Felőröl lassan ez a pénztelenség. Így hónap végére alig marad valamink. Mitévő legyek szerintetek?

Nekem a főiskola húzódott el saját lustaságom okán. Egyszerűen rövidítettem a sok évet, az így keletkezett lyukra pedig azt mondtam, hogy nyelvet tanultam. Sehol nem okozott problémát.

De komolyan, 15-ször szerencsém volt? Ne mondd már, hogy ez szerencse kérdése...Ennyi erővel egy gyerekkel rendelkező nő sem dolgozna, ezt inkább kifogásnak érzem.

Nem a kifogásokat keresem, csak ez a tapasztalatom.

Nem tudom, merre laksz, de itt nincs miből válogatni, irodai, tanári fényévente jelenik meg, ami passzolna, így maradnak az eladó, árufeltöltő stb. munkakörök. Az önéletrajzomnak lassan már egy valós sora sem lesz, épp ezek miatt, mert szeretnék dolgozni, de tudom, ha a valóságot írnám, az egyszerűbb munkáknál szóba se állnának velem, vagy újabb kérdéseket vetne fel, amiben volt már részem.

A közmunkát is vállalnám újra, de esélyem sincs rá, mert azt annak adnak, aki fht-ét kap, én meg nem vagyok rá jogosult.

Vannak kisgyerekes barátnőim munka nélkül, vagy éppen azért vállaltak egy másodikat, harmadikat, mert nem vették volna vissza őket, aztán reménykednek, hogy mire újra nekiállnak munkát keresni, akkor jobb lesz a helyzet.

Akkor sajnos költözni kell olyan régióba, ahol több a munka. Ez az országok többségében működik, valamiért nálunk erős a röghöz kötöttség.

Tudom miről beszélek, én is 250 km-ről költöztem. De ha arról lesz szó, akkor külföldre is költözök, ha ott van jó/jobb munka.

Szóval ebben az országban csak annak szabadna gyereket vállalnia, akinek milliói vannak a bankban, mint megtakarítás, egy biztos munkahely, ahol tárt karokkal visszavárja a megértő főnök, aki minimálbért kap az felejtse el. Ha valaki munkanélküli lenne, akkor tanuljon vagy költözzön, ha nem tetszik a munkaidő és kevés a pénz, akkor is tanuljon, hogy feljebb kerüljön. Ha indokolni mer, akkor csak a kifogásokat keresi és sajnáltatja magát.

Tény, ebben az országban nincs miből válogatni, a többség örül, ha minimálbérért talál magának munkát, lehet akárhány diplomája/szakmája. Itt annak van jó állása, akinek ismerőse, akkor az sem számít, ha csak 8 általánosa van, sajnos ez tapasztalat, nem kifogás. Könnyű tanácsokat osztogatni, de azért mélyebben el kellene gondolkodni, arról mi mennyibe kerül és hogy működik.

Ez aranyos. Elméletben, a könyvekben ez van leírva, de a valóság valahogy nem ezt mutatja.

Akkor a bőrdíszműves szakmával rendelkező egyénkét, aki semmit sem tud a pénzügyi dolgokról, miért is vették fel pénzügyis munkakörbe egy céghez? Kedvesen elbeszélgettek még pár gazdasági diplomával és tapasztalattal rendelkező pályázóval is. Nem azért mert olyan jól képzett és jó munkaerő az adott területen, hanem mert neki volt a legnagyobb protekciója, szenved a feladatokkal, neki minden több időbe kerül, mert gőze sincs az egészről. Biztos nagy sikerre viszi a céget.

"Ha valaki munkanélküli lenne, akkor tanuljon vagy költözzön, ha nem tetszik a munkaidő és kevés a pénz, akkor is tanuljon, hogy feljebb kerüljön. Ha indokolni mer, akkor csak a kifogásokat keresi és sajnáltatja magát. "

Nagyrészt igen. Főleg, ha valaki 20 éve minimálbért keres és ezen háborog. 20 év alatt bőven lehetett volna tenni ellene.

Csak a saját környezetemben számos olyan embert ismerek, akik nagyon rossz startvonallal kezdtek, de gyerek, munka mellett is képezték magukat és mentek a jobb után. Jellemzően mára sikeres emberek.

A nem sikeres emberek inkább a kormányt/világot/szomszédot/maivilágot, stb szidják, de ténylegesen nem tesznek semmit, ami a kényelmi buborékukon kívül van. Ezért soha nem is jutnak egyről a kettőre. A másra mutogatás, a bezzegelés inkább megy.