Hogyan segítsek a páromnak leszokni a piáról? Hogy oldódjon fel nélküle?

Szia! Az én párom is alkoholista, ő 39F.

Sajna segíteni nem tudok neked, de hátha a válaszok között lesz olyan, ami számomra is hasznos!

Nálunk a helyzet: belátja, hogy ő alkesz. Tudja, h anyagilag tönkre teszi az ivás. Ő megszokásból/unaloműzésből iszik, plusz a barátai is isznak. És igen, az alkohol által menekül a való élettől.

Addiktológushoz nem megy, talán egy pszichológus/pszichiáter segíthetne, HA szimpatikus neki az orvos. Csak a gond ott van,h ha leszokna, az egész élete megváltozna: a 'barátai' eltűnnének, tuti lelkiismeret-furdalása lenne az alkesz dolgaiért, felelősséget kéne vállalnia stb.

De féltem őt. És szeretem.

Ti merre laktok? Írhatsz privit is!

Tényleg kéne szakember, meg kéne értetni vele, hogy nem hasztalan sarlatánok azok sem.

Amit segíthetsz neki: találjatok közösen új elfoglaltságokat, hobbikat, ha olyan a hobbi új ismerősökre is szert lehet tenni, az a lényeg, hogy mindenképp legyen lekötve a szabadidejében. Legyetek kísérletezőkedvűek, akármi hobbi témába jöhet, ahol nem szokás inni. Sport, túra, kirándulás, lehetőleg társas jellegű játékok (meglepően sokat segíthetnek szociálisan gátlásos személyeknek, a játék felnőttként is remek személyiségfejlesztő és kapcsolatépítő lehet!), amennyire tárcátok engedi utazgatás, városnézés, otthonra meg bármi, amiben el tud mélyedni annyira, hogy örömét lelje benne, hobbielektronika, barkácsolás, akvarisztika.

A régi ismerősei, akikkel csak itallal tud felszabadulni, na, azokkal a kapcsolatot meg kéne szakítani (valószínűleg ők is italoznak).

Ajvé, eléggé az Eric Berne által leírt alkoholista c. játszmát látom kibontakozni a soraidban. Van az alkoholista és a megmentő. Ebből a szerepből egyik fél sem akar kilépni, mert kölcsönösen elvesztenének valamilyen előnyt a játszma végeztével. Ezért nem tud ilyen helyzetben meggyógyulni, ezért keresi a kifogásokat (ő is, te is) a tényleges segítség ellen.

Ajánlom a fenti könyvet, Eric Berne: Emberi játszmák.

Valódi megoldás a pszichiáter és egy AA csoport lenne. Budapesten tudtommal több ilyen szervezet is van, heti rendszerességű gyűlésekkel. Ha heti 2-3 órát sem akar rááldozni, akkor az csak kifogás.

Én azt az egyet nem értem, hogy mégis mi a gond a zárkózottsággal?

Miért kell egyáltalán felszabadulnia?

Ott vagy neki te. Melletted, ahogy írod, önmaga lehet. Ez miért nem elég?

Ha tovább piál, elveszít majd téged is. Ezt kellene beleverni a buksijába.

--

Extrém zárkózott vagyok, de még véletlenül sem nyúlnék ezért az italhoz. Elég nekem egy ember társasága is. Ha ő nincs, elvagyok magam.

Az alkoholizmus is van fogalmam, 20 évet húztam le ilyen szülők mellett.

Mert a média azt sugallja, hogy mindenhol minden helyzetben légy közvetlen, laza.

Az eszükbe se jut, hogy a gátlásosság természetes emberi folyamat és a sorozatgyilkosok, a kemény bűnözők a gátlástalanok. Ezért van ennyi erőszak.

A 13-as vagyok. Én olvastam Eric Berne könyvét, és igaza is van! Viszont, akit szeretsz, aki vmi miatt fontos, azt nem szívesen hagyod magára.

De amúgy kipróbáltam! :-) Csak nem jött be...

Nem írtam, hogy csak a játszmázás és a magára hagyás lenne a két lehetséges opció. Ott van az is, hogy azzal segít, hogy valódi, előremozdító segítség felé tereli, mert az már kiderült, hogy a jelenlegi helyzet nem hoz tartós változást, tehát rossz az irány.

Kicsit olyan a szituáció, mintha a pár férfitagját rendszeresen kirúgnák mindenhonnan, mert állandóan támadó stílusban beszél a főnökével. Ilyenkor mi a jobb? Ha "támogatólag" én is szidom a főnökeit (ezzel konzerválva a helyzetet, hogy állandóan kirúgják), vagy az, ha felhívom a figyelmét, hogy esetleg ő hibázik folyamatosan és abban támogatom, hogy változtasson egy előnyösebb viselkedésformára?