Nagyon összevesztünk a párommal, ezért elment itthonról. Szeretném vele megbeszélni a dolgokat, de nem tudom hogyan kezdjek neki. Tudnátok segíteni?

Hű, ilyet még nem is hallottam, hogy valaki ennyire könnyen hányjon.

Az apuka helyében én magamban (meg az anyában) keresném a hibát, plusz nagyon aggódnék a fiamért, mert ennyi hányás a nyelőcsövének sem fog hosszú távon jót tenni (a rossz nevelésről már nem is beszélve).

Írd össze az itteni válaszok alapján az érveidet, aztán ha meg se hallgat, akkor lehet átgondolni hogyan tovább. Én nem vennék részt ilyen NEM NEVELÉS-ben.

Szerintem jól látod a helyzetet. Egyáltalán nem normális, ha egy gyereknek minden megvan adva és mindig minden szavára ugranak a felnőttek. Szerintem apuka is látja, hogy nem normális amit a gyereke csinál de nyilván így próbálja kompenzálni neki a válás okozta sérelmeket.

Egyszerűen beszélj a pároddal. Hívd el egy semleges környezetbe, mondjuk egy kávézóba és ott beszéljétek meg. Nyilvános helyen nem fog vitába torkolni és jobb idegen helyen megbeszélni a gondokat. A lehető legegyszerűbb formában a legnyíltabban mond el neki, hogy te hogy látod a gyerek helyzetét, amiket nekünk is leírtál. Arról is biztosítsd, hogy érted a párodat, hogy miért akar neki engedni, de hogy ne tegye mert később egyre rosszabb lesz, kezelhetetlenné is válhat. A gyerekének árt ezzel, nem neked. Együtt dolgozzatok ki egy stratégiát, hogy hogyan fogtok fokozatosan nem tudomást venni ezekről a hisztikről, és akkor a gyerek is megtanulja, hogy nálatok ez nem jön be. Legalább adjon egy esélyt a dolognak a párod, próbáljátok ki egy időre, ha nem működik, akkor kitaláltok mást. De biztos, hogy működni fog.

Ha meg egyáltalán nem akar veled együttműködni, teljesen ki akar zárni téged ebből a döntésből, akkor el kell gondolkoznod azon, hogy jó helyen vagy-e.

Le leszek pontozva.

Kérdező, nálunk hasonló a szitu, annyi különbséggel hogy a gyerek ilyenkor "csak" hisztizik és ha pl. utcán vagyunk elfut. Egyszer majdnem kifutott az autó elé, mert nem mentünk be a boltba. Játszótéren voltunk, 5 ft se volt nálunk, és ő azt mondta szomjas. 5 méterre volt a lépcsőházunk, de addig ő szomjan hal míg felérünk lifttel az emeletre, neki inni kell.

Szerencsére még az út szélén megfogtam a kezét, de nem sokon múlt hogy elüsse az autó.

Én többször mondtam a páromnak is, és a gyerek anyjának is hogy üljenek le a gyerekkel beszélni, mert ez nem állapot. Semmit nem sajnálok a gyerektől, de azért ne essen át a paci másik oldalára.

Páromra jobban hallgat mint rám, én ritkán vagyok a gyerekkel kettesben. Egyszer belenyúlt a táskámba, rácsaptam a kezére, mert a gyógyszert akarta megkóstolni. Hisztizni kezdett, a szemüvegemet a földre dobta, tépte a hajam, ütötte a netbookom valami játékával. Mondtam neki, szerencse hogy nem az én fiam, mert biztos kikapott volna.

Sajnos a gyerek anyja ráhagyja a dolgokat, ha hisztis a gyerek, még ő puncsol neki valami játékkal vagy édességgel.

Volt már olyan, hogy anyuéknál töltöttem a hétvégét, mert nem voltam hajlandó a gyerek viselkedése miatt idegeskedni sem veszekedni. Mikor a párom azon a hétvégén kettesbe volt a gyerekkel megértette mi a problémám, bocsánatot kért és azóta mindig mellém áll.

Meglepődtem, hogy milyen sok anyuka rögtön letámadta a kérdezőt, hogy egy lelketlen, gonosz mostoha, biztosan beteg a gyerek. Ha egy még gyermektelen ember szóvá meri tenni finoman és jóindulatúan, segítő szándékkal, hogy talán nem a helyes úton járnak a nevelés terén, akkor az lesz a vége, hogy hülye vagy, mert mit tudhatsz te a gyereknevelésről. Holott egy kívülálló sokszor tisztábban látja a helyzetet, mint aki benne van.

Próbáld meg azt, hogy felveszed telóval amikor kettesben vagytok és tök normális és hogy lássa az apja, hogy az ő jelenlétében produkálja magát.