Kíváncsi vagyok idegenek mit gondolnak erről, én reagálom túl? Kicsit hosszú és bonyolult.

Édesanyám nevén van a lakás amiben lakunk a párommal. Róla tudni kell (anyámról), hogy amolyan "jótétlélek", mindig mindenkin segít, akár anyagilag, akár beszélgetéssel, stb. Nagyon erős akaratú, makacs, sértődékeny, ő a család feje. Ők 20 km-re laknak tőlünk a kiskorú tesómmal és az ő apukájával (nekem nevelőapám). Sajnos az elmúlt hónapokban kicsit megromlott a viszonyunk, mert nem volt munkám egy ideig, és van tartozásunk pár közüzemi szolgáltatónak. Ezeket mi fizetjük természetesen, most már van munkám is. Van egy fickó, túl a harmincon, akivel anyám összebarátkozott egy ismerős által. Őt verte az anyja, kihasználta anyagilag, hiteleket vetetett fel vele. Mivel a keresete kb. 80.000 ft, és nincs igazán senkije, anyám kitalálta, hogy költözzön hozzánk, adjuk ki az üresen álló szobánkat. Bele is mentünk, mert amúgy hirdettük a szobát, de jobb egy ismerős. Ennek már 3 hónapja. A fickóról tudni kell, hogy egy anyámasszony katonája, nincs véleménye, vagy ha van, akkor negatív, sokszor olyan, mint egy kamasz. Békés típus, kerül mindenfajta konfrontálódást, nagyon könnyen megsértődik, megbántódik, olyankor elvonul mint egy kamasz, de soha nem vág vissza. Na, én pont az ellenkezője vagyok, de ez még nem is lenne gond. A gond ott kezdődik, hogy árulkodik anyámnak. Hogy mikor mit csinálok, amikor még munkát kerestem, és megnéztem egy filmet itthon, azt ő azonnal elmondta. Anyám hívott is, hogy én lazán filmezgetek, ahelyett, hogy munkát keresnék. A tesóm (16) sokszor alszik itt, elég jó a viszonyunk. Dohányzik, amiről hiába próbáltam lebeszélni, nem hajlandó leszokni. Ezt múltkor meglátta a lakótárs, ezt is elmondta egyből anyámnak. Azokat is, amiket hall csukott ajtón keresztül, amikor beszélgetünk. És még sorolhatnám. Már kihúzta a gyufát a tesómnál is, a páromnál is, és nálam is. Közben egyre jobban romlik a viszonyunk anyámmal. Már ott tartunk, hogy ha kap egy levelet, vagy értesítőt, akkor azt a lakótárs viszi el neki. Engem nem hív, velem nem beszél. Hetente többször találkoznak, hétvégén át is megy anyámékhoz, elmennek vásárolni, főznek, stb. Beszéltem már erről a nevelőapámmal is, és ő is azt gondolja amit mi. Ez a pali szerelmes anyámba. Esélye nincsen, ez egészen biztos, anyám maximum a felnőtt fiaként tekint rá, de ez minket zavar. A tesómat is, és engem is. Nem tudom mit tegyek. Kirakni nem rakhatom, mert nem az enyém a lakás, és anyám sem menne bele. De féltékeny vagyok, mert 3 hónap alatt a család tagja lett, aki árulkodik, és mindig jobban tud mindent. Nekem nem mond semmit, szerintem tart tőlem, de a hátam mögött tudom miket gondol/mond rólam. Persze mindezt egy ártatlan, anyátlan-apátlan fickóként, akinek szüksége van a megértésre, a finomkodásra, akinek nem lehet megmondani, hogy elég legyen. Egyébként már beszéltem vele többször is, hogy fejezze be az árulkodást, de mindent letagad, hülyének néz minket. Anyám meg persze mondja a tesómnak is, meg nekem is, hogy példát kéne róla vennünk, milyen sz@r élete volt, mégis jó ember, és hogy mennyit dolgozik (napi 8 órát), stb.

Mit tegyek? Mi a megoldás?

22/L