Kisbabát szeretnék, de még jó ideig biztos nem lehet! Hogy viseljem el, hogy szinte minden percben ezen jár az eszem? 21/l

Szerintem minden itt válaszoló mondott valami hasznosat neked, amin érdemes lesz elgondolkodni.

Úgy gondolom, hogy az első és a legfontosabb kérdés: MIÉRT szeretnél gyereket vállalni? Elgondolokoztál már konkrétan ezen? (Azonkívül hogy aranyos, meg szeretnivaló, stb) Ha megvan a megnyugtató válasz, akkor a következő és egyben utolsó kérdés: Ha úgy alakul az életed, ha a sors úgy hozza, képes lennél egyedül, önerődből felnevelni? Ha őszintén úgy érzed hogy igen, akkor nem tudom mit dilemmázol.

Szerintem nem életkor kérdése a gyerekválallás. Manapság az anyagiak fontosak. Gyereket csinálni még a "hülye is tud". Viszont sehol sem tanítanak arra, hogyan neveld fel jól, hogyan legyél jó szülő stb. Ezt mindenki érzi. Van aki rosszul, de ez van. 22 éves vagyok, de engem is messzire elkerül a gyerekvállalás gondolota. Mondjuk egyetemre se járok, főállásban dolgozok a középsuli befejezése óta. Üljetek le beszélni a pároddal.

De ha ő nem akarja, ne erőltesd. Fektesd bele másba ezt a rengeteg vágyakozást. Szerintem a jelenlegi életedben hegyeket tudnál ezzel megmozgatni! :) Miért nem végzel suli mellett pl. egy dúlatanfolyamot? szerintem az ilyen embereknek találták ki :)

Végül is te magad írtad le, hogy a vágyaid ellenére, mik a realitások. Te már szeretnél kisbabát, de még csak ezután kezdődik majd az igazán felnőtt életed. A barátod, akitől szeretnél gyereket, nem vágyik még a családdal járó kötöttségre.

Próbálj meg áthidaló megoldásként olyan elfoglaltságot ( különmunkát, önkéntes segítői munkát ) vállalni a tanulás mellett, ami kapcsolatban van a gyerekekkel. Nem tudom mi lesz majd a szakmád, (ha leírtad valahol, bocs a figyelmetlenségért )de ha nagyon akarod, talán találsz valami ilyen megoldást. Kisit enyhíthet a hiányérzeteden, és gyakorlatnak sem lesz rossz a későbbiekre.

Hát nekem ezek az elméletek sántítanak, amit itt sokan írnak, miszerint, ha "valaki gyereket akar, az nem elégedett az életével, és ne vállaljon gyereket, mert az, hogy ennyire szeretne babát, azt jelenti, hogy amúgy nem bolog".

Persze, most majd jönnek a lepontozások, meg hogy kiforgattam a szavaitokat, de ez azért mégis egy kicsit abszurd.

Itt van egy nő, aki nagyon szeretne gyereket. Biológiailag, talán lelkileg is pont abban az időszakban van, amikor ez "ideális".

Ti meg rámondjátok csak ezért, hogy nem boldog, és hogy ezzel akarja az életét "megjavítani". Ugyan.

De akkor meg felmerül az alábbi kérdés.

Ugye azt mondtátok, hogy akinek nincs minden rendben az életében, nem teljesen elégedett stb. ne vállaljon babát. Ez ok. Egyetértek. Egy gyerek nem javít meg semmit.

Nade. Ha aki viszont nagyon is szeretne, annál pedig lelkileg nincs rendben minden, akkor kinek legyen gyereke? Aki nem szeretne? Vagy mi? Aki szeretne, de nem annyira? Ez szerintem egy kicsit nevetséges, de remélem valaki elmagyarázza, mert lehet csak én értelmezem félre.

Egyébként biológiailag márpedig most van a legideálisabb időszakban a szülésre, ez tény. Más kérdés, hogy valóban ez különbözteti meg az állatot az embertől, hogy nem akkor párzik, amikor az ösztöne diktálja. Na de az is esztelenség, hogy a természet törvényei ellenére "dolgozunk". Mert pl. aki 30 évesen szüli az elsőt, mert előtte "nemnormális", ha szülni akar, meg túl fiatal meg stb. (noha pár tíz éve még pont fordítva volt, az volt furcsa, ha vki 20 évesen nem szült), és ha mondjuk több gyereket szeretne, akkor mondjuk majd 40 évesen nem biztos, hogy túl jó. Na de messzire kalandoztam, elnézést.

Személyesen ehhez csak annyit tudok hozzátenni Neked, hogy az, hogy vágysz babára, tulajdonképpen egészséges. Azt jelenti, hogy minden rendben van nálad, vannak anyai öszönteid. De most próbálj a tanulásra koncentrálni. Lehet, hogy a bulizás annyira már nem köt le, ki is élhetted magad akár, de lehet, hogy csak másfajta szórakozás után kéne nézned. Vagy egy hobby, amibe minden erődet fektetheted. Szerintem jót tenni. De csak egy tipp.

Érdemes azt is végiggondolnod (bár nem tudom, minek tanulsz), hogy esetleg ha rögtön egyetem után vállalsz babát, akkor min. 2-3 évig otthon leszel vele, nem biztos, hogy "friss" diplomásként ennyi kihagyás után könnyű munkát találni, bár ez nagyban függ attól, hogy mit végzel.

Aztán. A barátoddal szeretnétek esküvőt? Egyáltalán van olyan komoly a kapcsolatotok, hogy ilyesmik felmerülnek? Mert ha szeretnétek esküvőt, akkor előbb azon kéne gondolkodni, az is elég nagy "felhajtás".

Amúgy valószínüleg ő sem úgy gondolta, hogy napra pontosan év múlva szeretne gyereket, nyilván ez alakul. Érdemes az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Sokat dolgozik? A karrierje éppen felfelé ível? Mert ha igen, akkor tényleg jobb, ha vártok még pár évet. Vagy ő még nem "élte ki magát"? Ez is fontos. Ugyanis nagyon rossz, ha egy baba olyan családba érkezik, ahol még nem állnak készen rá. Én inkább várnék még pár évet, ha nem lennék biztos benne, hogy mindketten készen állunk, minthogy úgy érkezzen a pici, hogy valami nem stimmel.

Aztán lakásotok van? Ha nincs, érdemes lenne az esküvő (ha lesz) után ezt is végiggondolni, hogy ne a baba születése előtt kelljen vennetek esetleg. Az esküvővel, házvásárlással, annak otthonossá tételével hipp-hopp elröpül 4-5 év, pluszban ezek a dolgok fontosak egy baby érkezése előtt.

Köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok, remélem egy pár hasznos gondolatot is sikerült írnom:)

"Ha aki viszont nagyon is szeretne, annál pedig lelkileg nincs rendben minden, akkor kinek legyen gyereke? Aki nem szeretne? Vagy mi? Aki szeretne, de nem annyira?"

Annak legyen, aki szeretne, és megfelelők hozzá a körülmények. Én azért írtam neki, amit írtam, mert fiatalnak találom a gyermekvállaláshoz, meg szerintem előbb a diploma fontosabb. Ennyi.

Szia.

Én 21 vagyok,és januárban fog megszületni a kislányom:).

Páromat régóta ismerem,együtt éltünk mielőtt megfogant volna a kis jövevény és a fősulit levelezőn tovább folytatom.

Közben letettem egy nyelvvizsgát és most készülök a másodikra.2-3 év múlva-mikor meglesz a diplomám,és két nyelvvizsgám-neki állhatok munkát keresni-dolgozni.

Baba mellett szerintem lehet tanulni,úgy hogy ebből neki semmilyen kára nem származik,és mikor bölcsibe-oviba megy te,mint friss diplomás,tudás még a fejedben könnyebben találsz munkát.

Én mindig tudtam,hogy fiatalon szeretnék anyuka lenni,és éreztem,hogy most itt az idő.Nem tudom elmondani miért-és szerintem nem is lehet megfogalmazni azt a vágyat,amit egy baba után érzel,és a szeretetet,amit érezni tudsz irányába.

Szia! Én 20 éves vagyok, 2,5 éves komoly kapcsolattal, 1,5éve együtt is élünk (a párom 22éves). Már én is kb 2éve nagyon vágyom egy babára, mióta a nővérem(ő 32éves) babája megszületett, azóta még jobban! Látom, mennyi lemondással, kiadással de örömmel jár egy baba, át tudom érezni a felelősséget. Nekem nagyon korán fel kellett nőnöm, 9évesen végignéztem a másik nővérem halálát, azóta nem tudok gyerekként megélni semmit. De nem ezért szeretnék gyereket, hogy valami űrt kitöltsön, mert jártam kineziológusnál is, aki feloldotta a stresszt a gyerekkori trauma miatt.

De a baba utáni vágyamnál erősebb az, hogy még 1 évem van az egyetemből+1év szakmai, valamint 1-2 évet szeretnék dolgozni az egyetem után. Bár a munkámat tudom folytatni akár otthon is, hiszen nyelvvel kapcsolatos(otthon szeretnék pluszban órát tartani). Saját lakásunk, autónk van (szülők támogattak), de mivel még a párom is tanul, most még nem tudjuk bevállalni a gyereket. Én főleg a párom miatt nem is akarom most, egy férfi szerintem 22-23 évesen nem biztos, hogy érett az apaságra, még ha úgy is érzi, hogy szeretne babát. Én 24 évesen szeretnék szülni, még az sincs későn, addig lefoglalom magam a tanulással és játszom a keresztfiammal. De egyébként én is mindig az ilyen babanaplókat meg fórumokat bújom, többet tudok esküszöm a terhességről meg a babázásról mint a nővérem :D! Csak hát gyakorlatban ugye más...

Ha véletlen becsúszna, tuti nem vetetném el, de teszünk a véletlenek ellen.. Az unokahúgom 21 évesen szült (párja 27éves volt akkor) a kicsi fiuk most 8hónapos, de az anya már 3hónapja dolgozik 3műszakban, mert váratlan kiadások miatt a nagyszülőkre kellett passzolni a babát. Pedig náluk tervezett baba volt!! Na én nem szeretnék így járni..kb 2évig csak a babáért és az apukájéért szeretnék majd élni...és ezt most nem engedhetném meg magamnak, egyetem mellett... persze, lehet babázni levelezős egyetem mellett is, de amikor látom, hogy a nővéremet csak a baba úgy leköti és "kifárasztja" hogy sokszor a házimunkához sincs ereje, akkor kérdezem én, más hogy oldja meg, hogy még tanul is? Na nem, nem akarok idegroncs lenni..most még nagyon fiatal vagyok egy babához (holott tudom, hogy már most jó anyuka lennék), de pár év múlva is még fiatal anyuka lehetek. De ugye ember tervez, Isten végez...

Bocsi, ha hosszú voltam, de remélem tudtam egy picit segíteni! Minden esetre boldog életet kívánok neked, és előbb-utóbb egy gyönyörű babát :))