Én változtassak valamit, vagy a párom viselkedése nem stimmel?
Sziasztok! (hosszú lesz, szóval ha nem érdekel ne is olvasd végig, mert úgy is csak az jönne le belőle, hogy én egy hisztis házisárkány vagyok)
meg szeretném tudni, hogy én látom rosszul a dolgokat, én változtassak-e valamit, vagy ez a kapcsolat így egyáltalán nem fog menni?
Az a helyzet, hogy 1 éve vagyunk együtt a párommal,és együtt is élünk az én szüleimnél. A szüleimmel teljesen jól kijön, ad bele a családi kasszába, jóval kevesebbet mintha egyedül élne albérletben. Szeretjük, imádjuk egymást, de a kapcsolat eleje óta problémák vannak az ő és a szülei kapcsolatával. Az még nem annyira zavar, hogy 2 havonta 1 hétvégét hazajár vidékre hozzájuk(bár ez is kicsit rosszul esik, mert ha gyerekünk lenne, és az unokákat vinnénk együtt az teljesen rendben lenne, de az hogy friss kapcsolatunk elején, mikor elkezdjük a saját kis jövőnket építgetni, ilyen sűrűn hazajár, az nekem azt mutatja hogy valamiért nem én vagyok most neki a legfontosabb.), hanem azért is, mert naponta, van hogy naponta többször is felhívják egymást. Oké, hogy jó a kapcsolata a szüleivel, meg ragaszkodnak egymáshoz, ez tökre rendben van és szeretném is, hogy ez így maradjon, de ahogy itt olvasgatom a gyk-t is, meg a tesóm kapcsolatából is ahogy leszűröm,tesóm a szüleimet 1 héten 1x hívja fel 1-2 órára, hogy elmeséljék egymásnak hogy vannak mi történt velük stb, illetve h4 havonta vagy fél évente látogatnak haza egy hétvégére. És ez nem azért van mert nem szeretné a szüleinket, mert imádja őket,és a szüleim is őt, csak szimplán ő megkezdte a saját kis életét vidéken a párjával, és nem akaszkodnak se a szüleim az ő nyakára, se fordítva. Már a kapcsolatunk elején zavart, hogy ennyire szoros lenne a kapcsolatuk, de úgy voltam vele hátha jobb lesz idővel ez csak az újdonság varázsa, hogy el kell mesélni minden nap hogy jajj iyen szép a varázsa, jajj ez történt velem meg ez meg stb.
Volna itt még egy probléma, hogy most hétvégén is elment haza párom,és nagyon összevesztünk, mert nem értettem miért kell megint hazamenni mikor múlt hónapba is volt otthon, erre hozzám vágta, hogy azért mert ők az egyetlen akire számíthat,és ha én elhagyom, csak hozzájuk tud menni. Mondtam neki, hogy ha ennyire ott tart már a kapcsolatunkba, és ennyire készpénznek tartja hogy én elfogom őt hagyni akkor menjen szépen haza de vissza se jöjjön, maradjon anyja szoknyája alatt egész életében.
Most én érzem magam szarul, és bűntudatom van amiért ilyeneket vágtam a fejéhez, de nekem se esett rosszul amit mondott, mert
ad1. honnan tudja ennyire hogy szakítani fogunk, és nem leszünk együtt életünk végéig?
ad2. ez kb olyan mintha nem én lennék számára az első, hanem az anyja mert ott megtudja húzni magát ha én kidobom...
Keserítsetek el! Tényleg én látom rosszul a helyzetet és egy házisárkány lennék? :S
Én 19 ő 26
ilyen szép a város.*
bocsi belebonyolódtam.
válasza:Az még nem annyira zavar, hogy 2 havonta 1 hétvégét hazajár vidékre hozzájuk(bár ez is kicsit rosszul esik, mert ha gyerekünk lenne, és az unokákat vinnénk együtt az teljesen rendben lenne, de az hogy friss kapcsolatunk elején, mikor elkezdjük a saját kis jövőnket építgetni, ilyen sűrűn hazajár, az nekem azt mutatja hogy valamiért nem én vagyok most neki a legfontosabb.),
-Jó nagy önző, kisajátító, basáskodó, érzéketlen ..... ...... vagy! Naponta látod a családod de ő ritkán se lássa, elveszik tőled azt idejét. Szánalmas. Kitiltanának ha leírnám minek tartalak.
válasza:Szeretjük, imádjuk egymást, de a kapcsolat eleje óta problémák vannak az ő és a szülei kapcsolatával.
- Veled vannak problémák. Ha van egy kis esze menekül tőled.
válasza:Sajnos igen.Ritka az ilyen férfi,aki ennyire szereti és tiszteli a szüleit,és segít nekik.Ez nem az anyja szoknyája.
Én azt nem értem,hogy Te mért nem mész vele kicsit segíteni??
A válaszát pedig Te provokáltad ki belőle,azzal,hogy el akarod tíltani.és ezt Te is tudod,azért van lelkismeret furdalásod.
válasza:El kell, h keserítselek, tényleg házisárkány vagy - a te szavaiddal élve.
Én minden nap beszélek anyukámmal, hetente, két hetente találkozunk. A férjem (anyósom betegségét leszámítva, mert most sűrűbben) 2-3 naponta beszél az édesanyjával és hétvégente megyünk hozzá.
Közhely, amit mondott a párod, de nagyon igaz!
válasza:Már az elején kikerekedett egy picit a szemem...
2 havonta 1 hétvégét hazajár, és ezt te sokallod? Miért lenne ez sok? Oké, neked könnyű, mert a szüleiddel laksz, de basszus, ha hetente egy napot járna haza, az sem lenne sok.
"...nekem azt mutatja hogy valamiért nem én vagyok most neki a legfontosabb" Basszus, a szüleidhez költözött, jelen pillanatban mit vársz tőle ezen felül? Meg amúgy hogy gondolod, hogy a későbbiekben szakítsa meg az édesanyjával/édesapjával a kapcsolatot, mert különben azt érzed, hogy nem vagy fontos neki, nemár... már most látszik, hogy ki akarod sajátítani, nem lesz ez így jó... szóval neked ezen a hozzáállásodon kellene változtatni.
Ellenben a napi többszöri telefonálás a szülőknek (26 évesen) szerintem is sok, ha engem zavarna, akkor nyilván beszélnék erről a párommal, magától nem fog változni semmi, ami zavar téged.
válasza:Én megértem a párodat. Én is a férjem városába költöztem, távol a szüleimtől, akiket nagyon szeretek. Havonta, két havonta egy-egy hétvégét én is ott töltök, segítek a gazdaságban, stb. (még csak nem is ingyen). A férjem is el szokott jönni, de ő ritkán alszik ott. Ő ezért még soha nem haragudott meg rám, pedig már pár éve házasok vagyunk. Természetesen ha lesz baba, ez kicsit másképp lesz.
Te a szüleidnél laksz, ő meg két havonta egyszer találkozik velük, ne sajnáld tőle ezt az időt. Gondolom, ha csak egy nap alatt jönne-menne, az nagyon kevés idő és sok utazás lenne. Ne hasonlítgasd másokhoz, hogy ki mennyit jár haza, nem mindenki egyformán ragaszkodik a szülőkhöz. Két havonta egy hétvégét kibírsz! Esetleg néha te is elmehetnél vele meglátogatni a szüleit.
válasza: válasza:Talán nyugodtabb körülmények között kellett volna megbeszélni ezt a problémát...
Ha ennyire igénye van a saját családjára, nem tudsz mit tenni. Ha szüksége van rájuk, belebetegedne a hiányukba. Napi több telefonhívás már engem is zavarna, szóval a helyedben én megbeszéltem volna ezt a dolgot vele, biztosan tudunk kompromisszumot kötni.
"Honnan tudja ennyire, hogy szakítani fogunk, és nem leszünk együtt életünk végéig?" - Ez azért fájt. Még csak 19 éves vagy.
Én nem akarom eltiltani. És mint említettem, nem az a legnagyobb problémám, hogy néha haza megy. Azt nem tartom normálisnak, hogy naponta 2 -3 órákat telefonálnak. Én ha elköltöznék a szüleimtől, biztos, hogy csak heti 1x hívnám fel, és nem azért mert nem szeretem őket, és nem hiányoznak, hanem azért mert elkezdtem a saját kis életemet, és ha azt akarnám, hogy naponta 2-3 órát az időjárásról meg a munkáról fecsegjünk, akkor fognám magam és hazaköltöznék. Elég gáz lenne, ha 19 évesen 1 napot se bírnék ki úgy, hogy ne halljam anyám hangját.
De úgy látszik akkor, hogy tényleg én vagyok az önző.
Azért nem tudok hozzájuk menni, mert régen próbáltam vele jó viszonyt kialakítani, és jóban is voltam velük az elején, de én nem vagyok ez a nagy lelkizős típus, nem vagyok bunkó, de nem bírom órákig mások felesleges siránkozását hallgatni, hogy így nincs pénzük úgy nincs pénzük, miközben tengerparti nyaralásra járnak, meg kozmetikushoz naponta... Egyre türelmetlenebb voltam velük, és az anyja meg iszonyú érzékeny, egyre jobban haragudott rám, a végén ott tartottam, hogy inkább nem megyek, mert nem akarom szítani a tüzet, nem akarom hogy végleg megutáljanak. Az apukájával viszont nagyon jó a kapcsolatom, állandóan ölelgetett, meg sokat beszélgettünk is mikor jártam még hozzájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!