Kisbabát szeretnék, de még jó ideig biztos nem lehet! Hogy viseljem el, hogy szinte minden percben ezen jár az eszem? 21/l

Azt mondod, már 4-5 éve vágysz egy gyerekre? Nem lehet, hogy valami hiányzik az életedből? Vannak saját céljaid, terveid? A gyerek nem azért van ám, hogy Téged teljes emberré tegyen, ha magadtól nem tudsz az lenni - a gyerek önmagáért van! Nem tudom, ez most érthető-e. (Nem rosszindulatból mondom!) Szóval ő egy önálló ember, éppen ezért nem lehet ő az anyja életének értelme! Neked mint személynek is kell hogy legyen értelme, célja az életednek, ami Rólad szól - az anyaság a gyerekről szól elsősorban.

Másik, ami eszembe jutott: Biztos tudod, mivel jár egy gyerek? Gondozás, lemondás (mondjuk Nálad az anyai nem játszik be, de akkor is) Nem az van, hogy látod mások gyerekeit, szerinted aranyosak, és akkor arra gondolsz, hogy Te is szeretnél?

Feltétlenül fejezd be előbb az egyetemet, és eszedbe ne jusson a barátod tudta nélkül teherbe ejtetni magad!

Én most 20 éves vagyok. 14 éves korom óta! egyetlen vágyam egy baba. Semmi mást nem szeretnék immár 6 éve, csak hogy kisbabám legyen. Voltam pszichológusnál, hogy normális vagyok-e, vagy mi a baj, de megnyugtatott, és azt mondta, hogy csak nagyon erős az anyai ösztönöm, ill. korán értem, korán lettem felnőtt mind lelkiekben, mind testiekben. Álterhes is voltam, köszönhetően valószínüleg ennek a nagyon erős vágynak. És most egyetemre járok. 23 évesen fogom befejezni, tehát még 3 év minimum. És utána is jó lenne legalább beindítani a karrierem.

Ilyenkor úgy bánom, hogy az idióta társadalmi elvárások miatt nem lehetett 15 évesen gyerekem. Akkor most már 5 éves lenne, a karrierem is csinálhatnám, pluszban lenne gyermekem, családom, meg lenne minden, amit az élettől szeretnék.

DE!

Bennem az tartja a lelket, hogy talán az, hogy immár n6 éve vágyom babára, és valószínüleg mire megszületik, több mint 10 éve fogom várni, ez adja majd meg, hogy a lehető legjobb anyukája lehessek, és olyan családban élhessen, ami számára a lehető legjobb. Hiszen tizenévesen nagyon mást még nem tehettem, mint könyveket olvastam a témában, az ismerős babáknál segítettenm, figyeltem őket, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ilyen téren, láttam nagyon eredményes, és nagyon rossz nevelési módszereket. Ez a sok-sok évnyi "tapasztalat" és figyelés szerintem a lehető legjobb anyává tett/tesz. Véleményem szerint minden anyának kéne

Bocs, csak sajnos hallok ilyen esetekről, és ez egyik érintettnek sem jó.

Majd a diploma után lehet gyereked, nem biztos, hogy a barátod ki akarja várni a 4-5 évet. Addig mit tehetsz? Segíts be rokon kisbabák körül, vállalj akár baby sitterkedést, és szerintem tarts valamilyen állatot (macskát?). Az állat ugyan nem gyerekpótló, mint sokan hiszik, - sokaknak van mind a kettő :) - de gondoskodni kell róla, és cserébe nagy szeretetet ad.

nézd vágyakozni lehet, ha ép ésszel felfogod, hogy most épp erre nincs lehetőség, akkor talán a gondolataid is lenyugodnának. Kicsit abnormális hogy ennyi idősen csak ezen jár az eszed és ettől teszed a függővé a boldogságodat.

Azért szülj, hogy életet adj, ne azért hogy te boldog legyél, az úgyis jön vele, de nem lehet ez az elsődleges cél, mert ez nagyon önző dolog.

Az hogy vágysz babára az természetes, de az hogy neked ez ilyen dillemákat okoz, az márpedig azért van, mert nem teljes az életed és nem a gyerek miatt, hanem mert valóban nincsenek céljaid és motivációd. ezt majd a baba egy ideig pótolja, aztán rájössz, hogy nem ez volt az ami hiányzott és ott állsz egy gyerekkel, korlátozott lehetőségekkel.

Szerintem semelyik életkorban nem normális, hogy valaki ENNYIRE babát szeretne, főleg nem ennyi idősen. Bulizol, haverozol, tanulsz, most léptél még ki az életbe és úgy gondolod, hogy felelős tudnál már lenni egy babaért?

Azért mert erősebbek benned az anyai ösztönök az nem azt jelenti, hogy amikor érzed ezt akkor szülni kell. Ugyanis ez különböztet minket az állatoktól, ezért nem vagyunk csak "Ösztönlények".

Kérlek ne vedd rossz néven, de a soraidból már az elöttem szólóknak is feltűnt, hogy hiába bulizol és tanulsz meg vagy "elvileg boldog" pérkapcsolatban, nem az anyaság vonz, hanem az hogy történjen veled valami.

Mielött rossz néven veszed, azért őszintén nézz a lelkedbe.

Azt írtad, hogy semmi nem tesz boldoggá...ezt nem egy baba fogja megoldani. itt más problémák vannak. Egy baba egy eleve kiegyensúlyozott, lelkileg felkészült nőnek való, nem pedig egy sóvárgó, életcélt keresőnek.

Remélem értetted a lényeget és nem veszed rossz néven, de te 21 évesen nem vagy még nagyon tisztában magaddal sem.

Mindenesetre kívánom, hogy megoldódjon ez a lelki "dilemmád".

30/N