Valóban gyerek vagyok? Mikor növök fel?
24 éves lány vagyok, szüleim elváltak. Én anyunál nőttem fel, és a mai napig ő tart el, mert még most csinálom a diplomáimat (egyszerre többet), ami mellett teljes munkaidős állást nem tudok vállalni, de sima érettségivel nem is kapok sehol (már próbáltam, ez nem Pest). Emiatt nagyon hálás vagyok az édesanyámnak, hogy ezt lehetővé teszi nekem, mivel kb 30 éves leszek, mire mindennel végzek, de ő ezt vállalta, azt mondta, addig eltart, csak nyugodtan legyek, aztán keresek egy állást, és arra is hagy majd időt (tehát nem egyből a diplomaosztón vonja vissza a támogatását). Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért.
Viszont ma hívott az édesapám, akivel egy családi ügyet próbáltam megbeszélni. Szó szerint azt mondta, hogy hagyjam ezt a felnőttekre, az én dolgom csak a tanulás. Ez megütötte a fülemet, hogy milyen felnőttek meg tanulás, ilyen szöveget anyu is csak utoljára 12 éves koromban mondott nekem. Kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy 24 vagyok, nem 14, mert ő ilyen idős korában házasodott meg anyuval. Azt mondta erre, hogy hoppá lányom, de én ekkor már magamat tartottam el, te meg nem, ezért gyerek vagy. Mondom, akkor érdekes lesz még 30 évesen is gyereknek lenni. Szóval a pénz határozza meg nála azt is, hogy mikortól mondhatják el nekem a család dolgait? Olyan hangon beszélt velem ezután is, mint egy sz.ros gyerekkel se szoktak már manapság, teljesen lekezelően. Azt is mondta még, hogy pont ezzel a tiltakozásommal, hogy nem vagyok gyerek, váltam teljesen gyerekké, épp csak azt nem mondta, hogy menjek vissza szépen babázni, de ez volt a hangjában. Akármit mondtam, nem lehetett igazam, mert mindent arra fordított, hogy mennyire gyerek vagyok.
Letettem neki a telefont, mielőtt elsírtam volna magam, mert akkor végképp gyerek maradtam volna.
Ő nem vett részt a nevelésemben, már születésemkor elváltak a szüleim. Új családja egyiküknek sincs. Amikor elmondtam ezt anyunak, felháborodva felhívta apámat, hogy mennyit segítek a családi dolgokban (a mi oldalunkról), tehát ne kezeljen le, mert meg lehet velem beszélni a dolgokat.
Annyit olvasom, hogy más 24 évesen mekkora tekintéllyel rendelkezik az emberek előtt, nekem meg ezt a maradék kis semmi tekintélyemet is elvette ma apám. Tudtam, hogy előtte nekem nincs sok, de az a baj, hogy ezt így már az egész család megtudja, akik ezek miatt eddig se néztek sokra. Tudom, hogy többet kellene felmutatnom, de nem k.rválkodom, nem váltogatom a pasikat, igyekszem mindent megcsinálni a bővebb családnak is, nemcsak a szüleimnek, tudják, hogy csak fütyülni kell egyet, és én rohanok, akár éjszaka is. Van egy 30 éves unokabátyám, akit sokszor szedtem már össze részegen éjszaka az édesanyja kérésére, a 3 gyerekét elhagyta, mégis ő a "nagy felnőtt", neki olyan tekintélye van a családban, hogy csak lesek, és miért? Mert ő dolgozik (ha éppen nem iszik be). Nem vagyok rá féltékeny, mert nagyon szeretjük egymást, én is nagyon szeretem őt, együtt nőttünk fel, mert egyikünknek sincs tesója. De ahogy írom ezeket, szinte már azt érzem, hogy ez is csak kamaszos "lázadás" részemről, és már hallom is apám hangját, ahogy mondja, hogy hova akarok még felnőni, leszek még eleget felnőtt. És ilyenkor olyan, mintha tényleg lázadnék, csak közben 24 éves vagyok. Mondjuk csak a koromat tudom felhozni érvként... Ennyit számít a pénz? Ha kerestem is a nappali meg a levelező egyetem mellett egy kis pénzt diákmunkában, az max a tankönyveimre, vagy a befizetnivalókra volt elég, magamat ezzel a diákmunkával így se, úgy se tudom eltartani (rezsi, esetleg albérlet, kaja-ruha, egyszerűen nem megy diákmunkából, lassan már rendes 8 órás fizetésből sem).
Mikor növök fel?
válasza:Nem tudom te kikkel vagy körülvéve én nem ismerek olyat aki 30-40 éves és a szülei tartják el.
24 éves vagy, rendben, tedd le az egyik diplomád, a többit csináld munka mellett. (Én is így tettem le 2 diplomát is, nappalira jártam elvileg, de mellette dolgoztam) Engem is eltartottak volna a szüleim, de 20 éves korom után nekem lett volna kínos, minden hónapban hazaadtam rezsire és kajára, a zsebpénzemet pedig megkerestem.
válasza:Nekem az az érzésem, hogy amit az előzőek írtak, az marhaság. Bocsánat a nyers őszinteségért. Értem, mit akartok mondani, de mindez arra utal, hogy ti is, akárcsak a drágalátos apuka, kizárólag az anyagiak alapján ítélitek meg az embereket, és ez óriási felszínesség.
NEM VAGY GYEREK. Amit leírtál, annak alapján egy felelősen gondolkodó felnőtt ember vagy, akit felszínesen egyesek gyerekszámba vesznek.
Ne használd őket tükörnek. Téves a felfogásuk.
Majd még folytatom, most el kell mennem.
válasza:
válasza:Szerintem Apukád abban az értelemben gondolja hogy gyerek vagy,hogy semmilyen gondod nincs "felhőtlenül éled az életed"van aki eltart nem is rosszul ahogy írod!Ebben az a rossz hogy erősen függesz anyagilag tehát olyan vagy mint a gyerekek,így értheti. Persze kicsit kidomborítja a dolgokat.
Az a véleményem mint többeknek hogy keress munkát a függetlenséged kivívása miatt,illetve Apád rokonszenvét hogy nem vagy " gyerek""!
válasza: válasza: válasza:Ha valaki 30-40 évesen még otthon él nem azt jelenti, hogy a szülei tartják el. Én is sokáig éltem a szüleimmel, bőven 30 éves korom után is, DE 16 évesen már dolgoztam, munka mellett tanultam és külön kasszán voltunk, tehát nekem kellett magam eltartanom. Neked még sok mindent meg kell majd tanulnod a való életről. Milyen is egy munkahely, hogyan kell alkalmazkodni az emberekhez, stb. Ugyanis a munkahely és az iskola ég és föld. Azért, mert jól kijössz a csoporttársaiddal, nem azt jelenti, hogy zökkenőmentes lesz a munkahelyre is a beilleszkedésed. Találkoztam már 24 éves diplomással, aki első napján azt sem tudta, mit kezdjen magával, olyan zavarban volt.
És hogy felszínes lenne, aki nem neked ad igazat? Hát, legyen. A harcaidat úgyis neked kell megvívnod, nem nekünk. Mi ezen túlvagyunk, már szereztünk némi rutint az élethez...
válasza:Folytatom.
Kevernek néhány dolgot többen.
Eltartani magad még nem tartod el, ez független attól, gyerek vagy-e. Utóbbit a gondolkodásod határozza meg, ami elég érett szerintem.
Abban van bölcsesség, hogy 30 évesen pályát kezdeni kicsit késő. Nem ártana az első diploma után elhelyezkedni, és meglátod, hogy megy munka mellett a másik. Ha sehogy, kihagyhatsz egy évet, majd feladod a munkát és tanulsz tovább. Ez azért jó, mert idejekorán munkatapasztalatot szerzel, ami fontos a későbbi elhelyezkedéshez. Mondok konkrét példát.
Én 23 éves koromban kezdtem egy nagyvállalat elit osztályán, az egyetlen diplomám megszerzése előtt pár hónappal.A felvételi elbeszélgetésen azt mondta a későbbi főnököm, hogy tetszik neki, hogy még a diploma előtt munkát keresek, és ezt a későbbi munkahelyeimen is értékelni fogják. Ő is ezt tette annak idején. Egyébként 30 éves volt, egy multinagyságú magyar vállalat egyik igazgatója. Velem egyidőben vették fel a közvetlen kollégámat, aki 28 éves volt, és előtte a diploma után 5 évig bent maradt az egyetemen tanítani. Azt mondta a főnököm, hogy őt sokat gondolkozott, hogy felvegye-e, mert még nem volt munkatapasztalata 28 éves koráig.
Attól nem leszel /maradsz gyerek, hogy az anyukád tart el. Sőt: attól sem leszel (érett, felelősségteljes) felnőtt, ha magad keresel de gyerekesen viselkedsz, mint a 30 éves unokabátyád. Fel a fejjel.
válasza:Azért nem külön csinálja a kettőt, munka mellett-gondolom-, hanem egyszerre, mert így kényelmesebb, h eltartják otthon.
Én nem nézlek le, ha úgy tűnik is, azt mondom, ha megtehetitek így, akkor tedd.
De akkor nem kell csodálkozni ha nem tekintenek felnőttnek. Nem terhel olyan, h felelősség vmiért, önállóság,ill csak annyira mint egy gyereket. A felnőtt léthez hozzátartozik normális esetben a munka, az önfenntartás is.
Én 18 vagyok, de engem ha úgy vesszük felnőttként kezelnek a szüleim, pedig csak diákmunkában dolgozok, ha dolgozok.Meg szokták hallgatni az én véleményemet is, ha van vmi, pl legutóbb autó ügyben engem is kérdeztek.
Az én szememben sem felnőtt, aki a szülei nyakán él egy bizonyos kor felett.
Egy felnőtt él egy másik felnőtt fizujából? :O Érdekes...
Bocs, de ez a véleményem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!