Tényleg szívtelen lennék amiért nem tudok megbocsájtani?
Az anyám 6 évesen dobott el magától, egyszerűen otthagyott egy piacon. Előtte sem volt valami jó anya, sosem védett meg, nem tett semmit az alkoholista élettársa ellen. 10 év múlva, amikor sok hányódás után úgy tünt végre normális, szerető családba kerülök, újra felbukkant és megint magához vett. Sajnos minden ugyanúgy folytatódott az élettársával együtt, sőt talán még rosszabbul... De ekkor már én léptem le. Nem részletezem hogy mi mindent "köszönhetek" közvetlenűl és közvetetten nekik - de ha ott maradok belőlem vagy gyilkos vagy áldozat lett volna...
Azóta nehezen de sikerült rendbehozni az életem. Két hónapja viszont anyám újra megtalált. Könyörög hogy segítsek neki... hogy mindent megbánt....hogy bocsássak meg mert beteg. Régen is igért mindent, így már nem tudok hinni neki! Szerintem csak rájött hogy öregségére nincs aki eltartsa, és így már szüksége van a fiára.
Lehet hogy tényleg velem van a gond, de én már nem tudom sajnálni, nem akarok még hallani sem róla. Nem akarom, hogy újból mindent tönkretegyen! De nem akarok olyan sem lenni mint ő...
Mégis mit tegyek?
Küld el, irányítsd valami szociális intézményhez. Pénzt semmiképp se adj neki!
Valószínűleg ég a lába alatt a talaj, érdekes módon ilyenkor minden nyomorultnak eszébe jutnak a rokonai.
Az meg hogy beteg, (már ha egyáltalán beteg! van róla orvosi papírja?? lehet, hogy csak szánalmat akar kelteni maga iránt, sok függőnek/alkoholistának hihetetlenül élénk a fantáziája ha pénz kell) nem jelenti alanyi jogon azt, hogy a nyakadba varja magát.
Anyának semmiképpen sem nevezném az ilyen embert!!!
Te egyedül rendbe hoztad az életedet, nem tartozol neki semmivel, ő meg boldoguljon ahogy tud.
A lényeg ne dőlj be neki, az ilyen elgyengült emberek a csillagokat is lehazudják az égről, utána meg minden változatlan marad, lelép ha megkapja amit akar, később meg kezdi az egészet elölről.
Azok után amin átmehettél kell ez neked????
Kicsit összekeveredtek itt a dolgok.
Ha nem tudsz megbocsátani az baj. Nem vagy tőle szívtelen, hanem haragszol. (Nekem is vannak feldolgozatlan haragudni-valóim, tudom, milyen az.) Ezzel egy gond van, hogy amíg cipelem ezeket, addig odakötnek ahhoz, akire haragszom. Ez természetes. Ha valakit nem szeretek, és nem is haragszom rá, akkor nem gondolok vele. Ha szeretem, akkor jó szívvel, ha haragszom akkor nehéz szívvel, de gondolok rá, foglalkoztat, hogy mi van vele? Ezért ahhoz, hogy a gondolataid ne járjanak körülötte, el tudd engedni végre, meg kellene bocsátanod neki.
Ez volt az egyik. A másik:
Ha megbocsátasz neki, nincs vele tovább dolgod. Élheted a magad életét. Ő egy felnőtt ember, sőt, ha ő szült téged, akkor jóval nagyobb nálad. Kell tudnia gondoskodni magáról. Ha nem teszi, az a saját baja. Úgy akar gondoskodni magáról, hogy tulajdonképpen más gondoskodjon róla? Ez nem megy. Ezt ne hagyd, hogy a nyakadba varrja magát! Mivel tartozol neki? Tisztelettel, esetleg egy köszönettel, hogy megszült és ezért te a világon lehetsz. Pénzzel, gondoskodással, stb. nem tartozol! Ezt ne felejtsd el! Nem vagy az adósa. Ilyen egyszerű.
Amit neki adnál, azt add inkább a saját gyerekeidnek! Ennyi.
Nem, én már nem tudom sajnálni. Nem hiszem, hogy valaha is megváltozik és nem tudok neki szívből megbocsátani.
Valahogy kinyomozta hol lakom , kb. hetente jön könyörögni… elegem van a jeleneteiből, de sem a szép szó, sem a düh nem segít. Pénteken ráhagytam, hogy megbocsátok és elintézem hogy bekerüljön egy elvonóra, de többet ne keressen.
Ma megint arra jöttem haza, hogy itt van.
Hogy mennyire beteg azt nem tudom, egy biztos nincs rendben szellemileg sem.
Pénzt nem adok (úgyis elinná) és a kapcsolatot sem akarom tartani vele. Maximum az elvonóját vagy a gyógykezelését segítek kifizetni, de csak hogy az én lelkiismeretem tiszta maradjon. Viszont úgy tűnik ezt ő nem vállalja…de eltűnni sem akar. Fenyegettem már, hogy kihívom a rendőröket, vagy bejelentem hogy nincs tartózkodási engedélye – de jobb lenne ha végre felfogná a dolgot és békével válnánk el egymástól, örökkre.
ne tegyél semmit, felejsd el és kész. Ő nem anya, csak egy nő aki megszült és eldobott, aki tönkre tette az életedet.
Ne érezd magad rosszúl miatta egy percig se, mert az a nő nem érdemel semmit!
Szerintem ha ilyen agresszív és nem tudod levakarni magadról vitesd el a rendőrökkel.
A végén még betör hozzád, és jól kirámol pénzzé téve a dolgaidat, mire hazaérsz...főleg ha már szellemileg is leépülőben még benned is kárt tehet, ha bekattan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!