"Nincs kedvem szeretkezni egy tehénnel. " Ha a párod ezt mondaná neked, mit szolnál?

Nekem világ életemben problémám volt a súlyommal. Ovisnak még szép, takaros voltam, de általánosban meghíztam, akkor sokan csúfoltak is, ettől teljesen elkenődtem, csak ettem, úgyhogy 110 kilóval érettségiztem. Az egyetem alatt lementem 78-ra, akkor ismertem meg a páromat. Náluk az evés nagyon központi dolog, az anyja és a mamája is állandóan etetett. Hiába sportoltam, és fogtam vissza otthon az étkezéseket, náluk nem ehettem salit hússal, úgyhogy 2 év múlva már 88 kg voltam... Aztán összeköltöztünk és 75, szültem, utána 90. 8 hónapig szoptattam, addig nem mertem drasztikusan diétázni, de lementem 85-re. Borzasztóan elkeseredtem volna, ha a férjem a fentiekhez hasonlót mondott volna, és valószínűleg az lett volna, mint általánosban: sütikkel és csokikkal balzsamoztam volna a lelkemet. De szerencsére támogatott, az anyját is helyretette, hogy ne főzzön nekünk, elégedjen meg azzal, hogy egyes vasárnapokon náluk eszünk, stb. A plusz kilóim pozitívumát nézte (nagy mellek), bókolgatott, hogy milyen csinos vagyok, stb. Őt az se zavarta volna, ha úgy maradok, de tudta, hogy én így sz@rul érzem magam, ezért sokat segített. Most 68 kg vagyok. Általános iskolás koromban voltam utoljára ennyi... Természetesen még így is teltkarcsúnak számítok, mert 167 cm magas vagyok.

Én elhiszem, ha valakinek nem tetszenek a duci nők, vagy nevezzük kövérnek, de... Egyrészt akkor sem voltál gebe, amikor összejöttetek, másrészt a kedves férjed nem látja, hogy a b!szogatás nem segít? Meg kellene beszélni, hogy te hogy látod magad. Miért nem sikerül lefogynod, és hogy mennyire elkeserít az, hogy így vélekedik rólad. Hogy neked semmi kedved olyannal szexelni, aki nem talál vonzónak, és ebbe az egészbe belebetegszel... Hogy próbálkozol, de a keserűség visszafog. Hogy segítenie kellene és támogatnia téged...

Egyébként ő hogy néz ki?

Engem igazából egy dolog érdekelne:

Az elmúlt évek során támogatott abban, hogy lefogyj?

Biztatott?

Mert gondolom ő sem azzal kezdte, hogy te tehén, fogyjál le, de x év után lehet nála is betelt a pohár.

Ha a megismerkedésetekkor is duci voltál, akkor fogja be a száját.

Alapvetően az ilyen kérdésekre azt szoktam írni, hogy magamba néznék, ha tényleg ennyi minden változott, DE ha te eleve ilyen voltál, akkor nincs helye a követelőzésnek!

Páromnak is felolvastam a kérdést, hát ő is a párodnak adott igazat (velem együtt), mert bár ő sosem mondana rám ilyet, annyi kérés után ő sem érti, mit vártál.

Mi nem árulunk zsákba macskát a párommal. Mindig duci voltam, de betegség és munkanélküliség után még 20 rám jött. Most már -15-nél járok, ami nem azért van, mert egyszer is cs*sztetett. Sosem mondott rám sértőt, mondtam én saját magamra annál többször. :D Néha már piszkáltam, mondjon valamit, akár bántót, amivel ösztönözne, mert hátha úgy könnyebb nekifogni... Na, erre sosem volt hajlandó, és ugyanúgy kívánt, ugyanakkor elismerte, hogy nem halna bele a bánatba, ha le akarnék fogyni. :D (Nálunk, ha ritkult a szex, az épp amiatt, hogy én nem érzem jól magam a bőrömben, és ezen nem segít sokat, ha neki ugyanúgy jó vagyok úgy is) Szóval végül is csak találtam ösztönzést, hogy lefogyjak, bár ehhez azért elsősorban saját elhatározás kell.

De ha letehenezett volna, akkor sem hisztiztem volna (persze egyértelmű, hogy nem esett volna jól valahol mélyen), hanem megoldást keresnék.

Szeretnék a páromnak tetszeni, és ez ösztönöz. Emellett szeretnék elégedetten a tükörbe nézni, így megállom, hogy hizlalót egyek, diétázom, minimális szénhidráttal, valamint mindennap rengeteget gyalogolok, hála, hogy jó messze van az új munkahelyem. :D

Az egészség sem elhanyagolható érv a fogyás mellett... Szóval gondold csak át kérdező!

Nem tudom, miért lettem lepontozva azért, amiért azt írtam, hogy napi 40 perc tornázgatás és kevesebb édesség nem elég a fogyáshoz?

Eleve több mozgás kell, szép fokozatosan el kell jutni kb. 60 perc kardiózásig, hogy érjen valamit. Ha csak izmot erősítesz, attól nemigen tűnnek el a zsírpárnák, hacsak tényleg nem több órát csinálod. Ez egyébként saját tapasztalat is.

Az édességről meg annyit, hogy a legtöbb kövér ismerősöm nem édesszájú. Nem esznek sütit, cukrot, csokit, cukrozott üdítőket, még a teájukat is édesítővel ízesítik, nem esznek szinte semmi kenyeret, tésztát is alig. Mégis kövérek.

Az üres kalóriákat kell elhagyni, ebbe természetesen beletartozik az édesség is, ha abból eszik sokat valaki, de a zsíros ételek is például. Nagyon oda kell figyelni az étkezésre, mert van aki már napi 1500-1600 kcal-tól is hízik.

A másik (amiért most szétbombáznak piros kezekkel tuti, mert az emberek ezt nem szeretik beismerni maguknak, az önbecsapás ma menő): aki sovány, az sem biztos, hogy egészségesen él és egészségesebb, mint aki kövérebb. Egy másik kérdésben írtam, hogy az egészséges életmód még senkinek nem ártott, csak használt. Tehát ha a kérdésben szereplő úriember amúgy rántott húst, füstölt kolbászt, babgulyást zabál, nyugodtan ő is áttérhet egy egészségesebb étrendre az asszonykával együtt, esetleg együtt is mozoghatnak. Így a feleségnek is könnyebb lesz a fogyás és nehezebben csábul el, mintha valaki két pofára tömné mellette a marhapörköltet.

Én azt mondom, az egészség a legfontosabb és ezért mindkét fél tehet.

Ha meg a férj eleve sportol és egészségesen étkezik (nem derült ki a kérdésből), akkor az nagyon jó, tud segíteni.

A tehenes megjegyzéseket meg intelligens, jóérzésű ember mellőzi, az ellenségének sem mond ilyet, nemhogy annak, akit szeret. Mint ahogy a soványokra sem illik mondani, hogy csoffadék, girhes, giliszta, piszkafa, bélférges.

Azt mondja meg valaki, miért választ valaki kövéret feleségnek, férjnek magának, ha undorodik a kövérektől? Jó, mert a belső értékek...! De ugyan már, ha valakit nem kívánok testileg, abból milyen kapcsolat lesz.

A pasiknál ez a "igaz, kövér a nő, imád enni, de majd lefogy", kb. olyan, mint a nőknél, hogy "igaz nagy nőcsábász a pasi, de majd a kedvemért megváltozik". :D