Vajon el tudják fogadni, beletörődni, belenyugodni?

Bár nem tudhatom, de szerintem az a szitu, hogy ilyen kis visszahúzódó emberke voltál, aztán jött ez a srác, aki meg akar fektetni, ezért szépen növelte az önbizalmadat, addig, amíg nem szakítottál a barátoddal.

Párszor meg fog izélni, aztán ennyi.

Lefogadom, hogy így lesz.

Tipikus eset lenne, a nőket baromi könnyű átvágni. Aztán majd otthagy, te meg rimánkodsz, hogy milyen idióta voltál, hogy otthagytad érte a volt palidat.

Nyilván nem azt fogod írni, hogy igazam van, tényleg basszus.

Így gondolod, hogy magadtól nőtt, persze. Pedig csak attól nőtt, hogy legyeskedett körülötted valaki, aki addig dicsért, míg elhitted neki, jól esett, ezáltal tettél szert egy kis önbizalomra. És most azt hiszed, hogy önerőből tetted.

Hidd el, nem egyszer fektettem meg már így meg nőt, iszonyatosan könnyű megvezetni az önbizalomhiányos nőket. Egy kis udvarlás, szép szavak, ennyi.

Nézd, megértem a családod álláspontját annyiban, hogy gondolhatják azt, amit az első leírt. Elvakultak, elfogultak, biztos nagyon szerették az exedet és most nem hajlandóak mást látni csak azt, amit előttem leírtak.

Ez persze nem menti fel őket azalól, hogy nagyon is szomorú, hogy téged inkább boldogtalannak látnának, csak jajj jöjjön már vissza az a jó gyerek..

Ez a te életed, a te döntéseid, a családod pedig nem szólhat bele a párválasztásodba.

Ha te úgy érzed, hogy az a férfi boldoggá tesz és úgy gondolod, hogy nem csak játszik veled, akkor próbáljátok meg. Hovatartozástól függetlenül mindenhol akadnak jó és rossz emberek, az előítélet egy természetes emberi reakció, kitörölni nem igazán lehet az emberekből és ha ez az ember más lenne, akkor se fogadná el a családod. Ez most csak ráerősít, hogy mégannyira se.

Én egy ideig még nem számolnék be a fejleményekről a helyedben. Próbáljátok meg, legyetek rendben és ha tényleg ezekután is komolynak tűnik a dolog, kitartotok egymás mellett, akkor álljatok a család elé.

Elképzelhető, hogy nem fogadják el, ebben az esetben én ott helyben elköszönnék és ha majd látni akarnak, akkor kénytelenek lesznek megbékélni.

Nem tudom milyen kapcsolatban vagy a családoddal, nálunk nagyon szoros a kötelék, nem csak felszínes dolog, ezért nekem nehéz lenne. Ugyanakkor mivel ilyen kapcsolatom van velük, nekik az a fontos, hogy én boldog legyek, mindegy ki mellett.

A te családod nem épp ilyennek tűnik, így én ezt a megoldást választanám, de tényleg csak akkor ha megéri.

Ezért gondolom, hogy várj egy kicsit a bemutatással.

Néha én is gondolok arra, hogy a családnak mindig igaza van,és hallgassunk anyáink, nagyanyáink mondásaira stb. De inkább tegyünk azt,amit a belső megérzésünk súg.

Kérdező,én is voltam ilyen boldogtalan kapcsolatban.Mások,a családom és a saját elvárásaim próbáltam csak megerősíteni egy olyan személy mellett,aki végülis nem volt számomra az igazi.Már félév után ezt éreztem,mégis vele voltam majd 2 évig. Közben nekem is volt egy ismerősöm,akivel régóta tartottam a kapcsolatot.Ha annak idején mertünk volna lépni egymás felé,talán az ő élete sem siklott volna rossz vágányra,és az enyém is jobb lett volna.Miután mindketten egyedülállóak lettünk,elkezdtük mélyíteni a kapcsolatunkat. Nem könnyű. Sokszor nem látom a közös jövőt, és mélyül a dolog, jól érzem vele magam!

A kihasználásról meg csak annyit, hogy felnőtt emberek között a testiség alap dolog,és úgyis érezni fogod, hogy lesz-e folytatás, vagy sem!Ha nem lesz,hát tovább lépsz, ahogy eddig is :-)

Hajrá!

Én kettéválasztanám a dolgokat. Ha boldogtalan volt a kapcsolatod, akkor annak véget kellett vetni, ezt soha ne bánd. A kívülállók nem látnak teljesen bele, ha nem értik meg, ne magyarázd. A te döntésed volt, jó döntés volt, és ennyi.

Az új pasiról nem tudok nyilatkozni. Bármi lehet ebből, akár jó is, akár az is, hogy az első válaszadónak van igaza.

A rossz vagy jó hatás nézőpont kérdése. Az, hogy ki mersz állni magadért, teljesen jó. A "nem érdekel mit gondolnak mások" dolog azért visszaüthet. A rossz indulatú emberekkel ezután sem kell foglalkozni, és első a magad véleménye, és érdeke, de ha ennyire így állsz hozzá a dologhoz, lehet, hogy a jószándékot sem fogod meghallani. Valahol az arany középutat kellene megtalálnod a pánikbetegség, megfelelési kényszer és a senki véleménye nem érdekel dolog között.

Éld az életedet, próbáld minél jobban, a realitások talaján maradva megismerni a pasidat, az idő meg úgyis eldönti. Ha nincs igaza a családodnak, idővel belátják.

Ha igazuk volt, akkor szükséged lesz az újonnan szerzett önbizalmadra, hogy újra felállj, de ha egyszer megtanultál/mertél nagyot váltani, akkor utána egyre könnyebb lesz.

A pasidat meg soha ne az elmondásai alapján ítéld meg, hanem a tettei, viselkedése alapján, és próbáld meg észrevenni a különféle apró jeleket. (megegyeznek-e azzal, amit mondd).