Vajon el tudják fogadni, beletörődni, belenyugodni?

A szüleid szempontjait is megértem.

Nyilván azt gondolták, hogy férjhez mentél egy rendes fiúhoz, végre révbe értél, éltetek szépen, mint a mesében, és most te mindent felrúgsz.

Az aggódás beszél belőlük, féltenek téged, hogy mi lesz veled.

Hát most kezdődik újból a "lánykorod", egyik kapcsolatból a másikba, míg végre talán megleled az "igazit".

Vagy nem.

Sok sikert kívánok neked!

Én viszont nem igazán értem a családodnak mi köze van a kapcsolatodhoz.

Felnőtt ember vagy, nem? Akkor meg? Mit számít, hogy szerintük kivel kellene lenned? Neked kell boldognak lenned, nem másoknak megfelelni...

Először is gratulálok! Nagyon bátor dolog volt, hogy egy évek óta húzódó rossz kapcsolatból ki mertél lépni ráadásul úgy, hogy közben még pánikbetegséged is volt. Jól tetted hogy mertél lépni a változás, a boldogság felé. Nagyon sok ember ül az iszapban egy boldogtalan kapcsolatban, egy boldogtalan életben csak azért, mert nem mer változtatni, fél a saját képességeitől, fél a társadalmi elvárásoktól, fél a szűk környezetétől. Te ezeket mind legyőzted, úgyhogy büszke lehetsz magadra. Ezek után se foglalkozz senkivel, aki negatívan ítéli meg a lépésedet. A te életed, a te döntésed. Ne engedd, hogy bárki is bántson emiatt.

Ami a kialakuló kapcsolatot illeti, itt is ugyanezt tanácsolom. Ne azt nézd ki mit akar a környezetedben, mik a társadalmi elvárások, hanem azt nézd te mit akarsz, te kivel és hogyan vagy boldog, hogy tudsz teljes életet élni. A többi nem számít.

Az előítéletről meg csak annyit, hogy nyilván sajnos sokunkban benn van és sajnos tényleg van alapja, különben nem létezne. Ettől még egyénileg a te jövendőbeli párod lehet normális, dolgos, kedves ember, ezt te tudod, te ismered. Ha neked azt nyújtja amire szükséged van, akkor hajrá! Lesznek apróbb harcok a jövőben az előítélet miatt, de szerintem meg fogsz tudni bírkózni azzal is :)