A ti családotok külföldre készül?

Én külföldön találtam meg a páromat, úgyhogy az én családom már itt van kint:)

A szüleim és a testvérem is gondolkodnak a kiköltözésen, sőt, az unokanővérem és a férje is. A szüleim jelenleg járnak nyelvtanfolyamra, a testvérem beszéli a nyelvet. Meglátjuk mi lesz :)

Egyébként fiatal értelmiségiek körében nagyon népszerű a külföldre költözés most. Az egyetemi barátaim közül a bő 70% fontolgatja komolyan a kiköltözést. Rémisztő statisztika az országra nézve.

A gazdasági kérdésedet tekintve: amíg ilyen ba..romarcú kormányunk van, és amíg az emberek hisznek is neki, addig mindegy mennyien maradnak otthon, a helyzet csak romlani fog. Ahol 5 éve nem volt béremelés körülbelül (csak jutalék és egyéb kedvezménymegvonás), és mégis 600 millió forint van kisvasutakra, ott súlyos gondok vannak, és nem a kivándorlókkal...

Mi is kulfoldon elunk mar het eve.

Oszinte leszek, remelem nem pontoznak le: mi nem a gazdasagi helyzet miatt jottunk ki, hanem siman vilagot latni. Nekem is es a volegenyemnek is volt munkank, jol fizetett, a szakmank is jo volt, Magyarorszagon kenyelmesen eltunk.

De vagytunk mashova, kalandnak indult. Az elso 1-2 ev nagyon nem volt kenyelmes, semmink nem volt hirtelen, sem penzunk, sem jo munkank, sem megbecsulesunk, de nem adtuk fel, nem akartunk visszamenni. Most mar itt is kb ott tartunk, mint anno Magyarorszagon, vagyis kicsivel elorebb, kozben csaladot is alapitottunk. Evente egyszer jo hazamenni a csalad miatt, meglatogatni oket, de nincs honvagyam es nem is tervezzuk a hazakoltozest.

Szivunk szerint lassan mennenk tovabb, vagyunk az ujabb kalandokra, van is mar elkepzelesunk, de nem vagunk bele. A gyermekek meg kicsik, de nem akarjuk oket rangatni, miattuk probalunk maradni a fenekunkon. Illetve az uj "cel" meg messzebb lenne, onnan max 2-3 evente latogatnank haza, de a szuleink mar nem fiatalok, nem akarjuk ennyire ritkan latni oket.

Talan kesobb, ha a gyerekek kirepulnek, akkor nekivagunk, de az meg messze van.

Nézd! Sokan kivándoroltak az első és a második világháborúban is. Sokan kivándoroltak 56-ban is.

Ma is sokan kimennek, de a legtöbb haza is jön. Sokan csak álmodják hogy kimennek, de sosem jutnak el odáig. Olyan soha nem lesz hogy teljesen kiürüljön az ország. Egyébként lehet megleplek vele, de elég sokan költöznek kis hazánkba is. A testvérem a bevándorlási hivatalban dolgozik, és ő mondta, hogy nagyon sokan kérnek letelepedési engedélyt Magyarországtól, sőt vannak akik uniós állampolgárként telepednek le kis hazánkban. Amióta léteznek országok mindig is voltak tömeges vándorlások..

Mi 4 évig éltünk külföldön, majd hazahúzott a szívünk Magyarországra. De 2 év után visszajöttünk a közben született kisfiúnkkal együtt.

Megszoktuk a kinti életet, otthon nehéz volt megint beilleszkedni, nekünk sokkal könnyebb kint. Munkahely kereséssel sem kellett bajlódni, mert a férjemet örömmel visszavették az előző munkahelyére. Én pedig itthon vagyok a kisfiúnkkal.

Elég nagy család vagyunk, de tőlünk csak egy fiatal srác ment ki külföldre (az eleve külföldön élő rokonságot nem számolom), szerintem ő is csak a kaland kedvéért.

Nem is tudok róla, hogy bárki ki akarna menni. Én tuti nem. Nem vonzz a külföld és nincsenek nagyra törő terveim sem. Gyereket, családot nem akarok, így nincs mire spórolnom, amit megkeresek, az meg bőven elég nekem. Egyébként is, én itt érzem magam otthon. :)

Vannak barátaim akik lassan 10 éve mondogatják, hogy "na én lelépek, megyek külföldre" de eddig senki sem ment. Pedig lenne tőkéjük, nyelvtudásuk is. De csak mondogatják, mégsem mennek.

Olyan 5 évvel ezelőtt az internet csodájának köszönhetően, felvette velem a kapcsolatot egy Philadelphiai nő, aki elmondta, hogy családfát készített, és meglepetésére kiderült, hogy a ükpapája született magyar. Majd kiderült, hogy volt neki 2 lánya, az egyik maradt Magyarországon a másik kiment Philadelphiába. Aki maradt az az én apukám nagymamája volt.(neki meg a másik a dédmamája) Nagyon örül annak hogy van élő magyar rokona, így szép lassan neten keresztül megismerkedtünk, képeket váltottunk, meséltünk egymásnak. 2 évvel ezelőtt eljött hozzám nyaralni, hogy végre személyesen is megismerkedjünk, és megismerje apukámat is aki ismerte a dédmamáját.

Tavaly volt alkalmam nekem is 3 csodálatos időt eltöltenem az ő országában. Azóta mindig kérleli, hogy költözzem ki, kezdjek új életet, mert szerinte olyan jó lenne ha a család újra össze lenne kovácsolva. Lenne munkám, szállásom.. De mégsem megyek. Tényleg szép ország, kedvesek az emberek, jó meleg van, de csak nyaralni vágyom oda. Élni nem. Nekem Magyarország a hazám, itt érzem jól magam.. Nem vagyok nagy hungarista, nem ítélek el senkit aki külföldön próbál boldogulni, hiszen ha csak így lehet akkor ragadják is meg a lehetőséget.. Én jól érzem magam Budapesten is.

(egyébként a barátaim szerint bolond vagyok, hogy nem fogom meg az isten lábát.. Bezzeg ha nekik lenne ilyen lehetőségük.... amikor meg mondom, hogy szólok neki, és elintézem hogy kimenjen, akkor jönnek a szokásos szöveggel.. majd.. most nem akar lelépni..:) )

En kimentem majd vittem a csaladot is.

Egyedulallokent konnyu boldogulni, egy kis lakast ki lehet venni a fizetesbol, viszont ha oten vagytok egy fizetesre hat az mar nem konnyu.

Igaz, otthon meg lehetetlen lenne, ezert vagyunk kint.

Szoval ugyanaz kicsiben mint az orszaggal nagyban, ha az aktiv-inaktiv arany nem eleg jo, akkor nem fenekig tejfol az elet :)