Felőröl lassan ez a pénztelenség. Így hónap végére alig marad valamink. Mitévő legyek szerintetek?

" De nem az én hibám, ha olyan kevés még mindig a fizetésem, hogy nemsokkal lépi túl a minimálbért!"

Miért, mit tettél az elmúlt 20 évben, hogy növekedjen a munkaerőpiaci értéked?

Képezted magad? Ha láttad, hogy a jelenlegi végzettségedet nem fizetik meg, szereztél újat? Próbáltál jobban fizető munkahelyet keresni?

Hülye liba...nem vitatkozom veled...csak hogy tudd, ma Magyarországon, ha kicsi a gyereked, azért nem kellesz, ha meg nagyobb, akkor te nem vagy elég fiatal már, hogy kelljél.

Én itt lezártam a vitát!

Két gyerekem van, 32 vagyok. Egyetlen munkahelyen se volt probléma.

Az önképzésre nem reagáltál, csak a gyerekekkel takaróztál.

Illetve egy nőnemű rokonom életútját említeném: 26 évesen, gyerek mellett érettségizett le. Kevés segítséggel, mert a férj kamionos, így hetekig nincs itthon. Utána főiskolára ment, munka, gyerek mellett elvégezte - jobb pozícióba is került. Most éppen 38 évesen jogra jár, immár két gyerek mellett, ez a harmadik diplomája, szintén munka mellett csinálja.

Kezdetben ő is minimálbérért dolgozott, most nettó 500 körül keres.

Fárasztó volt-e és nehéz? Igen. Válogathat-e a jó állásajánlatok között? Igen.

Amúgy dolgoztam pár éve olyan helyen, ahol azt hittem biztos helyem van, viszonylag jó fizetés, rugalmas munkaidő, jó kollégák, csakhogy az álom véget ért. Itt felénk általában ismerős útján veszik fel az embereket, én is így kerültem ehhez a céghez, akkor is egyetemre jártam, képeztem magam, hogy előrébb jussak majd, nagyon szerettem ott dolgozni, teljesen mi osztottuk be mikor dolgozunk, nem szólt bele senki, vizsgaidőszakban könnyen el tudtam menni vizsgázni. Aztán aki odavitt elment nyugdíjba, ezután minket, akiket ő hozott a céghez elkezdtek szemét módon kirugdosni, és a saját ismerősüket odarakni. Mikor mentem a papírjaimért, már ott toporgott az utódom. Felénk ez a való világ :(

Utána magam mentem közmunkára, a tanulmányaimat ki kellett fizetni, a munka meg nem szégyen, ezért most is bármit elvállalnék, ha esélyt adnának és nem csak egy kisgyerekes anyukát látnának bennem, akinek majd 2-3 hetente beteg lesz a gyereke és kiíratja magát.

3 teljesen más irány, van humán, ttk-ás és gazdasági.

Soha nem értettem ezt a "kisgyerek anyukát látnak bennem a munkaadók" dolgot.

Hogy derül ki? Nekem addig soha nem került szóba, amíg a HR-en (felvétel után, már állományban!!) az adópapírokon nyilatkozni nem kellett, hogy van-e eltartott a családban.

Másnak a homlokára tetoválják?

Legutóbbi álláskeresésemnél 15 interjún voltam és egyetlen egyen sem került szóba a magánéletem. (Ami nem csoda, mert nem legális ilyenekre rákérdezni.)

Attól, hogy nem lehet megkérdezni, mégis megkérdezik, ezek szerint neked szerencséd volt. Ha nem mondom meg és felvennének, kiderülne, akkor meg próbaidőn belül indoklás nélkül simán elküldhetnek.

Egy időben beírtam az önéletrajzomba, mert nem tudtam elfedni ezeket az éveket, mint írtam utolsó munkahelyem közmunka volt, ami határozott időre szólt. Így meg több éves lyuk tátong, amit, ha behívnak, szinte az első kérdés, hogy mégis mit csináltam ebben az időszakban és csak húzzák a szájukat.