Őszintén: Ti nem féltek az öregedéstől?

19-es vagyok, most olvastam el 18-as válaszát. :) Nekem is furcsa, hogy egyre kevésbé fiatalabbak néznek meg, de ez azért sem zavar annyira, mert tudom, ha 20 éves lennék, akkor is kevesebben néznének meg, mert nem tenném ki a cs*csöm-s*ggem, ahogy most divat ezekben a pár centis gatyákban-topokban (amik ráadásul hóttunalmasak, mert semmi egyediség nincs bennük). Én a sikkes holmikra szavazok, amik mutatósak, csinosak.

És amíg még megnéznek a 30 körüli pasik közül is néhányan (erre van példa),addig semmi baj nincs. :D

Apukámat tudom felhozni példának.

40 éves, de 30-nak néz ki és már most 70-nek érzi magát.:D

Ahogy betöltötte a 40-et elkezdett parázni hogy ,,jajj mi lesz ha öreg leszek" és hasonlók.Pedig ugyanolyan jól bírja magát mint 20-30 évesen.

Azt nem értem, hogy 39 évesen azt mondta hogy milyen jó fiatalnak lenni ahogy eljött a 4.x már azt hiszi magáról hogy egy vén trottyos.:D

13/L

Én 42 éves vagyok. Érdekes nem az öregedéstől félek, hanem attól hogy nagyon sok mindenről le fogok maradni. Így számomra túl gyorsan megy az idő, és még annyi mindent szeretnék csinálni, annyi helyre el szeretnék még jutni.

A külsőmmel is foglalkozom, mert rendszeresen járok konditerembe, úszni. Eléggé vagány vagyok, és fiatalosan öltözködöm..

Alapjáratban egészséges vagyok, így nem is érzem hogy 42 lennék..

Amúgy sok olyan dolgot csinálok ma amit fiatal lányként, nőként nem tehettem meg.

Pl: megtanultam motorozni, és vettem egy Kawasaki Zx6r Blue motort magamnak.. Imádok motorozni.

Vagy mostanában sátoros túrákon veszek részt

vagy elkezdtem a Shoshin-Do Ju Jitsu önvédelmi sportot.

Igyekszem tartani magam az egyik elvemhez: " nézd meg ami igazán érdekel" Ezért igyekszem minden évben olyan helyekre, tájakra elmenni amit mindig is szerettem volna megnézni..

De félek oly sok mindent tervezek még, hogy nem lesz időm befejezni...(remélem élni fogok vagy 100 évig..)

Anyámról tudok mesélni.

41 éves, és sem külsőleg sem belsőleg nem néz ki 41 évesnek. Külsőleg vidáman, vagányan öltözködik. A kedvenc viselete farmer, és egy divatos póló..Imádja Betty Bopp és Marilyn Monroet így sok pólója is vanróluk amiket visel is.. Anyámat nagyon ritkán látom kis kösztümben, középkori viseletben

Belsőleg olyan mint egy gyerek.. Örökifjú.. Sokat nevet, rengeteget szórakozik, viccelődik.. Szerintem 1 napot sem öregedett a lelke.. Játék boltba isten őrizzen hogy beszabaduljon mert minden mütyürt kipróbál..:):) Nevetve szokta mondani, hogy ha valamire rá van írva hogy "itt nyomd meg" ő tuti nem tudja megállni hogy ne nyomja meg.. :)

Nagyon szeretem, remélem én is ilyen leszek 41 évesen..

Egyébként a mamám ilyen. Majdnem 70 éves de ő sem nagymamásan öltözködik. Ráadásul olyan beszólásai vannak, hogy csak nevetni lehet..

18/L

Én a haláltól rettegek, ami ugye az öregkorral jön. Ha az ember szerencsés. De nem is konkrétan attól félek, hogy meghalok, hanem, hogy fájni fog, vagy hogy tudni fogom előre. Ha 90 évesen elütnek a zebrán, akkor jó.

De nemcsak ez, hanem, hogy annyira telik az idő. 24 leszek októberben és még éppen felfogtam, hogy elmúltam 19. 5 év, amit nem tudom hova ment el. persze tudom, hogy hol voltam, mit csináltam, de mégis... Attól félek, hogy egyszercsak felkelek, és már nem lesz tovább már 60 leszek anélkül, hogy tudnám mi lett az éveimmel.

De félek még a jövőtől is. Rettegek attól, hogy át kelljen élnem egy háborút. Nemcsak magam miatt, henm ne adj Isten a páromat kelljen elengednem, tudva, hogy kb semmi esély rá hogy élve viszont lássam. nem tudom hogy élték túl ezt anno az emberek.

Ha mindent szerencsésen megúszok, akkor pedig attól félek, hogy a párom előbb hal meg mint én, és egyedül maradok.

De félek a kutyám halálától. még csak egy éves, de rettegek a pillanattól, mikor el kell őt engednem.

Kifejezetten attól, hogy öreg leszek meg ráncos attól nem félek, inkább a hozadékaitól. Meg attól a tudattól, hogy egyszer már tényleg nem leszek többé. Ez iszonyatosan felfoghatatlan számomra. Hogy most vagyok, aztán egyszercsak már nem.

:D

35 éves érettségi találkozónkon (=ekkor voltunk kb. 53-54 évesek) mondta az osztályfőnökünk:

túl vannak a családalapításon, felnevelték, útnak indították a gyermekeiket, szakmai karrierjükben is eljutottak addig a szintig, ameddig tudásuk, lehetőségük alapján eljuthattak.

Itt az ideje, hogy elkezdjék megvalósítani azokat az álmaikat, amiket 20 éves korukban, 35 évvel ezelőtt dédelgettek magukban! És milyen igaza volt!!!!

Anyám jó példa nekem. 70 éves, úgy igazán öregedni (ráncosodni, meglógó bőr, stb) az utóbbi 1-2 évben kezdett, előtte elég lassú folyamat volt és jellemzően 20 évvel fiatalabbnak nézik.

Komolyabb egészségügyi gondja sincs, bár a rendszeres kivizsgálások kimutatták, hogy az emésztőrendszere és az érrendszere egyre rosszabb állapotban van - komolyabb problémát még szerencsére nem okoz neki, gondolom 10 év múlva jönnek majd elő ezek.

Apám 65, de azon kívül, hogy megkopaszodott és megőszült ránc se nagyon van rajta, ruganyos mozgású. Naponta 5 km-t fut vagy sétál a kutyákkal, a mai napig dolgozik, pörög.

Amikor elment nyugdíjba kb 10 éve, pénteken mondta, hogy na, most jól kipiheni magát, de jó, hogy nem kell dolgozni. A szombatot végigfeküdte, tévézett, aludt. Vasárnap reggel kiment a kertbe, aztán ücsörgött a teraszon. Hétfőn már tanácstalannak tűnt, kedden kifejezetten ideges volt, hogy nincs mit csinálni. Szerdára kitalált egy céget, amit azóta is visz és többet keres vele, mint a fizetése volt (ami szintén nem volt kevés). Egész nap pörög, rohangál, 40 fokban is kimegy a kertbe kapálni. Ha nappal 15 percnél tovább fekszik, akkor beteg általában, gondolok itt olyanra, hogy influenzás és láza van.

Méltósággal öregednek mindketten, de viselkedésre fiatalosak - remélem nálam is így fog menni majd, bár még csak 30 vagyok.

Hozzáteszem, a 30. születésnapomat gyásznapként kezeltem, családdal közöltem, hogy fel ne köszöntsenek, kész, nincs születésnapom aznap. Férjem csóválta a fejét, de eleget tett a kérésemnek.

Aztán pár nap után rájöttem, hogy fejben dől el és túltettem magam rajta.