Hogy lehet nem reménykedni, és beletörődni abba, hogy többé nem leszek együtt azzal a férfival, akit szeretek?

Várj türelemmel. Az idő megoldja. Mi amikor egy év után szakítottunk, még három hónap után is a halálomon voltam, nyugtatókon éltem, hogy elviseljem. De idővel enyhült ez az érzés.

Nem kell erőszakolni magad, hogy bulizz, pasizz. Csak legyél türelmes. Fél év után akár háromnegyed év is kellhet ahhoz, hogy elfelejtsd.

Általában azt mondják hogy fele annyi ídő kell míg elfelejted, vagy mig jobban leszel mint amennyit jártatok.. Szóval ha fél évet voltatok eggyütt akkor kb 3 hónap:)

De én abban hiszek, hogy az ídő és a barátok megoldják:) Járj el társaságba kezdj el sportolni és változtass magadon:) Keress mást akivel boldog lehetsz:)

Az idő sokat segít, hidd el!

Ezenkívül érdemes nem otthon begubózni és várni rá, hanem élni tovább.

Miért lelketlen és önző az első válaszoló?

Én semmi kivetnivalót nem láttam a válaszában. Magyarázd már el légyszíves!

Kérdező! Ahogy írták, az idő megoldja és ne gubózz be, menj társaságba! Nekem 1 év kellett anno, hogy akit igazinak hittem, túltegyem rajta magam.

Logikus az első válaszoló azért lelketlen, mert magával törődik. Ha van egy kapcsolat, az két emberről szól. Ha szétmegy abban mindketten hibásak. Ha valakinek az a jó, hogy otthagyja a másikat, akkor a másiknak nem önsajnálatba kell mélyednie, hanem megérteni az ő álláspontját ,és elfogadnia azt. Különben, ha azt nézni neki mi a jó, csak a saját önzését éli meg. Az ilyen emberek főleg csak magukat tudják szeretni, és feltehetőleg birtokolni akarták a másikat is. Már ez a kérdés, hogy valaki miért ment el amikor én... Azért mert neki az volt a jó, vagy úgy érezte ,hogy az a jó. Ha szeretted ezt megérted, és örülsz a boldogságának, nem a saját önző egódat sajnálod. Más emberek is vannak a világon ugyanis.

Tudom, hogy ehhez minimális empátia kell, hogy valaki bele tudjon gondolni a másik helyzetébe, de ha nem megy, akkor érdemes elgondolkodni, az illetőnek, hogy egy önző dög e.

Remélem segítettem.

Hm. Ok, értem, amit írsz. De ezt miért az első válaszolóra mondod, nem a kérdezőre gondolsz?

Még mindig nem látom, hogy az első válaszoló hol önző, én csak annyit látok, hogy fájt neki a szakítás és idő kellett, amíg talpra állt, mint ahogy ezzel mindenki így van.