Kíváncsi vagyok idegenek mit gondolnak erről, én reagálom túl? Kicsit hosszú és bonyolult.
Édesanyám nevén van a lakás amiben lakunk a párommal. Róla tudni kell (anyámról), hogy amolyan "jótétlélek", mindig mindenkin segít, akár anyagilag, akár beszélgetéssel, stb. Nagyon erős akaratú, makacs, sértődékeny, ő a család feje. Ők 20 km-re laknak tőlünk a kiskorú tesómmal és az ő apukájával (nekem nevelőapám). Sajnos az elmúlt hónapokban kicsit megromlott a viszonyunk, mert nem volt munkám egy ideig, és van tartozásunk pár közüzemi szolgáltatónak. Ezeket mi fizetjük természetesen, most már van munkám is. Van egy fickó, túl a harmincon, akivel anyám összebarátkozott egy ismerős által. Őt verte az anyja, kihasználta anyagilag, hiteleket vetetett fel vele. Mivel a keresete kb. 80.000 ft, és nincs igazán senkije, anyám kitalálta, hogy költözzön hozzánk, adjuk ki az üresen álló szobánkat. Bele is mentünk, mert amúgy hirdettük a szobát, de jobb egy ismerős. Ennek már 3 hónapja. A fickóról tudni kell, hogy egy anyámasszony katonája, nincs véleménye, vagy ha van, akkor negatív, sokszor olyan, mint egy kamasz. Békés típus, kerül mindenfajta konfrontálódást, nagyon könnyen megsértődik, megbántódik, olyankor elvonul mint egy kamasz, de soha nem vág vissza. Na, én pont az ellenkezője vagyok, de ez még nem is lenne gond. A gond ott kezdődik, hogy árulkodik anyámnak. Hogy mikor mit csinálok, amikor még munkát kerestem, és megnéztem egy filmet itthon, azt ő azonnal elmondta. Anyám hívott is, hogy én lazán filmezgetek, ahelyett, hogy munkát keresnék. A tesóm (16) sokszor alszik itt, elég jó a viszonyunk. Dohányzik, amiről hiába próbáltam lebeszélni, nem hajlandó leszokni. Ezt múltkor meglátta a lakótárs, ezt is elmondta egyből anyámnak. Azokat is, amiket hall csukott ajtón keresztül, amikor beszélgetünk. És még sorolhatnám. Már kihúzta a gyufát a tesómnál is, a páromnál is, és nálam is. Közben egyre jobban romlik a viszonyunk anyámmal. Már ott tartunk, hogy ha kap egy levelet, vagy értesítőt, akkor azt a lakótárs viszi el neki. Engem nem hív, velem nem beszél. Hetente többször találkoznak, hétvégén át is megy anyámékhoz, elmennek vásárolni, főznek, stb. Beszéltem már erről a nevelőapámmal is, és ő is azt gondolja amit mi. Ez a pali szerelmes anyámba. Esélye nincsen, ez egészen biztos, anyám maximum a felnőtt fiaként tekint rá, de ez minket zavar. A tesómat is, és engem is. Nem tudom mit tegyek. Kirakni nem rakhatom, mert nem az enyém a lakás, és anyám sem menne bele. De féltékeny vagyok, mert 3 hónap alatt a család tagja lett, aki árulkodik, és mindig jobban tud mindent. Nekem nem mond semmit, szerintem tart tőlem, de a hátam mögött tudom miket gondol/mond rólam. Persze mindezt egy ártatlan, anyátlan-apátlan fickóként, akinek szüksége van a megértésre, a finomkodásra, akinek nem lehet megmondani, hogy elég legyen. Egyébként már beszéltem vele többször is, hogy fejezze be az árulkodást, de mindent letagad, hülyének néz minket. Anyám meg persze mondja a tesómnak is, meg nekem is, hogy példát kéne róla vennünk, milyen sz@r élete volt, mégis jó ember, és hogy mennyit dolgozik (napi 8 órát), stb.
Mit tegyek? Mi a megoldás?
22/L
# 2/3
Igen ha a lakás a kérdezőé é lenne és ő adta volna ki akkor igen megoldás lenne , de itt a kérdező anyukája rakta ki.
Költözés az egyetlen megoldás.
Azt írta ők hirdették nem az anyja....
Én úgy vettem le, hogy csak a lakás az övéké, de az anyja nevén van...
Ha mindenkinek a családban ez a véleménye, akkor kupaktanács, anyuval pedig közölni, hogy vagy ti, vagy a kedves lakó, mert akkor már elkezdheti keresni az albérlőket, ha marad, mert nem lehet vele élni...
amúgy én finoman idegesíteném, pont annyira, hogy ő akarjon elmenni..
(hangos szex, hangos tévé, mindig jó hangosan róla a véleményt, hogy spicli...)
tudom hogy engem is minősítene, de akkor sem hagynám magam kitúrni...
vagy ugyanazt csinálni amit ő, anyunak...panaszkodni...minden apróságr...
Célravezetőbb a kupaktanács amúgy, biztos ezt tenném, habár nem tudom elképzelni, hogy ilyen történjen vele, mert egyik szülőm sem ilyen, ráadásul nincs plusz egy lakásuk:):(
Én kiraknám a francba, nem érdekelvén, hogy kié a lakás. Egyszerűen becsomagolnám a cuccait, zárat cserélnék aztán csókolom.
Ha ezután a saját anyám nem mellém állna, hanem a hapsi mellé, akkor meg elköltöznék a párommal. Ha legalább egyikőtök dolgozik, akkor szűkösen is, de egy kis garzont biztos fenn tudnátok tartani ketten, és az is jobb, mint ez a környezet.
Ne legyél gyáva és ne tűrj tovább..
Higgyétek el, ha rajtam múlna még ma elhúzna a p..csába. Én nem tudok hová, és nem is akarok elköltözni. Ez az én otthonom. Valami olyan megoldás kéne, hogy áttudjam billenteni a kis agyában, hogy 3 hónap alatt nem lesz egy család tagja, akármilyen rossz sorsa is van.
És megmondom őszintén, a mostani helyzet alapján, nem is merem ezt mondani anyámnak, hogy költöztesse el, mert félek, hogy nem azt fogja mondani, amit hallani szeretnék. Értitek...
A pasival meg gondolom nem lehet beszélni, "jobb belátásra bírni". Én azt tudom elképzelni, hogy mentálisan sérült lehet az ürge a leírásod alapján. Anyád pedig megsajnálta, s felkarolta.
Te nem vetted észre, hogy sérült lenne szellemileg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!