Bonyolult családi viszonyok. Hogyan viselkednétek ilyen szituációban? (hosszú)

14 éves vagyok, lány, és két húgom van (13, 10 évesek). A szüleink 4 éve váltak el. Apukám ivott (a mai napig iszik), anyát ugyan nem verte, de rengetegszer megcsalta anyát és velünk sem foglalkozott, nagyjából csak élt velünk és anya főztjét ette, majd bevonult a műhelyébe (fogtechnikus) és "dolgozott". Aztán miután elváltak, apa más városba, a szülővárosába költözött. Két év múlva elvette P-t, az új feleségét, akinek 2 gyereke van (9 és 7 évesek). Apáék erős dohányosok, mindig amikor megyünk hozzájuk, undorító szagú lesz a ruhánk és a hajunk; az orrunkba fújják a füstöt és fúj. Aztán rengeteget veszekednek. P nagyon hisztis és nem hallgat apára, önfejű (és bűnronda szegény, anya sokkal szebb minden elfogultság nélkül), és láttuk már, ahogy verekednek. Szörnyű dolgokat művelnek (minden tányért és törhető dolgot összetörtek egyszer és nem volt otthon levesnek való edény csak két bögre), amiket nem bírok elviselni. De néha apa olyan kedves és jófej, lehet vele beszélgetni és meg is ért. Nem foglalkozik velünk amikor náluk vagyunk, csak ritkán, de akkor rendes.

Anyával is vannak bajaim. Mániás depressziós (könyveket olvastam róla és ő is ezt állítja magáról), járt pszichológushoz, de abbahagyta mert drága és mert "semmi értelme". Semmi sem jó neki és mindig megbánt. Van egy barátom, akivel egy éve együtt vagyunk, és valahogy anya nem tudja elfogadni azt, hogy szeretjük egymást - folyton bántja rajtam keresztül. Szörnyű érzés, rengeteget sírok miatta. Anya meg ugyanúgy mint apa, néha normális, néha nagyon aranyos, néha meg elviselhetetlen. Ha épp olyan kedve van, semmi sem jó neki. Amúgy mindent megtesz értünk, vagyis a kisebb húgomért, én már nem vagyok neki olyan fontos, de ez így van rendjén - én vagyok az öreg. Anyának van egy barátja, de semmit sem tesz érte, szegény barátja mindig segít neki és megpróbálja a lelkét is odaadni neki, de anya mint egy fatuskó, olyan érzéketlen és bunkó vele.

Ott tartok, hogy nem tudok anyával élni. Apához nem költözhetek, de itthon olyan rossz, mintha minden rossz lenne, amit csinálnék, anya mindig leszid. Én anyát és apát is szeretem, de nem tudom, lehet, bennem van a hiba, valamit tennem kell. Beszélni nem lehet anyával. Esetleg apával beszéljek? Vagy anya barátjával? (elég jó vele a viszonyom) Nem bírom ki, hogy anya az én barátomat bántja, és persze engem is. Hogyan viselkedjek anyával? Legyek elutasító, kedves, alárendelt, vagy flegma? Mit tennétek a helyemben?