20 évesen engedélyt kell kérnem anyukámtól. Hogyan változtassak?

"Minden alkalommal, amikor a barátommal találkozom, meg kell kérdeznem anyukámat, hogy elmehetek-e."

Nem kell.

"Próbáltam már, hogy csak bejelentem, mire lehurrogott, hogy meg se kérdeztem."

Hurrogjon.

"Szinte megsértődik, amikor elmegyek otthonról"

Sértődjön.

Legyen saját akaratod. Ha te nem állsz ki magadért, más nem fogja ezt megtenni helyetted. Soha.

Ha ezt hagyod neki, teljesen rád fog telepedni és ha nincs szerencséd, akkor vénlányként élsz majd anyukád nyakán 30 évesen is kilenc macskával.

Ne érdekeljen, hogy megsértődik. Önző dolog, amit csinál. Nem akar elengedni téged, de nem azért hogy neked jobb legyen, hanem azért mert NEKI így jó. Biztosan nehéz neki is elfogadni, hogy felnőttél, de ilyet akkor sem szabad csinálni! Ne engedd!!

Te jó Isten mennyire naívak a kommentelők. Bár nem is tudom mit vártam, ettől szenved a fél világ.

Barátom! Isten adott neked valamid, ami segíthet ebben. A szádat. Többek között azért adta az embernek, hogy mindent megtudjon beszélni... Megmondod anyukádnak, hogy szeretnél vele beszélni, aztán fejtsd ki hogy mennyire szereted, de szeretnéd ha tudná, hogy már felnőtt ember vagy és szeretnél komolyodni, és a saját életed élni amennyire lehet. Tapasztalatokat szerezni, tanulni a hibáidból. Mond hogy megérted mennyire félt, de ez téged akkor is zavar és szeretnél kicsit szabadabb lenni...

Ennyi...............................................

nem tudom, az utolsó válaszolót miért pontoztátok le. ennek szerintem is a kommunikáció a kulcsa. én azokat nem értem, akik 18 éves korukban hipp-hopp egyszer csak mindenféle átmenet nélkül közlik otthon, hogy cső, mostantól nem érdekel a véleményetek. mert mi változik azzal, hogy 18 lettél? semmi. normális szülő-gyerek kapcsolattal és kommunikációval bármit el lehet érni. de ugye ezt sem 18 évesen kell elkezdeni.

én szerintem utoljára olyan 16 évesen kértem engedélyt, mikor a barátnőmmel elmentünk a balatonra. de már talán az sem engedélykérés volt. mondjuk kolis voltam, tehát már alapból önállósodtam, elszakadtam valamilyen szinten a szüleimtől. hogyha buli volt, az mindig abban a városban volt a barátaimmal, ahova suliba jártam, így többnyire egész éjszakára ott maradtam, aztán valakinél aludtam. ilyenkor mindig szóltam, hogy anyuapu, csak szombaton megyek haza. szerintem (ismétlem szerintem:)) ez így a normális.

(egyébként kicsit olyan bunkó hangvételű lett ez a hsz., pedig abszolút nem annak szántam)

Szerintem azért pontozták le, mert lehurrogta a többi válaszolót, pedig ők is azt ajánlották a kérdezőnek, hogy ne engedje anyukájának, hogy rátelepedjen.

Egyébként én még ma is kikérem a szüleim tanácsát sok mindenben, pedig már jóval túl vagyok a húszon is :)

Persze engedélyt nem kérek már semmire, csak tanácsot, ha éppen dilemmázok valamin. Utolsóval egyet értek egyébként. Csakhogy itt összetettebb a helyzet, kérdező anyukája nem akarja elengedni a lányát, nem tud elszakadni a gyerekétől. Ez elég nagy baj, persze a beszélgetés segíthet, de nem biztos, hogy az anyuka fel is fogja.

"Minden alkalommal, amikor a barátommal találkozom, meg kell kérdeznem anyukámat, hogy elmehetek-e."

Nem kell.

"Próbáltam már, hogy csak bejelentem, mire lehurrogott, hogy meg se kérdeztem."

Hurrogjon.

"Szinte megsértődik, amikor elmegyek otthonról"

Sértődjön.

Utána meg azért ne lepödj meg, ha azt mondják neked, hogy ha nem tetszik az anyuka viselkedése, akkor nem kell elvárni töle azt, hogy eltartson.