Segítség! Hogy a fenébe szedjem össze magam? Magányos mami vagyok.
válasza:Kedves 11:33-as
Lehet,hogy kicsit erősen fogalmaztam,de ez az igazság. Lehet,hogy nem mindig fog úgy alakulni az életem ahogy azt szeretném,de ekkora bakit nem igen fogok elkövetni az életben,mint kedves kérdező. A gyerekét kicsit unja,a hapsitól nem kér gyerektartást és itt sajnáltatja magát. Hiába van agyon iskolázva,védekezni mégsem tudott. Mások vannak rosszabb helyzetben mégsem sírdogálnak.
válasza:#11:
„Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
1. Kedves tőled, Budapesten lakom.
2. Pár tízezer nem segít ki túlzottan. Legalábbis annyira biztosan nem, hogy megérné érte vállalni az apával való konfrontálódást. Már így is pénzéhes szuka vagyok a szemében, erre nekem a pereskedésnél sokkal szimpatikusabb válasz, hogy megmutatom, semmi szükségem rá és elmehet a búsba.
3. Ezt az érvelést sohasem értettem, hogy ha az ember maga tehet balsorsáról, akkor ne érezze magát rosszul miatta. Szerintem a tudat, hogy az ember saját hibájából elcseszett valamit, csak hatványozza az okot az elkeseredésre. Tudom, hogy a saját életemért én vagyok a felelős, de ettől miért kéne kevésbé rosszul éreznem magam egy nyomorult élethelyzetben? Nem beszélve arról, hogy a felelős megnevezése még nem jelenti a probléma megoldását. Nem érzem túl előremutatónak a válaszod.
4. A pszichodoki sok pénz és idő. Más fenntartásom nincs ellene, de most e két forrásból fogytán vagyok.
5. Az apával akkor közösen döntöttünk így. De szerintem ha már akkor szétmegyünk, akkor is megtartom. Az első pillanattól azt éreztem, hogy ez a gyermek áldás. A körülmények ellenére még most is. Ráadásul nem gondoltam magam akkora csődtömegnek, hogy ne tudjak pikk-pakk elhelyezkedni és megélni, ha úgy hozza az élet. Most is meg tudnék élni a szüleim nélkül, de nem ezen a színvonalon.
7. szuper vagy, hogy így csinálod! minden cinizmus nélkül írom ezt. értem a te nézőpontodat is, hogy ez csak nyafogás. de hidd el, nagyon különbözőek az emberek. van, aki lefutja a maratont, és van, akinek akkor sem megy, ha ostorral ütik. az emberek lelkiereje sem egyforma.
8. éltem a szüleimmel a lányom első életévében. csak a legvégsőesetben költöznék vissza megint. most ez nem áll fent. megélünk. csak nem úgy, ahogy szeretném, pl. a lovagló órákat már nehéz kipengetni.
9. igen, lehet hogy beiktatok egy ilyen hétvégét. a nyelveket sosem beszéltem perfektül, középfokúm volt belőlük, és sokat felejtettem, de tervezem a felelevenítésüket is. viszont ez is olyan, mint az összes többi tervem: nem sikerül eléggé összeszednem magam ahhoz, hogy megvalósítsam.
10. a szülők nem nyugdíjasok, de ha azok volnának sem hagynám itt a gyerekem egy évre. amúgy a gyerekemmel való külföldre költözésen gondolkodom.
válasza: válasza:"Mások vannak rosszabb helyzetben mégsem sírdogálnak."
De ez egy ilyen oldal, ahol segítséget lehet kérni. Neki ez a baja, és ha az Ő személyes problémáját olvasod, hogy jön ide más? Tanácsot kért, nem összehasonlítást! Ő ezzel a gondjával nem tud szembenézni, Te pedig mással nem! Főleg hogy odaírta a végére, hogy nyifi-nyafi, de jól esett kiírnia magából! Százszor többet ért volna, ha leírod hogy nyaljon el egy fagyit és higgadjon le a 3 perc élvezet alatt, mint felhozni a rosszabb sorsú embereket. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de attól, hogy átlátom,milyen nyomorúságban élnek egyes emberek, még az életem nem lesz fenékig tejfel, és attól még nekem is lehet nehéz "átúszni a folyón", tök mindegy milyen apró akadályba is ütköztem. És a megoldáshoz (még ha túl egyszerű is) lehet több ember segítsége szükséges. A kérdező lehet csak pár jó szót vár, mert nincs kivel megbeszélnie...
A 11:57-es válasz döbbenet :)
A 11:58-as együttérzését pedig köszönöm. Igen, valami ilyesmiről van szó, hogy jólesne pár okos, előremutató jó szó, de még a kritikus és durvább észheztérítések is jöhetnek. Meg kíváncsi is vagyok, hogy vajon mások hogyan értékelik a helyzetemet, mit látnak benne, mit látnak másképp.
válasza:Szerintem nagyon jó lehetőségeid vannak, csak elveszítetted a motivációdat. Még nagyon fiatal vagy, sok 25 évesnek még az első diplomája sincs a kezében. Az idős pasival és a korai gyerekvállalással pár évre félresiklott az életed, de még abszolút nincs veszve semmi. Szerintem az már eredmény, hogy felismerted, nem jó irányba tartasz, unod magadat, unod az életedet. De a változásra még talán nem értél meg eléggé, ezért nincs meg benned a kellő elszántság és akarat.
Szerintem egy ispirálóbb kapcsolatra lenne szükséged. Nem egy 1-2 hetes kefélős alkalmi szeretőre, hanem egy társra, egy igazi férfira, aki motivál, akivel az élet érdekes és izgalmas. Aki mellett te is okosodni, tanulni, fejlődni akarsz, esetleg új dolgokat tanulni, felfedezni a világot (országot) - ahhoz nem kellenek milliók.
Esetleg egy baráti társaságra, akik nem lefelé, hanem felfelé húznak. Akár más kisgyerekes egyedüléllóval is megvalósulhat mindez. Én 3 gyerekes anya vagyok és a környezetmben sok kisgyerekes anya most ébred rá, hogy valami mást szeretne csinálni. És csinálják is.
Szóval előbb azt kéne kitalálnod, hogy mit szeretnél csinálni, utána jöhet a hogyan. Szerencsés vagy, hogy vannak szüleid, akik támogatnak. Ez nagyon fontos. Becsüld meg őket. És örülj a kislányodnak! Engem is nagyon le tudnak fárasztani a gyerekeim, és felüdülés, amikor éppen a nagyiéknál alszanak, de természetesen imádom őket.
Szerintem ez az irodai meló sem inspirál, gondolom, kisujjból kirázod. Ez átmenetileg szerintem nem gond, csak a felszabaduló idődet és energiádat kéne valahogy hasznosítani.
Lehet, hogy csak valami erős hatás, drámai esmény szóval valami durvább dolog fok ebből a kicsit apátia szerű állapotból kirángatni. A pszichológus szerintem túlzás. Én úgy érzem a soraidból, hogy enőrőből is ki tudnál kapaszkodni ebből a helyzetből.
válasza:3-as, ha bulizni, meg szórakozni akarsz csak, akkor hogy lesz jó anyagi helyzeted? Ilyen felfogással nem igen lesz, egy okos egyetemista nem úgy gondolkodik, hogy bulizok, szórakozok. Persze, ha apuci, anyuci támogat anyagilag az más.
Megnéznélek 8 év múlva, szerintem te arra hajtasz, hogy egy gazdag pasit összeszedsz, különben nem lesz jó anyagi körülményed, a felsőbbrendűség érzésed miatt sem.
válasza:áááááá, de jó a kérdésed!!
Választ tuti nem fogok tudni adni rá, hasonló nyaffogós korszakomat élem, de jó tanács nekem is jöhetne, hogy miért hagytam el ennyire magam. A hasonló alatt azt értsd, hogy gyerek nélkül panaszkodok.
Van egy csomó tervem, de nem teszek érte semmit, csak várom a csodát és nem tudom hova lett belőlem a tűz.
Kiköltöztem külföldre, de nem álmaim helye, szeretnék innen tovább menni, de arra nem vagyok képes, hogy a másik nyelv tanulásához hozzáfogjak. Szeretnék csini lenni, eljárok kondizni, de csak ímmel-ámmal, meg persze az étrendeb megváltoztatásához is lusta vagyok. Közben meg unom magam, unom az életem.
Mi ez?? Miért leszünk ilyenek?
Szerintem neked sem "csak" annyi a baj, hogy félresiklott az életed a gyerekvállalással. Mmint nem én gondolom ezt, hanem ahogy láttam pár válaszoló volt olyan kedves hasonlót írni. Sokan képesek gyerek mellett is pörögni és önmegvalósítani, de ahogy látom te is gödörben vagy, és hiába tudod, nem lépsz. Csak úgy mint én :S
Most persze mindjárt én is megkapom, hogy hisztizek a semmin, lehet is benne valami, de attól még nincs meg az a tűz, ami előre vinne.
Pedig én sem voltam ilyen nyámnyila, eddig mindig elértem amit akartam, de most nincs honnan erőt meríteni. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!