Hogyan tudja ezen túltenni magát egy "gyerek"?

19 éves vagyok, szüleim pár hónappal ezelőtt majd 30 év házasság után csúnyán összevesztek. Igyekeznek nem ránk zúdítani a dolgot. Véletlen hallottam meg egy beszélgetést, a fürdőszobából. Elmondhatatlan az amit éreztem. Szóba jött megcsalás és válás, illetve őszinte érzelmek arról, hogy is telt ez a sok együtt töltött év. Ezután három napig csak sírtam. Nem tudtam magamhoz térni, hova lett a szép kis békés családunk? Pár héttel később úgy tűnt kezd minden rendben lenni, aztán valami miatt megint veszekedtek, ajtócsapkodás, és ennyi. Minden egyes telefoncsörgésnél, ajtócsapódásnál a szívem szorul össze, egyszerűen úgy érzem nem tudok megküzdeni a fájdalommal. Anyu szenved, van hogy amikor hazaér látom rajta hogy sírt, eleinte alig aludt, én meg csak abban bízom, hogy egyszer felébredek és rájövök ez nem is velem történik. Mivel hivatalosan mi, testvéremmel nem tudunk az eseményekről nem tudom mivel segíthetnék azon kívül, hogy amennyit lehet anyu mellett vagyok, ne érezze magát egyedül, ne gondolkozzon annyit, és látszik hogy jól is esik neki. Hogyan lehet ezt könnyebben feldolgozni, mit csinálják, hogy ne szorongjak, újra tudjak mosolyogni, és ne rezdüljön össze a gyomrom minden hívásnál (apu vidéken dolgozik). Most azt kívánom bár ne tudnék tényleg semmiről... az évek során sosem volt komolyabb vitájuk, azt hittem a mi családunk tökéletes, és most szépen összedőlt az én kis kártyaváram és nem találom az alapokat. :(