Mindenkit elveszítettem! Mit tegyek, ha nagyon magányos vagyok?
Újra és újra megtapasztalom, hogy csak magamra számíthatok, senki nem lesz örökké mellettem. :( Apukámmal gyermekkoromtól rossz a kapcsolatom, neki "köszönhetem", hogy lelkileg tönkrementem. Ettől függetlenül én megbocsátanék neki bármikor, de nagyon úgy tűnik, hogy ő örökre megutált engem, minden nap bántalmaz lelkileg. Anyukámmal ritkán beszélget, mert rengeteget dolgozik, és amikor itthon van, akkor is idegességében rajtam vezeti le a feszültségét, alig beszélünk normálisan. A testvérem már felnőtt, a maga útját járja, régen jóban voltunk, mára viszont megszakadozott a kapcsolatunk, a saját életével foglalkozik. A családomra tehát nem számíthatok. Barátaim csak kevés van/volt, mert egyre depressziósabb/visszahúzódóbb lettem az évek alatt. A barátaimmal sorra szakadt meg a kapcsolat, és már csak a legjobb barátnőm volt nekem, de ma őt is elveszítettem. :( Az elmúlt időszakban egyre ritkábban találkoztunk, és ma kimondta, hogy már nem érdeklem többé. :( Mit tegyek? Gyakorlatilag nincs kivel beszélnem, a suliban, osztályban sem ismerek senkit.
Úgy érzem, belehalok a magányba!
16/L
Pesti vagy? Esetleg msnen is szívesen beszélgetek veled, pszichológusnak készülök, és állítólag jó barát vagyok.
:)
15/L
Szia!
Nagyon sajnálom azt ami van veled, az szerintem teljesen egyértelmű hogy azért vesztetted el a barátaidat mert visszahúzódóbb lettél, ez érthető is, de látszik is hogy mennyire igaz barátok ha nincsenek melletted és nem segítenek rajtad. Most nem azért mondom de az osztályodba ha nem ismersz senkit az hogy lehet? Esetleg másik iskolába kerültél?
Megértem a problémádat, lehet kellene neked valaki akinek kiöntheted a szíved és a lelked de úgy igazán.
Az első válaszoló felajánlotta neked hogy szívesen beszélget veled szerintem használd ki lehet tud segíteni rajtad.
Én is felajánlom ugyanezt ha gondolod privátban elérsz esténként.
Hogy mit tegyél szerintem első lépésnek bőven elég lesz az akinek kiöntöd a szíved aztán megkönnyebbülsz ha ez megvan akkor jöhet a második lépés, ami rengeteg féle lehet, de nem írom még le először a nehezén kell túl lenned. Szerintem még megpróbálhatsz a testvéreddel is többet beszélgetni biztos van rá módja és még is csak a testvéred, biztos megfog hallgatni.
#1
15 évesen max. "pszichológus szeretnék lenni". Egyenlőre elég messze vagy tőle. Majd ha már egyetemre jársz, akkor mondhatod, hogy annak készülsz.
ma 21:09
képzeld, vannak olyan emberek, akik már egész fiatalon el tudják dönteni, hogy mivel szeretnének foglalkozni, és tudatosan arra készülnek ;)
Ne keseredj el, még nagyon fiatal vagy, sok alkalmad van még barátságokat kialakítani,meg aztán majd később saját családod is lesz, nem leszel magányos.Most ez egy kicsit nehezebb időszaka lehet az életednek, de lesz még jobb is meglátod, ha te is akarod.
Barátszerzés céljából esetleg próbálkozhatsz klubokkal is, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatnál, ismerkedhetnél, lehet hogy csak az a baj, hogy nem megfelő kör körökben próbálkozol.
Szerezz barátot magadnak.Lányként nem nehéz..
Sajnálom hogy csak ennyit tudok mondani,de átérzem a helyzetedet.
De az osztálytársaiddal nem tudsz összebarátkozni?
17/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!