A párom jóban van az exével. Ki mit gondol erről?

#18 "A 13 év azért egy pontos adat, így az eltérő szexuális igényt kizárnám, mert azt korábban ki szokott derülni. Eltérő jövőkép hasonlóan," - hát, nem tudom, ezeket miből gondolod, vagy milyen meggondolásból zárnád ki... ugyanis az ember alaptulajdonsága, hogy folyamatosan változik, minden más mellett a jövőképében és a szexuális igényeiben is. És hát amíg egy 2-3 éven belül válságba jutó kapcsolatnál az a sanszosabb, hogy az ok a két egymáshoz nem illő ember, vagyis az önismeret hiánya, és/vagy az emberismeret hiánya. Na, addig egy tizen-, huszonév után zátonyra futónál meg az a jellemző, hogy két ember, aki az idő egy pillanatában összeillő volt, eltérő irányba változott, fejlődött, és egyszerűen eltávolodtak egymástól. És pont a szexualitás tekintetében ez egy teljesen tipikus, hétköznapi dolog, elég, ha az egyiknek ugyanazon a szinten maradtak az ezirányú vágyai mint megismerkedéskkor, a másik meg az a gyakori típusú ember, akinek néhány év után erősen lecsökkennek a vágyai. És kész.

Az eltérő jövőkép is nagyon könnyen összejön, elég, ha az egyik fél egy olyan munkahelyi közegbe kerül, ami nyomja a folyamatos fejlődésre, a másik meg egy olyanba, ami nem. Például.

"Eltérő jövőkép, életmód, szexuális igény"...stb… ilyen dologgal magyaráznak történéseket női (vagy férfi) magazinok, de ilyesmit nem olvasok. Inkább azzal kísérletezem, hogy a velem megtörtént dolgokra én magam hogyan reagálnék, vagy az ismerőseim körében miket tapasztaltam életem során. Sajnos nem olyan rég hagytam el az 50-et (ez nem dicsőség), így van mire emlékeznem. A való életben sosem szoktam tanácsot adni magánéleti dolgokban, de itt a „ki mit gondol erről” kérdésre valamiért eszembe jutott válaszolni, aztán még azt is megkaptam az egyik hozzászólótól, hogy „féltékeny nő” vagyok:-)) Hát ez is lehet egy értelmezése annak amit írtam, ha valaki nem elég figyelmesen olvas.

Az én reakcióim az alábbiak lennének:

Ha a feleségem félrelépne a barátommal és elválnék, attól még nem lennék goromba egyikkel sem (persze sok függ a részletektől is), de a barátságom nem lenne a régi, az exemet pedig nem sorolnám be a közeli barátaim sorába. A sok év házassága miatt viszont maradna egy csomó kapocs. Nem utálkoznék, ha kell segítenék, de azért kerülném a rendszeres kapcsolatot. A „párkapcsolatban nem vagyunk jók, de barátkozzunk” szisztéma középiskolában, egyetemen gyakori. A körülmények miatt (társaság) rendszeresen együtt vannak, de később már nagyon ritka. A férfi-nő barátsággal sokat foglalkoznak különböző irodalmak, arra is van példa, de általános a vélemény, hogy két egészséges ember között naaaaagyon veszélyes:-) Akkor különösen az, ha az egyik páratlan és szemet vet a másikra.(A kérdező kommentjéből már ezt is tudjuk, valamint a válás okát) A lehetséges megoldás? Nehéz ügy, de szerintem a tiltás és a veszekedés csak ronthat a helyzeten. Talán a női praktikákban keresendő a megoldás, aminek széles tárháza van, de ezt csak a kérdező tudja megoldani.

Az emberek változása:

Szerintem az emberek jelentősen nem változnak. Kisvárosban élek, így rengeteg ember van, akit gyerekkorom óta folyamatosan ismerek. A szűk baráti köröm is általános iskolás korom óta állandó, én ezt tapasztaltam. Az emberek néha idegesebbek, néha vidámabbak… szerencsék, traumák… stb… Kisebb-nagyobb mértékben formálnak rajtunk, esetleg összeroppanunk, de az alaptulajdonságaink nem szoktak megváltozni. Tartósan megmaradó tulajdonságaink pl. a megbízhatatlanság, egoizmus stb. A pszichológusok régebben azt mondták, hogy a hozott (génjeink) és a szerzett (neveltetésünk, körülményeink) tulajdonságaink 50-50%-ot számítanak. Ma már a többség a hozottra teszi a hangsúlyt, az arányokon azért még hevesen vitatkoznak.:-)

A szexuális igény változása csalóka dolog. Egy bizonyos koron túl valóban változik, de 2-3 év házassága után azért más a helyzet. Többnyire csak a párja iránti igény szokott csökkenni a páciensnek, de erről regényeket szoktak írni. Sajnos ilyen a biológia és az emberi agy:-) Házastársak szexuális életének a felfrissítéséről is sokat írnak, állítólag vannak ilyen eredmények, de… kétkedők is akadnak.

Válások, összeillések:

Sok példát láttam arra is, hogy két nagyon össze nem illő ember éli le az életét házasságban. Itt a látszat nagyon csalóka, mert az emberek többsége kifelé boldog házasságot mutat még akkor is, ha az romokban van. Nem szokás a szennyest kiteregetni. Többnyire még baráti körben is hallgatnak a gondokról. Az össze nem illés nem feltétlenül válás. Ma már nem szégyen válni, de az anyagiak eléggé meghatározóak, van úgy, hogy nem megy és megalkudnak, egymás MELETT élnek. Az is előfordul, hogy a környezete és a társadalmi helyzete miatt nem válik valaki. Jó házasság, összeillő pár? Biztos, hogy létezik, de akiébe eddig jobban beleláttam, azt nem kívánom magamnak, de azért hiszek benne:-)

Nézd #23, én is férfi (49), és eszerint lehet köztünk vagy 1 év:) (és nem, nem olvasok sem férfi, sem női magazint:)))

Csak röviden reflektálva: szerintem eszméletlen ritka egy 13 éves kapcsolatnál, hogy tényleg egy harmadikkal való félrelépés miatt bukjon. Ha jó az a tizenéves kapcsolat, akkor ezen túl fognak tudni lépni, ha meg nem jó, akkor ezért bukik a kapcsolat, a 3. felbukkanása inkább következmény és max katalizálja a folyamatot... (bár tagadhatatlan, roppant kényelmes - adott esetben mindkét szereplő számára - egy harmadikra vagy egy megcsalásra fogni, a valódi okok és problémák feltárása helyett)

Itt, a kérdésben is az lehet, hogy a a Kérdező exe azt mondja, és így a Kérdező azt hiszi, hogy a válás oka a 3. volt, addig a Kérdező exe már valószínüleg pontosan tudja, hogy mi volt a probléma a kapcsolatukba amiért be tudott lépni az a 3. - szóval mi az a valódi ok, amiért az a párkapcsolat párkapcsolatként működésképtelennek bizonyult. Szóval én meg a "derült égből a 3." című magyarázatoknak nem hiszek egy több éves kapcsolatban...

A változásról meg annyit, hogy szerintem első sorban attól függ, milyen korosztályt vizsgálsz. Két tizenévesen összekerülő ember még elég sokat fog változni, két harmincon-évesen összekerülő már valóban jóval kevesebbet. És hát nekem a kérdésből az jön le, hogy itt az első esetről van inkább szó, két fiatalon összekerülő ember 13 éves párkapcsolatáról.

Ha fő tulajdonságaink nem is változnak, az valóban igaz, hogy az eszünk változik, idővel valamennyire gyarapszik. Így másképpen fest a tízes, húszas, harmincas éveiben járó emberek reakciója különböző helyzetekben. Több tapasztalat birtokában megfontoltabban tud valaki dönteni, vagy éppenséggel sok-sok év után elege van már bizonyos dolgokból:-)

Ebben a helyzetben engem a „barátság” kérdése foglalkoztat. A leggyakrabban azonos nemű emberek között szokott létrejönni szoros barátság. A barátság többféle alapon nyugodhat: azonos típusú hobbi, nézetek, életvitel, érdeklődés… stb-stb. és akkor még nem is beszéltünk a barátság mélységének fokáról. Talán ott van a kérdés megoldása, hogy milyen tartalma van ennek a barátságnak, mi tartja ezt össze? Milyen közös programokkal, vagy beszédtémákkal jár? Fontosabb, mint a párja nyugalma? Miért olyan fontos ez, hogy el kelljen térni az átlagos viszonyoktól. Az átlagos kapcsolatokban a régit többnyire nullához közeli állapotra szokták csökkenteni, vagy valamilyen szükségletből még tartják egy szinten (ezért volt kérdés pl. a közös gyerek). A kérdezőnek annyiban jogos lehet a panasza, hogy erre nem számított. (nem ez a megszokott) Persze ha a kapcsolat elején közölte volna az új párja, hogy a régit egy bizonyos szintig meg kívánja tartani…. az más:-)

Hogy mikor válik valaki egy házasságtörés esetén…. A félrelépés annyira gyakori, hogy azt már népszokásnak is nevezhetnénk, mégpedig olyannak, ami nagyon nemzetközi:-) Ha valaki lebukik akkor az otthoni rossz szexuális élettel, kihűlt házassággal és hasonlókkal szokott magyarázkodni. Aztán ez igaz is, meg nem is. Egészséges emberek többségének a fejében ott motoszkál a gondolat, de nem mindenki teszi meg. (ezért, vagy azért) Viszont a megcsalt fél szinte kivétel nélkül a padlóra kerül, amikor ez kiderül. Aztán a kezdeti pánik után jöhet a mérlegelés, hogy mennyit is ér nekem ez a házasság? A lehetséges variációkból könyvtárakat lehetne megtölteni.