Őszintén: Ti nem féltek az öregedéstől?

Én 22 éves vagyok és legalább 40-nek érzem magam. Az életuntság a sok gond és a sikertelenség megöregített főleg belül, de kívül is nagy meglepetésemre. 22-nek nézek ki pedig ezelött mindig letagadhattam volna 5-6 évet és nem is bántam.

Mára már nem is tudom ki vagyok, mit akarok csak vegetálok, mint egy páfrány a sarokban.

Amúgy nem az öregedéstől félek, hanem attól, hogy mi mindent kihagyok a viselkedésem, hozzá állásom miatt.

Egyetem, doktori, tanfolyamok, lakás, autó, család... Az életem nem lehet teljes ezek nélkül és az egyáltalán nem luxus, hogy valaki házat, autót, családok akar magának, hogy rendben és tisztességben nevelhesse gyerekeit.

Én félek,de 40/N leszek.20 évesen,mikor 15-nek néztek még én sem féltem,akkor még minek?

Egyrészt annyira szerencsés adottságom van,de csak arcvonásilag,hogy 25-nek néznek,de a másik rész a bőr állapota az már nem adottság,mert 30 évesen viszont majdnem annyinak néztek,olyan rossz volt a bőröm.

Akkor a félelem és az egészség miatt drasztikusan átálltam más táplálkozásra,azonkívül bőrvitamint is szedek ,4 szer gyógyteát iszom naponta (amiket látványosan megérzek) stb.

Más öregség miatt nem kell aggódnom nagyon tág az érdeklődési köröm és nagyon társasági ember vagyok.

Az öregedéstől nem. Szeretem elnézni azokat idős embereket, az arcukon látszik a sok év, amit megéltek, a bölcsesség, a szemükben viszont még ott csillog a valaha volt gyerek. Én is ilyen szeretnék lenne 50 év múlva.

Viszont félek az elbutulástól, attól, hogy emlékszem a gyerekkori szerelmemre, de az előző esti vacsorámra már nem. Attól is, hogy nem tudom ellátni magam, kolonc leszek. Ettől nagyon félek, ha lehet, még azelőtt szeretnék elmenni, mielőtt ilyen állapotba kerülnék.

Amitől viszont még jobban félek, az az, hogy a szeretteim öregednek és halnak meg.