg ne legyél az aki minden kis piti dolgot megcsinál, és körbeugrál mindenkit. Biztos vannak fiatalabbak, akikre időnként rá lehet "sózni" ezeket a dolgokat, mutasd magad felelősségteljes, érett nőnek, aki tudja hová tart, és nem lehet csak úgy hipp-hopp kizökkenteni. Tudasd velük, hogy Neked terveid vannak, és ehhez tartanod kell magad, bármi legyen is az(de tényleg legyen!). Ha megértőek, akkor elfogadják, hogy ez igen, nem te vagy az, akinek semmi dolga, és tudod is, hogy mi a célja, és mindent meg tesz ennek elérése érdekében.
23:23-nak pedig:
Lehet az a gond, hogy pasik (rühellem ha ezt a szót rám használják) körül próbálkozol, és nem férfiakkal(most minden nagyképűség nélkül. Inkább legyek srác, ebben a korban még belefér, de az említett szónak van egy mögöttesebb tartalma szerintem. Pasizni(már eleve ez a szó is, na mindegy..) csajszik szoktak nem nők, ergo te sem lehetsz még 100%osan felnőtt.
Elkényelmesedő társadalomban élünk, ez van.
akkor vagy felnőtt,ha annak érzed magad. nem akkor ha valaki azt mondja,mostmár felnőttél.de a felnőttséggel együtt járnak a felelősségteljes döntések és kompromisszumok.nem szabad igy elkeseredni.
képzeld,engem is gyereknek tartanak,bár én a korom alapján az is vagyok,hiába van saját háztartásom,tanulok,háztartást vezetek és dolgozok. szimplán csak nem akarja hogy beleavatkozz. jobb oda sem figyelni rá.
16L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!