Megszakítanátok a kapcsolatot a születiekkel a párotok kérésére?

Igen Kérdező (#25), ideje lenne döntened...

(egyébként férfiként mondom, hogy azért ne vedd szó szerint... bár nálunk fordított a helyzet, én anyósékkal jól kijövök az első perctől - pedig van nagy korkülönbség meg minden - és anyám az, aki ha feltűnik, a párom gyorsan körülnéz, hogy nincs-e a közelemben véletlenül a fejsze, csákány, kapa, ilyesmi, hogy ha rákezd a szokott mantráira, nehogy véletlenül elborulván az agyam ... kb mint a Te szüleid az elmondásod szerint...)

Egyébként választhatsz egy másik stratégiát is, Te kezded otthon szidni meg fenyegetni az őseidet, és akkor - figyeld meg - a párod egy idő után eljut a te megnyugtatásod céljából oda, hogy védeni kezdi őket... ahogy nálunk sztenderd, amikorra én ott tartok, hogy boszorkányégetést vizionálok, a párom már rendszerint azt magyarázza, hogy "azért őket is meg lehet valahol érteni, más korban nőttek fel..."

31-es milyen szép választ írt!! de kell hozzá, hogy legyen a családban dinamikus egyensúly!! Így mélyebbre lehet jutni az egymás megértésében - és ezen keresztül a szeretetben. :)

aa

Nehéz eset.

Nézzük csak a tényeket, eldönteni úgy sem lehet helyetted, a tanács meg ilyenkor nem elég. (Bármit is tanácsolnék, nem ismerem a teljes helyzetet, én nem vagyok te, a tanácsban biztosan lenne valami saját magamból, ami számodra most nem hasznos.) Ezért inkább sorra veszem, a vonatkozó alapigazságokat.

A párodat magad választod, a szüleidet nem.

Ha felnőtt ember vagy, és már nem a szüleiddel, hanem a pároddal élsz, akkor az új kapcsolatodat kell első helyre helyezned a szüleiddel való kapcsolat elé.

Senkit nem lehet megváltoztatni, csak saját magunkat.

A problémák megértésének, megoldásának legjobb módja, ha nem dugjuk a fejünket a homokba, hanem megpróbálunk kommunikálni, ha lehet.

A harag rossz tanácsadó.

Senkit nem lehet kirekeszteni a saját, megérdemelt helyéről komoly következmények nélkül. (Sem a szüleidet, sem a párodat.)

-ezeket mind figyelembe kell venned. Előbb a pároddal beszéljétek át, de nagyon alaposan! Értem, hogy Ő is nagyon dühös, azonban van arra esély, ha megnyugszik, talán éppen Ő tud valami értelmeset tanácsolni. Ha a szüleid ellenségesek és nagyon gonoszul viselkednek, annak is meg lehet a maga oka, amiről lehet, hogy a párod nem is tehet! Ennek is utána kellene járni, ez azonban nem megy, ha most megszakítotok minden kapcsolatot. Akkor a probléma nem megoldva lesz, hanem csak szőnyeg alá seperve. Ezt a párodnak kell megértenie, ha majd lehiggad. Addig türelem, addig én nem mennék át a szüleimhez...

Alapbol azt mondanam, hogy nem. A szuleim a szuleim, pasim barmennyi lehet meg, kulonben is ki o, hogy eloirja, hogy kivel tarthatom a kapcsolatot, kivel nem.

Ebben az esetben viszont igaza van, megszakitanam a kapcsolatot a szulokkel.

Én a párommal szakítanám meg a kapcsolatot.... Semmiféle joga nincs, hogy ilyet kérjen tőlem, ahogy én sem kérnék tőle ilyet. A szülei akármit csinálhatnának velem, legfeljebb én akkor ignorálom őket, ettől független mi jogon mondanám, hogy ő ne találkozzon és ne beszéljen velük. Nyilván elvárnám, hogy álljon ki értem, és mondja meg a véleményét a szüleinek a viselkedésükről, de szerintem ennél több nem elvárható.

Ettől függetlenül a te helyedben lennék, biztos közölném a kedves szüleimmel vagy békesség lesz és normálisan viselkednek, vagy engem is elfelejthetnek, de ezt nem azért tenném, mert a párom "rám parancsol", hanem mert én így látom helyesnek - nagy különbség!

Nem rólam van szó, és nem általánosságban kérdezed, hanem spec. esetben, és rólad. A TE helyedben igen. A szüleid minden erővel szét akarják verni a kapcsolatodat, és ez a rágalmazósdi-rendőrségesdi messze túl van minden határod - igaza van a férjednek.

Nem kell, hogy okot adjon a férjed a gyűlöletre. Egyszerűen azért gyűlölik, mert te őt választottad, kiszakadtál a családból, nem vagy többé a fennhatóságuk alatti "kicsi lányuk", és nekik szembe kell nézniük azzal, hogy a szülőszerep után valami mást kéne csinálni. Rettegnek az öregségtől, ezért - falsul - úgy képzelik, ha te elválsz a férjedtől és visszamégy a "szerető" szüleidhez, akkor minden a régiben marad.

Ideje felnőni és a férjed mellett kiállni. Én bizony ilyen aljas húzás után a szüleimet többé akkor sem akarnám látni, ha térden csúszva kérnének bocsánatot.

(És nagyon vigyázz: ilyen aljas húzások után tényleg hamar egyedül maradhatsz, mert a férjedet olyan mértékben megtaposták a szüleid, hogy azt nemigen veszi be egy által ember ember gyomra. Én azonnal pert indítanék ellenük. Válaszd a férjedet, ha jót akarsz, mer ta szüleid eléggé a nemnormális határon mozognak ezzel a vádaskodással.)