Segítség! Hogy a fenébe szedjem össze magam? Magányos mami vagyok.

Az életem: 25 éves vagyok. Születése óta egyedül nevelem lányom. Az apa havi egyszer egy órát áldoz rá. Most 4.5 éves. Dolgozom évek óta. Emellett borzasztóan nyögvenyelősen most nyáron fejeztem be egy BA-t, és a második szakképzésem, de a hátsóm kitörölhetem velük. Gyerek előtt ígéretesnek tűnt az életem, az ország legjobb gimijéből max. potszámmal vettek fel egy nagyon erős állami BSc szakra a BME-n, már egyetem előtt is 3 középfokú nyelvvizsgám volt, és úgy éreztem, mindenre képes vagyok, bármit elérhetek az életben, amihez a szüleim remek anyagi hátteret biztosítottak. Elköltözve a szüleimtől, mint láncától szabadult vad, rohantam az életbe, kicsapongó és felelőtlen voltam, romlottak az eredményeim, végül teherbe estem egy nálam 15 évvel idősebb hapsitól. Aztán babástul a műszakiról kibuktam, végül egy bölcsész szakot végeztem el, plusz két pénzügyes okj-t, és még ezeket is nagyon nehéznek éreztem gyerek és munka mellől. Ha a szüleim, akik rengeteget vigyáztak a lányomra a vizsgák alatt, nincsenek, nem tudom hogy csináltam volna meg. Egyelőre biztos, hogy nem megyek Ma-ra, nem bírnám, és már fizetnem is kéne. Ráadásul csóró vagyok. Gyerektartást nem kérek, mert sokat költött a lakhatásomra az apa a szülés után, és azóta is a szememrehányja, úgyhogy többé nekem nem kell tőle egy fillér se. Az irodai munkás fizumból élek és a szüleimtől kapott támogatásból, így az életszínvonalam még nem vészes, de azért a saját nadrágszíjamat nagyon össze kell húznom ahhoz, hogy a lányomnak megadhassak mindent. És nyomasztó, hogy egyedül nem tudnám fenntartani ezt a színvonalat. Folyton agyalok, mit kéne tennem, hogy több pénzem legyen. Különböző kicsike vállalkozások beindításán töröm a fejem, van egy nagyon kevéske félretett pénzem is rá. De nagyon nehéz a tettek mezejére lépni. Már egy éve megrekedtem a tervezgetés szintjén. Másik állást nem keresek, mert noha nem fizet sokat, ez a munka elég laza, bármikor dolgozhatok otthonról is, és ez nagy kincs kicsi gyerek mellett. Magányos is vagyok. Nincsenek barátaim, pedig régen könnyen barátkoztam, de valahogy elveszítettem az érdeklődésem az emberek felé. Van egy szeretőm, akivel már 2-3 éve összejárunk 1-2 hetente, ha a lányom a nagyiéknál tölt egy éjszakát, de ez kevés. Nem szeretjük egymást, csak testi nass a viszonyunk. Kezdem azt hinni, hogy bármily ostobán is hangozzék, én már nem leszek szerelmes. Aztán még a lányommal is szeretnék többet foglalkozni, de sokszor elfog a kedvetlenség és fáradtság. Pedig imádom őt, nagyszerű csajszi. Sikertelennek érzem magam az élet minden területén. És lassan minden motivációm elsorvad, kialszik belőlem a tűz, ami régen olyan ambiciózussá, erőssé és vonzóvá tett. Egy senkinek érzem magam. Minden nap elhatározom, hogy változtatok rajta, de nem megy. Az egykori osztálytársaim most kutatólaboratóriumokban dolgoznak, külföldön csinálják a harmadik diplomájukat vagy ilyesmi. Én meg... Reggel volt másfél szabad órám, de elmosogatni sem voltam képes, helyette teljes letargiában ültem a net előtt. Olykor kis tervtáblácskákat írok napokra lebontva, de sosem sikerül betartani őket. A testemmel sem vagyok kibékülve. Folyton le akarok dobni pár kilót, de kettőnél többet sosem sikerül, és az is visszajön. Butulok is. Régen imádtam olvasni. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára szépirodalmat. Régen rengeteg önálló gondolatom volt. Ma már nem fárasztom magam gondolkodással, ha csak nem a pénzcsinálásról van szó. Összegezve: nem igazán szeretem magam, nem tetszik ez az élet, amit élek, ez a test, amiben élem, és ez a szellem sem, amit magaménak tudhatok. Nyifi-nyafi, tudom, de ezt most jó volt kiírnom magamból. Mi a franckarikát kezdjek magammal? Adjatok tanácsokat!